2011. január 24., hétfő

Kifelé ne! Miért?

Ha már hordozásra adtuk a fejünket, megtettük az első lépést egy – számunkra és babánk számára is – jó úton. De ez az út korántsem ér itt véget. Sőt! Nagyon könnyen el lehet téveszteni az irányt. Babahordozó eszközökből ugyanis rengeteg áll rendelkezésre, szinte az összes márka, fajta, szín, típus hozzáférhető, rendelhető, megvásárolható. Természetesen mindegyik gyártó, forgalmaz a saját termékét igyekszik eladni, függetlenül attól, hogy azok megfelelnek-e az elvárt (ortopédiailag egészséges tartás, kényelem, stb.) kritériumoknak.

Ebben a bejegyzésben arról olvashatsz, hogy mivel és hogyan NE hordozz! (természetesen a célunk nem az adott termékek negatív színben való feltüntetése, csak szeretnénk rávilágítani azok hiányosságára, adott esetben káros hatásaira)

Az első és legfontosabb dolog, hogy a hordozott baba SOHA NE NÉZZEN KIFELÉ hordozás közben. Sajnos rengeteg így hordozott gyermeket látni az utcán, bevásárlóközpontokban, tévében, reklámokban. Sőt, a kereskedelmi forgalomban kapható kenguruk használati utasításában (de még hordozókendők közt is találhatunk ilyen instrukciót) ez a mód is az ajánlottak közt szerepel.
Hogy miért? Jó a kérdés, indokként általában az szokott szerepelni: „mert a gyerkőc már igényli, hogy lássa a világot”
Itt szeretném elmondani, hogy engem nagyon bánt, amikor lesajnálóan, lekezelően nézünk a kifelé hordozott babák szüleire, mintha gyermekkínzók lennének. Nézzük csak meg közelebbről, mi is történik? A baba nyűglődik befelé fordítva, feszíti magát kifelé. A szülő érzékeli a baba jelzéseit, értelmezi őket, rááadásul jól és megfelelő választ is ad a kérésre: kifelé fordítja a babáját, hogy jobban lásson, tehát kielégíti a kicsi igényét. Azaz a válaszkész gondoskodás jegyében cselekedett. Ami egy nagyon becsülendő dolog. Az, hogy az eszköz nem éppen a legmegfelelőbb, az egy másik kérdés, de azon is könnyen lehet segítni.

De lássuk, hogy ez a hordozási mód miért nem jó valójában?

  1. mert így nem valósul meg a helyes tartás (helyes = popsi alacsonyabban, mint a térdek, gömbölyű hát). A baba lábai lógnak, testsúlya az ülepére terhelődik, ül a hordozóban. A fej megtámasztása is nehézkes, főleg, ha a baba elaludt.
  2. a baba háta természetellenesen egyenes, sőt, olyakor homorú is lesz (pl. ha anyuka hordoz, a keblei homorításra "kényszerítik" a picit) nem a természetes S alakú
  3. ingerrel való túlterhelés: a külvilág zavaró hatásai elől, vagy ha csak egyszerűen elege van mindenből, nem tud hozzánk bújni a baba, kiszolgáltatott helyzetbe kerül (így a stresszt sokszor sírással vezeti le) A legkönnyebben ahhoz lehetne hasonlítani ezt a helyzetet, mintha bennünket kikötnének egy vonat elejére...
  4. hordozó személynek is megterhelő, mert a hordozott súly nem vele együtt mozog, hanem előre húzza a vállat (megfigyelhető, hogy az így hordozott gyerekek szinte himbálóznak a hordozó személyen)
  5. bizonyos súlyhatár felett épp emiatt (is) használhatatlanok
Nem titok, hogy elsősorban az ú.n. kengurukról beszélek, amikor a kifelé hordozásról esik szó. A ma kapható kenguruk egyike sem megfelelő sem a hordozó, sem a hordozott számára. Lábkivágásuk keskeny, így nem kivitelezhető a békatartás. Emiatt a baba teljes súlya a gerincre terhelődik, nem oszlik el a testén. Ugye nem kell ecsetelni, hogy egy önmagát tartani még nem tudó csepp emberke gerincén ez hosszú távon mekkora deformitásokat okozhat? (hangsúly a hosszú távon! Nyilván ha 2 percre kerül a gyermekünk egy ilyen hordozóeszközbe, nagy valószínűséggel semmi kárt nem okozunk vele, de inkább ruházzunk be egy hordozókendőbe, mei taiba, csatos hordozóba! Árban ugyanott vagyunk, viszont sokkal egészségesebb!

És végül, megerősítésképpen egy orvosi ajánlás a témában


Források:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése