Csatos hordozók (SSC-k, komforthordozók)

A hordozók egyik fajtája az ú.n. SSC-k (soft structured carrier). Elég nehéz magyarra fordítani az elnevezést, éppen ezért több névvel is illeti őket a magyar nyelv: csatos hordozó, ergonomikus hordozó, csatos kenguru, komforthordozó.

Sokan hajlamosak összetéveszteni őket a hagyományos kengurukkal, ám fontos lényegi különbség van közöttük, ami az SSC javára billenti a mérleget: a body része jóval szélesebb a hagyományos kengurukénál, így teszi lehetővé az ortopédiai szempontból előnyös tartáshoz való közelítést és súlyeloszlást a babának.
A legközelebb talán az ázsiai típusú hordozókhoz (mei tai, podegi, hmong) áll a hasonló kialakításuknak köszönhetően: a body részhez pántok rögzülnek. Az MT-vel (mei tai) szemben az SSC-nél a pántok kötözése helyett, egyszerű csatokkal tudjuk elérni a megfelelő beállítást.

Főbb jellemzői ezeknek a hordozóknak, hogy a körülbelüli súlyhatár majd mindegyik esetében a 20kg, a legtöbbhez levehető, elbújtatható alvó csuklya tartozik. Elöl, hátul, sőt némelyiket csípőn is lehet viselni. Ami pedig a terhelést illeti, egy túrahátizsákhoz lehet hasonlítani, mivel inkább csípőre, mint vállra terhel.

Fel- és levétele roppant egyszerű, könnyedén lehet állítani a csatok segítségével a váll-, valamint csípőpántokon, ezért apukáknak is közkedvelt hordozója lehet, nem mellékesen a sportosabb kinézete miatt is.  Sokan hátrányként említik, hogy állandóan állítgatni kell felvétel előtt, főleg ha előzőleg más személy használta. Ez valójában egyáltalán nem probléma, hiszen percek alatt be lehet állítani, ráadásul menet közben is lehet igazítani a pántokon, ha túl lazára sikerültek volna felvétel előtt. és csak így tudjuk biztosítani azt a nagyon fontos kritériumot, hogy a hordozóeszköz megfelelően illeszkedjen mind a hordozó személyre mind a hordozottra. 
Nagy előnye az MT-vel szemben, ha már összehasonlítási alapként felhoztuk, hogy pántjai nem érnek le a földre, ez különösen nedves, sáros, latyakos időben lehet fontos szempont.

Az SSC-k használata kétségkívül egyszerű és gyors, ez az előny  azonban az anatómiai előnyök rovására megy.

Bár a legtöbb gyártó már újszülött kortól ajánlja a a csatos hordozók használatát, sőt, ú.n. újszülött szűkítővel is ellátják őket, de jó, ha tisztában vagyunk a következő dolgokkal:

A komforthordozók test (body) része jóval vastaggabb anyagból van, mint pl. egy hordozókendő. ezáltal kevésbé tudja átölelni a babát. Mivel a beállítás csak a 4 pánt (derékpánt és két vállpánt) állításával lehetséges, nehéz megfelelő szorosságúra húzni a hordozót.

SSC-ben nagyon nehéz megvalósítani az ideális békatartást.

Az ilyen típusú hordozoknál ugyanis a vállpántok két helyen csatlakoznak a bodyhoz. Egyszer annak a tetején, másodszor pedig valahol a body oldalán (nyíllal jelöltük ezt a pontot a képen; típustól függő, hogy milyen magasságban csatlakozik a pánt a bodyhoz)

Amikor felvesszük a hordozót és méretre húzzuk, látszik, hogy a body rész az alsó becsatlakozási helyen "megszorul" és nyomást gyakorol a baba gerincére, kiegyenesíti azt. (a képen látható anyuka éppen beállítja a hordozót a megfelelő méretre)
Írtam már arról, hogy a gerincoszlop és a csípő szorosan összefügg egymással, egyiknek a mozgása hatással van a másikra. Ebben az esetben a kiegyenesedő, gömbölyödni nem tudó gerinc előrefelé mozdítja el a csípőt, medencét, így nagyon nehéz az ideális pozícióban tartani a babák lábait. Pedig ez az újszülötteknél és csecsemőknél rendkívül fontos!

Az újszülött szűkítő általában egy vékony anyagból bevarrt háromszög a body belsejében (itt az 5. oldalon látható egy konrkét márka újszülöttszűkítőjének használata. A célja - a gyártók szerint - az lenne, hogy az újszülött ne a számára túl nagy hordozóban üljön, hanem a méretének megfelelőbb szűkítőben. Az elgondolás nagyon jó, de mivel, ahogy fentebb említettük csatos hordozókban nehéz biztosítani az optimális tartást, ezen a szűkítő sem segít. Amint feszesre húzzuk a hordozót, a babát magunkhoz szorítjuk, ami arra kényszeríti, hogy szétnyissa a térdeit. Minél szorosabb a hordozó, annál nagyobb terpeszben vannak a babalábak, így a szűkító tulajdonképpen értelmét veszti. Ha pedig nem húzzuk feszesre a bodyt, akkor az értelemszerűen nem fogja tartani a babát, így összegörnyed a hordozóban.
A másik probléma, hogy az újszülöttek még annyira kicsik, hogy a lábaik a hordozón belül maradnak:

Ez azt jelenti, hogy a baba tulajdonképpen áll a hordozóeszközben. A kicsikben születésük után még hetekig, hónapokig működnek a veleszületett primitív reflexek, melyek aztán meghatározott sorrendben kioltódnak vagy beleolvadnak más reflexekbe. Azonban ha ezeket a reflexeket folyamatosan kiváltjuk, ez nem válik lehetővé és később gondot okozhatnak pl. a mozgásfejlődésben.

Ha a baba ilyen módon áll a hordozóeszközben, a talpára nehezedő nyomás folyamatosan kiválthatja a talpreflexet, mely így nem tud kioltódni, mikor annak eljön az ideje. Ezen kívül a baba belefeszíti magát a hordozóba (emlékezzünk a lépegető reflexre: ha a baba talpa szilárd talajt ér, lépegető mozgást végez), így olyan izamit tornáztatja, melyek még erre nem érettek, nem megfelelően fejlettek.

A legfontosabb probléma viszont az, hogy a hordozó személy mozgásából eredő fizikai hatásokat (ütődés, zökkenés, huppanás) a hordozóeszköz a baba talpán át a még gyenge boka-, térd- és combizületen keresztül visszavezeti a kicsi még fejlődésben lévő gerincére.

Ezért inkább azt javasoljuk, hogy SSC-ket onnantól kezdjünk el használni, amikor babánk már megbízhatóan és önállóan ül és/vagy mászik (ebben az esetben már kialakulnak a gerincgörbületek, bár fontos tudni azt is, hogy a gerinc optimális fejlődése itt még korántsem zárult le)

A csatos hordozók elöl és háton hordozásra alkalmasak, egyes modellek csípőhordozásra is (bár nem ez az erősségük), sőt, léteznek kifejezetten csípőhordozásra tervezett SSC-k is.

Az alábbi videó nagyon jól bemutatja a gyermek hátra kerülését SSC-ben:

Képek forrása:

http://www.stillen-und-tragen.de/
http://paxbaby.com/froggy-position/