A gyermek hátratétele

Ha gyermekük "kinőtte" az elölhordozós időszakot, vagy bármelyikünk számára már nem kényelmes ez a fajta hordozási mód, ideje betekinteni a hátonhordozás rejtelmeibe. Sokan kételkedve néznek rám, amikor felmerül ez a dolog, tapasztalatom szerint azért, mert több dologtól is félnek.

Elsőként attól, hogy nem tudják hátukra varázsolni a gyerkőcöt, kiesik, leesik, nem látják, hogy mit csinál, stb. Ilyenkor azt szoktam mondani, gondoljanak vissza az első alkalomra, amikor először tették kendőbe előre a babájukat. Ugyanúgy féltek, ugyanezek a dolgok foglalkoztatták őket, de aztán hamar belejöttek a dologba. A baba hátul sem fog kiesni egy megfelelően megkötött kendőből, nem nekünk kell látni őt, hanem neki kell látni a világot. Mi egy idő után érezni fogjuk, hogy ő épp mit csinál. Kedves történeteim egyike, amikor békésen alvó gyermekemmel a hátamon sétálok és megállítanak az utcán, hogy "Elaludt a baba." Igen, tudom. "De, hát honnan tudnám, nem látok hátra." Érzem. :)

A gyermek hátratétele kétségkívül gyakorlást igényel, de semmi ördöngősség nincs benne. Ha a hordozó személy tart ettől a lépéstől, azt szoktam javasolni, hogy először játékbabával, plüssmacival gyakoroljon, majd ha már a "kezében van a kötés", akkor próbálja meg segítséggel, ágy fölött. Így semmiképpen sem történhet baj. Először mindig otthon gyakoroljuk be a hátratételt és a kötéseket. Ha már a  négy fal között magabiztosan megy, akkor vállalkozzunk csak arra, hogy az utcán is megpróbáljuk. Tapasztalatom azt mutatja, hogy ilyenkor az anyukák, apukák, bármennyire is rutinosak már otthon, zavarban vannak, azt hiszik, mindenki őket nézni az utcán (ami egyébként így van :) ), és ez némi zavart okoz az elején.

A gyermek hátratételének több módja is van. Ebben a bejegyzésben kizárólag a kendővel történő hátratétel általunk ajánlott módszereit mutatom be, az egyéb hordozóeszközökkel az azokat leíró posztokban foglalkozom.

I. Az alábbi videón az ú.n. Santa toss, vagy más néven "becsomagolós" hátratétel látható. Az angol elnevezés onnan ered, hogy a gyerkőcöt úgy dobjuk a hátunkra, mint a Mikulás a puttonyát. 

Az egyetlen mód, amely újszülött kortól a hordozós kor végéig alkalmazható és ajánlott.
Nagy előnye, hogy gyakorlatilag már a hátratételkor megvalósul a térdtől-térdig alátámasztás és a béka-póz. Játékossá tehetjük a felvételt úgy, hogy lendítés előtt meghintáztatjuk a picit. Lendítéskor ügyeljünk arra, hogy ne hirtelen mozdulattal tegyük, hanem lassan, egyik kezünk mindig támassza alá a baba hátát. Természetesen, ha újszülöttet vagy csecsemőt teszünk a hátunkra ezzel a módszerrel, a kendőt a földre/ágyra terítsük, a baba kezét pedig kössük a kendőbe. Ezt mutatja be a második videó (további videó újszülött hátratételéhez itt).

Egyetlen hátránya a csomagolós hátratételnek, hogy nagyobb korban már nem minden gyerkőc tűri el ezt a fajta becsomagolást. 

A kendőt összeszedjük az egyik kezünkben, a közepénél a combunkra fektetjük. A térdünk felé kihúzunk egy kevés anyagot (újszülöttnél kb. annyit, amennyi a baba füléig ér, csecsemőknél, ha már jól tartja a fejét, akkor a válla fölé érjen ; ha már kiteszi a kezét a kötésből, akkor értelemszerűen annyit, amennyi a hónaljáig ér). a többi anyag, ami a combunk belső feléhez van közelebb, kerül majd a baba popsija alá. Ezt ne húzzuk szét!

Ültessük a babát a combunkra, igazítsuk el az anyagot a popsija és a térdei alatt. Borítsuk a kendőt a hátára. A felső szegést fogjuk össze az egyik kezünkkel szorosan a baba mellkasa előtt (úgy, mint ahogy a kabátot összefogjuk a nyakunkon, mikor fázunk). Ezután alulról felfelé kezdjük el összeráncolni az egyik kendőszárat (a hüvelykujjunk a kendő belső felénél legyen - hozzánk közel eső oldalon -, a többi ujjunk a kendő külső felénél). Ügyeljünk arra, hogy ráncolás közben feszes "csomagot" kapjunk. Ha végeztünk, fogjuk ebbe a kezünkbe mindkét kendőszárat, a másik kezünkkel pedig végezzük el ugyanezt a ráncolást a másik oldalon is.

Ezután - mindkét feszesre ráncolt kendőszárat a baba mellkasa előtt kezünkben tartva - hajtsuk a lelógó kendővégeket egy oldalra (ha a babát a bal vállunkra emeljük majd, akkor a jobb kezünk felé essenek a szárak, fordított esetben ellenkezőleg). 

Azzal a kezünkkel, amelyik oldalon lógnak a kendőszárak, fogjuk át a baba előtt a kendőt, tartsuk szorosan, a babát fordítsuk kifelé a combunkon, másik kezünkkel támasszuk meg a popsija alatt és kezdjük felemelni a vállunk fölé. Ahogy egyre magasabbra emeljük, kövessük a popsit támasztó kezünkkel a mozgását keresztbe a háta mögött és folyamatosan támasszuk. Egészen pici babáknál nagyon fontos, hogy a fejüket is támasszuk megfelelően!

Ha a baba a vállunkra került, tartsuk erősen a hátát, engedjük el a kendőszárakat és az egyiket emeljük át a fejünk felett (fontos, hogy a babát itt szorosan tartsuk a másik kezünkkel). Ezután a saját mellkasunk előtt újra összefoghatjuk a szárakat egy kézbe, a másik kezünkkel pedig a hátunk mögé nyúlunk. Az elöl lévő kezünkkel lassan eresszük a kendőben lévő babát hátul lefelé, a másik kezünkkel pedig tartsuk meg. ( a videó hátralévő részében egy batyukötés látható, de mivel itt a gyermek hátratétele a központi téma, így a többi részre nem térek ki)

II. a hátratétel másik módja az ú.n. superman hátratétel, másnéven szabad kendős (lendítős) hátratétel. Az angol elnevezés itt is a hasonlóságon alapul. 

A baba tulajdonképpen úgy repül a hátunkra, mint ahogy Superman repül :)

 

A hátratétel lépései:

1. Állítsuk/ültessük gyermekünket magunkkal szembe, terítsük hátára a kendőt úgy, hogy a kendő közepe a baba gerincvonalánál legyen

2. Fogjuk meg a gyermek jobb karját a hóna alatt a jobb kezünkkel, bal karját pedig a bal kezünkkel (azaz keresztezzük a kezeinket a mellkasa előtt), úgy, hogy a kendőszárakat is hozzáfogjuk a karjához a hüvelykujjunkkal. Tenyerünk felfelé nézzen!

3. Emeljük fel a gyermekünket és lendítsük át a vállunk fölött!

4. Eresszük a babát lassan a hátunkra, dőljünk előre, hogy ránk tudjon simulni

5. Egyik kezünkkel fogjuk össze a kendőszárakat, a másikkal pedig tartsuk a babát, támasszuk alá a popsiját

Ugyanez mozgóképen (a kötés egy SHBC - magasított megerősített háti):

Ezt a hátratételi módot semmiképp ne alkalmazzuk újszülötteknél vagy csecsemőknél, totyogó babáknál is kellő óvatossággal! Soha ne a karjuknál fogva emeljük fel őket, mert nagyon könnyen kiemelhetjük, kimozdíthatjuk a vállizületeket a helyükből. A hónalj és a törzs felső részénél fogva emeljük meg a gyermeket, kiemelten ügyelve itt is arra, hogy az emelés ne hirtelen mozdulat legyen! Segíthet, ha gyermekünk feláll egy székre, ágyra, így nem kell akkorát lendíteni.


III. Ha idegenkedünk a lendítős hátratételektől, egy harmadik módszerrel a csípőnkre ültetett gyerkőcöt könnyedén hátraforgathatjuk a hátunkra. Előnye, hogy biztonságot ad a hordozó személynek, hogy a gyerkőcöt nem kell magasra emelni, hátra lendíteni, hanem végig tartva, támasztva tudjuk őt.
Hátránya, hogy a hátraforgatás alatt a saját és a baba ruhái is elfordulnak, megcsavarodnak, valamint nehéz a babát megfelelően magasra tenni, így sokat kell utána korrigálni.



Képek forrása:

 http://www.wrapyourbaby.com/babyonback.htm