GYÍK és tévhitek a hordozással kapcsolatban - szerk. alatt

Ebben a bejegyzésben jópár kérdést és tévhitet gyűjtöttünk össze a hordozással kapcsolatban, ezeket szeretném megválaszolni, illeve eloszlatni a kétségeket. Egyrészt saját életünkben felmerülő kérdéseket, problémákat vetünk fel, másrészt ismerősi körünkből szerzett történetekből merítünk.  Itt szeretném megköszönni a segítséget Gáncs Eszternek, aki csokorba gyűjtötte a kérdéseket.

"Kap levegőt a kendőben?"

Igen. A helyesen megkötött kendő nem zárja el a légutakat, nem lóg a baba arcára. A médiában felröppent egy olyan hír, hogy Amerikában néhány kisbaba hordozókendőben megfulladt. Sajnos ez a hiányos és téves információ világszerte rossz fényt vetett a hordozásra. Az igazság az, hogy ezek a kisbabák nem hordozókendőben, hanem egy erszényszerű táskahordozóban hordozott babák voltak, bölcsőtartásban. A bölcsőtartásban - azon túl, hogy a csípőfejlődésnek sem előnyös - könnyen előfordulhat, hogy a baba feje előrenyeklik, túlságosan a mellkasához szorul, elzárva ezzel a levegő szabad áramlását.

Amennyiben a hordozót rendeltetésszerűen használjuk, ilyen probléma nem merülhet fel.

"Szegény baba, oda van paszírozva az anyjára!nem túl szoros neki?"

Nagyon sokan és sokszor fejezik ki így sajnálatukat hordozott babákat látva (miközben a picik édesen alszanak). De képzeljük csak el a következőt: az újszülöttek 9 hónapig nőnek édesanyjuk pocakjában, a hely odabent egyre kevesebb, a 9. hónap végére már jócskán "össze vannak paszírozva". Mégis jól érzik magukat ott. Születésük után is akkor nyugszanak meg, ha szorosan átöleljük őket, magunkhoz szorítjuk őket. A hordozókendőben hordozás a méhen belüli élet meghosszabbítása, segíti a gyengéd átmenetet a méhen belüli és kívüli élet közt.

Ne aggódj, a hordozókendőt nem tudod túl szorosra kötni. Egyrészt az neked is kényelmetlen, másrészt pedig a babát nyiltan a tudtodra fogja adni, ha nem érzi jól magát.

"A kisbabáknak jobb vízszintesen, mint függőlegesen"

Hatalmas tévhit. Gondoljunk csak bele, hogy a kisbaba születése előtt vajon mennyi időt töltött vízszintesen? Egy percet sem. Hátgerincének és csípőizületeinek kifejezetten rosszat teszük, ha vízszintes felületre fektetjük és naphosszat úgy hagyjuk. Ennek a témának is szenteltem egy külön bejegyzést, így nem is szaporítom tovább a szót, itt olvasható.

"Nem árt a gerincének?"

Egyértelműen nem. Németországban kutatást is végeztek ezzel kapcsolatban és semmilyen összefüggést nem talátlak a hordozás és az előforduló gerincrendellenességek közt.

A jól megkötött kendő csigolyáról csigolyára alátámasztja a baba gerincét, megfelelően eloszlatja a súlyát, gyakorlatilag a méhen belüli "súlytalan" állapothoz hasonlítható.

"Persze, hogy alszik, nincs más választása!"


Talán ez a legmegmosolyogtatóbb "érv" arra, hogy miért alszanak nyugodtan a kisbabák a hordozóban. Nem látnak ki, így nincs más választásuk, unatkoznak, majd elalszanak. Ez korántsincs így! Az újszülöttek édesanyjuk szívverésének megnyugtató hangjától, testmelegéstől, a járás ringatásától ellazulnak, hisz ezek olyan ismerős és biztonságot adó ingerek, melyek a méhen belüli időszakot idézik számukra.
Ahogy nőnek a babák és nyílik ki számukra a világ, bizony a tudtunkra adják, hogy ők többet szeretnének látni, hallani abból. Egyre kevesebbet alszanak és többet szemlélődnek majd.




"Nem lát semmi úgy a hasára kötve, miért nem fordítja kifelé?"


Ezen a kérdésen kívül nagyon sokszor találkozom azzal, hogy a szülők azért hordják pl. kenguruban kifelé fordítva a gyermeküket, mert befelé fordítva nem lát, unatkozik, sír, jobban elvan így, tetszik neki. Nem szeretném itt ismételni magam, egy egész bejegyzést szenteltem neki : Kifelé ne! Miért?




"Mi lesz, ha megszokja? Túlságosan magadra szoktatod, és majd nem tudod letenni!"


Kapaszkodj meg! Kisbabát már "megszokta" a hordozást. Azért tettem idézőjelbe a megszokás szót, mert számára ez a természetes állapot (erről bővebben a Hordozásra teremtve menüpont alatt olvashatsz). Úgy maradni nem fog, ebben biztos lehetsz, senki nem látott még felnőtt embert anyjába csimpaszkodva közlekedni. :) De a viccet félretéve: azzal, hogy babádnak mindaddig biztosítod a testközelséget, ameddig ő igényli azt, pont a magabiztos leválást és önállósodását segíted elő. Hisz tudja, hogy mindig számíthat rád, visszatérhet hozzád, ha szüksége van rád, így talpraesettebben fogja felfedezni maga körül a világot. Sosem hallottam még hordozó szülőket panaszkodni, hogy le sem tudják tenni a babájukat, sokkal inkább sajnálkoznak azon, hogy milyen gyorsan elillan az az idő, mikor a gyermeküket hordozhatták, de amint mászni, járni kezdett a kicsi, egyre csökkent az igénye a hordozásra. Ha nem utasítod el a babát testközeled iráánti igényét, ő maga fogja jelezni, hogy mikor elég. Az idő múlásával automatikusan csökken a hordozással eltöltött idő.


"Persze,hogy szeret így lenni-de egyedül nem tud semmit sem csinálni,ugye?”

Szintén gyakori kifogás a hordozás ellen, hogy a gyermek annyira megszokja ezt a helyzetet, hogy "magában nincs el", nem tud mit kezdeni magával. Nos, tudni kell, hogy egy csecsemőnek nem is "feladata" önmagát szórakoztatni. Nem is tudja ezt, egyrészt nem lát pártíz cm-nél messzebb, másrészt nem tud (még) forogni, tárgyak után nyúlni, hisz izomzata nem eléggé fejlett hozzá, figyelmét nem köti le pár percnél tovább semmi. De ennek semmi köze a hordozáshoz. Sőt, a hordozással elkerülhetjük azt, hogy folyton ugrálnunk kelljen a babához, aki épp "elunta" magát és sírva fakad. Hisz a kendőben folyamatosan ingerek éri, le tudják kötni őt, ha pedig megunta vagy elfáradt, kényelmesen álomba merülhet.




"Sosem fog megtanulni járni!"


Szerencsére ma már egyre több a hordozott baba, én még nem láttam olyat, aki a hordozás miatt ne tanult volna meg járni. Sőt! Bizonyított, hogy a hordozott babák általában hamarabb tartják meg a fejüket, kezdenek kúszni, mászni, felállni és járni. Persze kategorikusan nem jelenthetjük ki, hogy ez minden hordozott gyermekre igaz és fordítva, hiszen minden gyermek különböző ritmusban fejlődik. Az azonban biztos, hogy a hordozés közben olyan ingerek érik  a babát, melyek fejlesztik a mozgáskoordinációját, egyendúlyérzékelését, erősítik izmait (erről bővebben a Miért hordozzunk? című bejegyzésben írtam)


"Mekkora kötöttség ez neked! Borzasztó lehet!"

Sokan sajnálják a babájukat hordozó szülőket, mert a picit mindenhova magukkal KELL cipelniük és az mekkora teher lehet. A szó szoros értelmében ez valóban kötöttség, hiszen magunkra kötjük a picit, de csak az láthatja ez hátránynak, aki még soha nem hordozott. A hordozás  - éppen ellenkezőleg, mint ahogy sokan gondolják - borzasztó nagy szabadságot ad a hétköznapi életben (is). Van két szabad kezünk, de mégis a közelünkben van a babánk. Így el tudjuk végezni a házimunkát, el tudjuk látni a nagyobb testvéreket, lökhetjük a hintát, csúszhatunk a csúszdán, focizhatunk, mászókázhatunk (igen, ezt is lehet hordozott babával :) ), nem kell egyik kezünkkel a bevásárlókocsit, másikkal a babakocsit tolni, miközben a nagytesó után kellene futni, mert épp eltűnt a sorok közt...Könnyedén felszállunk bármilyen tömegközlekedési eszközre, felszaladunk akárhányadik emeletre, fellépünk a járdára, beférünk a közértben az ajtón, a forgó ajtókon, stb.. Túrázhatunk is.

"Tönkreteszi a gerincedet, térdedet, ha ekkora gyereket cipelsz!"

Szintén külön fejezetben foglalkozom ezzel a kérdéssel: a hordozás hatása a hordozó személy vázizomzatára
Érdekes megfigyelni, hogy még senki nem aggódott pl. a batár babakocsit lépcsőn fel és le hurcoló anyukák gerincéért...


"Mennyit lehet egy nap hordozni?"

Amennyit a baba és hordozója igényel. Fontos, hogy egyensúly legyen a két igény közt, hisz ha számunkra kényelmetlen a dolog, az a babára is kivetül és végül senki nem leli örömét a dologban. Ha babánkat születésétől folyamatosan hordozzuk, akkor a hátunk, izmaink a baba súlyának gyarapodásával párhuzamosan fokozatosan hozzá edződnek a terheléshez. Ha azonban csak később kezdjük a hordozást, ügyeljünk arra, hogy eleinte csak rövid ideig hordozzunk lassan emelve a hordozással töltött időt. Hisz ez ugyanúgy működik, mint a sport: hirtelen nagy megterhelés izomlázhoz, fájdalmakhoz vezethet. 

"Már fél éves a gyerekem, érdemes még elkezdenem a hordozást?"


Azt gondolom, hogy hordozni sosem késő. Persze könnyebb a helyzetünk, ha már újszülött kortól gyakorolhatunk és hamar belejövünk a dologba. Egy nagyobb súlyú, izgőmozgó, netán már saját akarattal bíró gyermekkel nehezebb leküzdeni a kezdeti nehézségeket (kötések elsajátítása, magabiztosság megszerzése), de nem lehetetlen!


"Nem szereti a gyermekem a kendőt, sír, ha felkötöm."

Annak, ha a baba sír a kendőben, rengeteg oka lehet, de nagyon kicsi a valószínűsége, hogy azért sír, mert nem szeret hordozva lenni.
Mielőtt hordozóba tesszük a babát, győződjünk meg róla, hogy nem éhes, nem szomjas, tiszta a pelusa, nincs meleg, nem fázik és nem túl fárad-e. Először gyakoroljunk babával, vagy plüssállattal és csak akkor tegyük gyermekünket kendőbe, ha már biztosak vagyunk a mozdulatainkban. A babák ugyanis átveszik az édesanyjuk (édesapjuk, a hordozó személy) minden rezdülését, ha a mama feszült, ideges, nem magabiztos, fél a kötéstől, a baba is félni fog és ezt sírással adja tudtunkra.
Ha a baba a már megkötött kendőben is sír és nem is nyugszik meg, annak is sok oka lehet. Lehet hogy túl laza a kötés, így nem érzi magát biztonságban. Az is lehet, hogy túl szoros, vágja valahol a végtagjait. Ellenőrizzük ezeket a lehetőségeket is. Ha végigzongoráztunk minden fenti eshetőséget és babánk továbbra is sír, feszíti magát a kendőben, gondoljunk arra is, hogy fájdalmai vannak (pl. feszes izomzat vagy kötött csípő miatt; bővebben lásd még: KISS szindróma) Ha erre gyanakszunk, forduljunk orvoshoz.
Ha látszólag semmi probléma a babával, akkor napoljuk el a próbálkozást, hisz a babáknak is lehet rossz napjuk, amikor semmi sem jó. :)


"Miért kell a kendőt (hordozót) feszesre húzni?"

Egyrészt azért, mert csak a sávonként feszesre húzott kendő képes csigolyánként megtámasztani a gerincet és levenni a terhet róla.
Másrészt a hordozó személynek is sokkal kényelmesebb. Képzeljük el a következő példát:
vegyünk a hátunkra egy megpakolt túrahátizsákot. Ha lazák a vállpátjai, úgy érezzük, hanyatt esünk vele, ha nem tartunk ellen, ráadásul, ha sétálni kezdünk vele, a súly tehetetlenül leng ide-oda. Minél szorosabbra húzzuk a pántokat, annál kevésbé kell előredőlnünk, hogy ellensúlyozzuk a terhet. Ugyanez a helyzet a hordozásnál is: minél közelebb esik a baba súlyvonala a miénkhez, azaz minél jobban hozzánk simul, annál kényelmesebb a kötés, kisebb (majd teljesen megszűnik) a kilengés.


"Hogyan kössem fel a kendőt, hogy ne söpörjem fel a lelógó kendőszárakkal az utcát?" 











hordozó kezelése