Kiegészítettem a csatos hordozókról szóló posztot.
Az elkövetkezendő időkben még pár bejegyzéshez fűzök kiegészítéseket, illetve új cikkek írásán is dolgozom. ;)

Ismét Győri Babahordozó Napok!

II. Győri Babahordozó Napok holnaptól!!!

2011. október 6-9.

A tavalyihoz hasonlóan idén is csatlakozunk a Nemzetközi Babahordozó Hét (The International Babywearing Week) rendezvénysorozathoz.

A Hét mottója:

"A World of possibilities"

avagy

"A lehetőségek világa"

Gyere és győzödj meg róla, milyen lehetőségeket rejt számodra hordozás!

Helyszín: Győr, Gyermekek Háza (Aradi vértanúk útja 23.)

Programjaink:

A rendezvényt a tavalyihoz hasonlóan október 6-án egy hordozós sétával nyitjuk. Gyülekező fél 4-4 közt a Városháza előtti téren. Indulás 16.00-kor. Útvonalunkon érintjük a Belváros forgalmasabb pontjait (pl.Baross út, Széchenyi tér, Dunakapu tér) és ismét hordozókendöt kötünk a Baross úti "Csónakos szoborra"

Ha van kedved egy kellemes sétához, csatlakozz hozzánk! A hordozóeszköz megléte nem feltétel! :)

A hétvége további napjain szakértő vendégek előadásában a következő témákban hallgathatsz előadásokat, beszélgetéseket és teheted fel kérdéseidet:

2011. október 7., péntek

13.00-15.00: Mindent a hordozásról

Wellner-Mező Melinda - ClauWi hordozási tanácsadó

Mi is az a hordozás? Mikortól, miért, hogyan és miben hordozzunk? Jót teszünk-e, ha hordozzuk gyermekünket?

Témák:

- A hordozás eredete, evolúciós és anatómiai bizonyítékok

- A hordozás pszichológiai, ortopédiai hatásai a babára és a szüleire

- Hogyan hordozzunk és hogyan ne?

- Hordozóeszközök bemutatója

- Tévhitek a hordozással kapcsolatban

15.00-17.00: Kórházban a baba

Szülőként az egészségügyben, avagy a beteg (gyermek szüleinek) jogai

Székely Vera - betegjogi képviselő

Mit tehetünk szülőként, ha gyermekünk kórházba kerül? Hogyan éljünk a jogainkkal? Milyen jogok illetik a várandós kismamát, az újdonsült anyukát, a gyermekes szülőket az egészségügyi ellátásban, a vizsgálatok és kórházi tartózkodás alatt?

17.00-19.00: Fogas kérdés

avagy fogápolás gyermekkorban, mivel, hogyan, mikortól?

Dr. Rutz Henriette - fogorvos

Mire kell ügyelnünk már kismamaként gyermekünk fogainak épsége érdekében? Mikor és hogyan kezdjük a fogápolást? Milyen hatással van a szoptatás, az ujjszopás és a cumizás a baba fogainak állapotára? Kell-e fluor vagy nem? Mikor látogassunk el először a fogorvoshoz?

2011. október 7., szombat

10.00-12.00: Bevezetés az aromaterápiába

Dániel Ditta - aromaterapeuta

Karnyújtásnyira a természet,

a természetes gyógymódok. Hogyan éljünk velük?

13.00-15.00: Ismerkedés a dúlával, a dúlasággal, vajúdáskönnyítő technikák bemutatása

Albert Nóra - dúla

15.00-17.00: Apa születik

Albert Nóra - dúla

17.00-19.00: Születés utáni első percek, az „aranyóra” és a kötődés kapcsolata

Ligetvári Anita - transzperszonális pszichológus

"„a fontos kötődések az első pillanatokban alakulnak ki,

amelyben az érintéseknek, illatoknak jelentőségük van"”

2011. október 9., vasárnap

10.00-12.00: Schüssler sók és használatuk

Schüssler-sók és használatuk gyermekkorban és a várandósság alatt

"„betegséged az arcodra van írva"”

Hermann Ilona - Schüssler tanácsadó

13.00-15.00: Szülés (felesleges) beavatkozások nélkül

gátmetszés, monitorozás, oxitocin, császármetszés…

szükséges? mikor? hogyan?

Pető Éva - bába

15.00-17.00: Babajelek

hogyan kommunikálhatsz babáddal mielőtt beszélni tudna?

Gáncs Eszter, a módszert alkalmazó szülő & Nyéki Márta – babajel oktató

A programváltozás jogát a klub fenntartja!

--

www.wix.com/gyorihordozok/gyorihordozok

Belépődíjak:

500 Ft/előadás/család

1000 Ft/nap/család (pénteken és vasárnap), 1500 Ft/nap/család (szombaton)

3500 Ft/hétvége/család - az egész hétvégés belépőjegy mellé minden látogató 500 Ft-os ajándékutalványt kap, mely hordozási tanácsadásra váltható be

A rendezvény teljes bevételét terembérletre, előadóink útiköltségére és hordozók, könyvek vásárlására fordítjuk, hogy a Klub egyre színvonalasabb programokkal, klubnapokkal állhasson az érdeklődők rendelkezésére.

ELTŰNT MANDUCA

Kedves Klubozók!

 

A májusi klubban egy sajnálatos esemény történt. Valaki szó nélkül elvitte a Batyuklán Babahordozó Klub és Iskola tulajdonát képező petrol Manduca csatos hordozót a hordozók számára fenntartott asztalról. A tettet minősíteni nem szeretném, gyanúsítani sem szeretnénk senkit, de mélyen elszomorított bennünket a dolog. Előfordulhat, hogy valaki véletlenül elvitte, de az elérhetőségeink nyitottak mindenki számára, ha így történt volna, az a legkevesebb, hogy az illető értesít bennünket azonnal. Nem kérünk magyarázatot, de megkérjük az illetőt, hogy vagy értesítsen bennünket az elérhetőségeink egyikén, vagy vigye be a hordozót a Gyermekek Házába és egyszerűen adja le a portán a Klub számára. Amennyiben ez a következő klubig nem történik meg, feljelentést leszünk kénytelenek tenni a rendőrségen ismeretlen tettes ellen. A májusi klub résztvevőinek listája nálunk van, az, aki elvitte a Manducát, szerepel a listán. A hordozó egyedileg jelölt, bemutató darabról van szó.

 

Sajnos az utóbbi időben azt tapasztaljuk, hogy egyesek visszaélnek azzal, hogy mások önszorgalomból, elhivatottságból, önzetlenségből munkát, időt és pénzt sem sajnálva létrehozták ezt a klubot. Visszaélnek azzal, hogy jelenleg 2 szervező próbálja lebonyolítani és koordinálni eseményeket, ami nyilvánvalóan azzal jár, hogy nem tudunk egy időben több helyen lenni és mindenre odafigyelni. Visszaélnek és nem fizteik be a hozzájárulást, letagadják a kölcsönzési díjat és hordozót tulajdonítanak el. Nem akarok nagy szavakat puffogtatni, de Esztiben és bennem is felmerült, hogy van-e értelme tovább csinálni? Borzasztó az érzés, hogy dolgozunk a közért, a köz pedig pofon vág. Persze tisztelet a kivételnek és akinek nem inge, nem veszi magára, hisz nagyon sok pozitív visszajelzést is kapunk. Ez a mostani esemény nagyon nagy anyagi és erkölcsi érvágás a klub és a saját kasszámon (lévén a Manduca a saját (Melus) tulajdonom volt) és az elköteleződésünkön...

 

Szeretném mégegyszer megkérni azt, aki elvitte a hordozót, hogy jutassa nekünk vissza, a többieket pedig, akik a klubban voltak és esetleg tudnak valamit a Manducáról, látták, vagy bármilyen információjuk van,  kérnénk, hogy írjanak nekünk.

 

Köszönjük!

 

Melus, Eszti

 

 

Fényvédelem, hordozás melegben

Itt a tavasz, úgy érzem, hogy aktuális egy ilyen poszt megírása.

Amikor hordozós körökben a nyári hordozásról beszélgetünk, általában két fő csapásirányban merülnek fel kérdések. Az egyik, hogy hogyan kerüljük el az izzadást, a másik pedig, hogy milyen (vékony) kendőt vegyünk nyárra? Ezeket a kérdéseket is igyekszem megválaszolni, de előtte tekintsünk át néhány fogalmat, amikkel nem árt tisztában lennünk a fényvédelem kapcsán!

Amikor a fényvédelemről beszélünk, akkor a legelső fogalom, ami felmerül az az UV. Az UV (ultraibolya) - sugarak a fény egyik - legkisebb százalékot kitevő - összetevői. A fénysugarak 56%-a ugyanis az infravörös, 39%-a pedig a látható fény tartományába esik. A maradék 5%-ot teszik ki az UVA, UVB és UVC sugarak, melyek a fényvédelem kapcsán gondolkodásra késztetik az embert.

Az UV-C sugarakról kevés szó esik, talán azért, mert nagy részét a Föld ózonrétege kiszűri, így csak speciális esetekben jut el a földfelszínig (magas hegyi körülmények, ózonlyuk). A legrövidebb hullámhosszú sugár (180-290 nm), sterilizáló és az UVB-nél is nagyobb rákkeltő hatású, kisebb organizmusok elpusztítására is képes. Jelenleg nem létezik semmiféle módszer ezen sugarak elleni védekezésre.

Az UV-A és UV-B sugarak már közismertebb fogalmak.

Az UV-A sugár a földet elérő  UV sugarak 95%-át teszik ki, a leghosszabb hullámhosszúak (320-400 nm), így könnyebben és mélyebbre hatolnak a bőr rétegeibe. Az UV-A sugarak felelősek a napfény barnító hatásáért, de ugyanezek a hullámok okozzák a bőr korai öregedését (a bőr elveszti rugalmasságát, megvastagszik, a ráncok elmélyülnek), pigmentfoltok kialakulását. Gyengítik az immunrendszert, károsodást okozhatnak a DNS-ben is, kb. 67%-ban tehetők felelőssé a rosszindulatú májfoltok kialakulásában. Erőssége napkeltétől napnyugtáig egyenletes (nem csak a déli órákban erős), magasságtól független (nem csak a hegyvidéken erősebb), áthatol az üvegen (ablaküveg, autó üvege).

UV-B sugarak középhosszúak (290-320 nm), a földet érő UV sugárzás 5%-át teszik ki. Rákkeltő hatású, leégést, bőrvörösödést okoz, erősen károsítja a DNS-láncot. A bőr felső - védekező - rétegébe hatolva jelentősen csökkenti a bőr antioxidánsainak számát, így csökkentve annak ellenállóképességét a szabad gyökök ellen (melyek a napsugárzás 'hatására' keletkeznek).

Délelőtt 10 és délután 16 óra közt a legintenzívebb, az Egyenlítő vonalán és magaslati viszonyok közt a legerősebb 8ezektől távolodva gyengül), hatása ezerszerese az UV-A-énak, csillogó, sima és fehér felületekről (víz, beton, homok, stb.) visszaverődik.

A Földünket elérő fény UV-A/UV-B aránya 20:1 (a sugarak 90%-a áthatol a felhőkön).

Amikor a nyár közeledtével felkészülünk a fényvédelemre, a legfontosabb dolog, amire összpontosítunk, az az egyes  készítmények UV-szűrő/fényvédő képessége, faktorszáma (másnéven SPF: sun protection factor). Ez a szám - elméletileg - azt mutatja meg, hogy mennyivel hosszabbodik a készítmény használatával a napon tölthető idő a bőr leégése nélkül. Ha pl. napvédő nélkül 15 perc alatt leégnénk, akkor a 15 faktoros naptej 15x15=225 percig, majdnem 4 órán keresztül nyújt védelmet. Elméletileg. Ugyanis a készítmények hatását rengeteg tényező befolyásolja, negatívan. Ilyenek a különféle bőrtípusok (a világosabb bőrűek hamarabb égnek le), a bőr pigmentáltságának foka (az erősebben pigmentáltaknak nagyobb az ellenállóképességük), az izzadás, nyáron a pancsolás, és az is, hogy mikor és hol ér bennünket a napsugárzás (az arc pl. érzékenyebb, mint a karok). Mindezek közt a fényvédő készítmények természetesen nem tudnak differenciálni. Fontos tudni azt is, hogy a krémek, naptejek, stb. hatásfokának tesztelésekor egy bizonyos "vastagságú" fedőréteget alkalmaznak (azaz a kívánt hatást csak egy adott vastagságban felvitt krém esetében érik el). Az utánkövetéses vizsgálatok azt mutatják, hogy a felhasználók ennek a rétegnek kb. csak a felét kenik fel magukra. Így a hatásfok rögtön feleződik.

A fényvédő készítmények kiválasztásakor a legtöbben arra törekednek, hogy minél magasabb faktorszámút vásároljanak. Jó tudni azonban azt is, hogy 30-as faktorszámú fölött annyira elenyésző különbségek vannak a készítmények fényszűrő képességében, hogy felesleges pénzkidobás egy 50+ faktorszámú naptej megvásárlása. Az alábbi rajzon ez nagyon jól látható. Egy 2-es faktorú készítmény a sugárzás felét kiszűri, egy 5-ös több, mint 90 %-át. A 15-ös faktorú napvédő készítmény kellő védelmet nyújt az átlagos bőrtípusnak.

A másik nagyon fontos dolog - amit kevesen tudnak - hogy az SPF (faktor) szám kizárólag az UV-B sugarakkal szembeni védelmet jelöli (azaz az UV sugarak 5% ellen védenek a fényvédő készítmények...). Jelenleg nincs olyan nemzetközileg elismert teszt, mely az UV-A sugarak elleni védelem mérését szolgálná, így kritikusan szemléljük azokat a készítményeket, melyek garantált 100%-os védelmet nyújtanak mind az UV-B, mind pedig az UV-A sugarak ellen (persze minél magasabb a faktorszám, jó eséllyel annál több UV-A sugarat is ki tud szűrni a készítmény, de erre biztos adat nincs).

A fényvédő krémeknek 2 nagy csoportját különböztethetjük meg:

A fizikai fényvédők kisméretű részecskéi (titánium-dioxid, cink-oxid) révén szétszórják, visszaverik a fényt a bőr felületéről, így védenek. Kémiai hatóanyagot nem tartalmaznak, így kisebb az esélye a bőrirritációnak, allergiának. Különösen jól alkalmazhatóak az érzékeny tesstájakon (orr, arc, fül). Hátrányuk, hogy "vastag" krémek, fehérre színezik a bőrt, alkalmazásuk kozmetikailag kevésbé kellemes.

A kémiai fényvédők ezzel szemben elnyelik a fényt. A felhasználásuk könnyebb, nem színezik a bőrt, gyorsan felszívódnak, viszont nagyobb eséllyel váltanak ki allergiás reakciót. Bizonyos kutatások azt mutatják, hogy sok kémiai fényvédő pl. olyat összetevőket tartalmaz, melyek erősen fényérzékennyé teszik a bőrt, azaz pont a kívánt hatás ellentétét váltják ki.  

Hogyan védekezhetünk tehát hatékonyan a káros sugarak ellen hordozás közben (is)?

A legjobb védelem, ha nem együnk tűző napra, de ez a legtöbb esetben kivitelezhetetlen. Egy éves kor alatti babánk fényvédelme mindenképp a ruházatával történjen! A babák bőre ugyanis 10-11x vékonyabb, mint a felnőtteké, ezáltal sokkal sérülékenyebb, a káros sugarak pedig sokkal könnyebben érik el bőrük mélyebb rétegeit. A kutatások szerint a később kialakuló rosszindulatú bőrelváltozások 80%-nak kialakulásában a 18 éves kor előtti napozási "szokások" az okai. A pigmentáció - azaz a bőr természetes védelme a káros sugarak ellen - kb. egy éves kor körül kezdődik (ekkor jelennek meg az első anyajegyek), addig a kisbabák bőre gyakorlatilag védtelen.

Ezen kívül a kisbabák bőre sokkal könnyebben és több vizet köt meg, mint egy felnőtt emberé (ezért sokkal puhább a bababőr), így a bőrre kent mindennemű anyag könnyebben és gyorsabban felszívódik az ő bőrükön keresztül. Nem kell tehát fejtegetnem, hogy a kémiai fényvédők miért nem ajánlottak a kisbabák/gyermekek számára. az ásványi (fizikai) védőkészítmények egy fokkal jobbak, hiszen ezek nem szívódnak fel és káros anyagokat sem tartalmaznak. Használatukról azonban - egy éves kor alatt - mégis lebeszélném a szülőket, ugyanis a részecskéi, a krém vastagsága könnyen eltömíthetik a bababőr pólusait. Ez extrém esetben túlhevüléshez (a babák túlnyomórészt a bőrükön keresztül adják le a hőt, izzadni pl. nem képesek újszülöttként), vagy a keringés összeomlásához vezethet.

Fontos tehát a megfelelő ruházat. A textilek, szövetek UV szűrő képességét is 3 betűvel jelölik: UPF (ultraviolet protection factor). Hatásfokának értékelése hasonlóan működik, mint az SPF-é. A textilek UV-szűrése függ az anyaguktól (minél sűrűbb szövésű, annál nagyobb, pl. egy farmeré 80 UPF, a nejlonos anyagoké a legrosszabb), színüktől (sötétebb színek jobban szűrnek - tévhit tehát, hogy a fehér jó UV ellenes védelmet nyújt; ez csak az UV-B esetében igaz (ami, újra leírom, mindössze 5%-a a sugárzásnak), egyébként "csak" a hőérzetet csökkenti). A rugalmas anyagok viselését kerüljük, nem csak melegek, hanem szinte semmi védelmet nem nyújtanak (rugalmas kendő!!).

A textilek közül a legjobb UV szűrő képességű, az ú.n. solarveil anyag, mely speciális fonalból, speciális kötési eljárással készül. Működésének alapelvét mutatja az alábbi rajz:

A lényege, hogy a káros sugarakat - az UV-A-t és az UV-B-t is - visszaveri, míg a látható fény tartományába eső ártalmatlanokat átereszti. Így egy lélegző anyagot kapunk, mely megfelelő védelmet nyújt a káros sugarak ellen, és mégsem melegít. A solarveil egy rétegben a káros sugarak mintegy 75-80, két rétegben pedig 92-95 %-át szűrik.

 

A poszt elején még két kérdésre ígértem választ. Az egyik az izzadás hordozás közben. Először is szögezzük le, hogy a nyári melegben az emberek többsége mindenképpen izzad, akkor is, ha nem hordoz. Persze a hordozás közben plusz réteget terítünk magunkra és gyermekünkre, valamint plusz súlyt is cipelünk, ami nagyobb izommunkát igényel, így fokozottabb az izzadás emiatt is. Ezen kívül a hordozó édesanya (apukáknál ezt a jelenséget nem figyelték meg) a saját testével képes hűteni (és persze fűteni is) a babát. Tehát ha a melegben túlhevül a kicsi (39 fokig), akkor az készteti az anya szervezetét a hőleadásra, amit pedig az izzadással ér el a szervezet. Az izzadást tehát semmiképp nem fogjuk tudni elkerülni, csak kevésbé kellemetlenné tudjuk tenni. Elsősorban a megfelelő ruházat kiválasztásával: ez legyen jó nedvszívóképességű, légáteresztő, lenge, ne tapadós! A babát semmiképpen se tegyük a hordozóeszközbe meztelenül (pelenkában), a nagyon érzékeny bababőr hamar kipirul, sérül. A baba feje, arca soha ne maradjon fedetlenül, a legjobb szolgálatot egy karimás megkötős sapka teheti, ami védje a füleket is (légiós sapka)! Nagyon hasznos eszköz a megfelelő UV-szűrős (de legalábbis jó sűrű szövésű) napernyő is, ami semmiképp sem esernyő legyen (ezeknek az anyaga ugyanis poliészter, nejlon, melyek UV-szűrő képessége nagyon alacsony!

 

A kendő kiválasztásával is elviselhetőbbé tehetjük a meleget, bár fontos megjegyezni, hogy inkább az anyagának összetételében gondolkodjunk (a len, selyemtartalmú szövetek hűs érzést adnak), mint a vékonyságában. Bár egy vékonyabb kendő talán nem melegít annyira, de hamar kényelmetlenné válik a teher alatt, húz, vág. Személyes tapasztalatom az, hogy egy közepes vastagságú pamut kendő tökéletesen megfelel nyárra, nekem a kevertszálas - kimondottan nyárra ajánlott kendők - nem adtak túl nagy pluszt a "sima" pamuttal szemben. Hordozáskor pedig a baba egyébként sem ott izzad, ahol a kendő fedi, hanem ahol a hordozó személlyel összeér.

 

Jó hordozást nyáron (is)!

Bemutatkozik a Batyu Klán

Üdvözöllek a Batyu Klán Hordozóiskola blogján!

A nevem Wellner-Mező Melinda, két gyermek édesanyja vagyok, a hordozás szerelmese és elkötelezett híve.

A nagylányom körülbelül 10 hónapos volt, amikor megismerkedtem a hordozással. Eleinte egy eszköznek tekintettem, ami megkönnyíti a hétköznapjaimat, könnyebbé teszi a közlekedést, bevásárlást, háztartási munkát, a betegségek túlélését és a maratoni altatásokat...

A kisfiam már az első pillanattól fogva hordozott baba, a kórházban is kendőbe kötöttem.

Azóta az eszköznek tartott hordozás szerelemmé, majd életformává, szívügyemmé és kicsit "hivatásommá" is változott.

2010 januárjában néhány kedves ismerősömmel megalapítottuk a Győri Babahordozó Klubot, mely a mai napig működik és nagy népszerűségnek örvend. A klub vezetőjeként számos szülővel, babával találkoztam, sokakkal sikerült megismertetnünk és megszerettetünk a hordozást. Hogy minél szakszerűbb segítséget tudjak/tudjunk biztosítani a hozzánk fordulóknak, egyre mélyebbre ástam magam a hordozás irodalmába, kutatásaiba, rengeteget tanultam. Megismertem számos neves hazai és külföldi iskola irányvonalát, elméletét és gyakorlatát.

Később Ausztriában és Németországban elvégeztem a ClauWi Hordozóiskola hordozási tanácsadó képzéseit, ma pedig már az iskola oktatójaként és a ClauWi Trageschule magyarországi képviseletének vezetőjeként is dolgozom.
Természetesen a legnagyobb öröm számomra a találkozás a családokkal, a hordozni vágyó szülőkkel és hordozódni vágyó babákkal. Célom, hogy minél szélesebb réteg ismerje meg a helyes hordozás módjait, minél többen leljék örömüket ebben a csodálatos lehetőségben, és minél többen ismerjék fel, hogy hordozni jó! 

Ezért hívtam életre a Batyu Klán Hordozóiskolát, melyet ma (2011.január 31-én) a kisfiam 1 éves születésnapján indítok útnak.

Tanulmányaim során sok olyan témával találkoztam, melyeknek első ránézésre talán nem sok közük van a hordozáshoz. Így találtam rá a Thai masszázsra. A masszázs az érintés művészete, aminek a hordozásban is kiemelt szerepe van. Kismama- és női masszázsban valamint thai babamasszázsban tudok a hozzám fordulók rendelkezésére állni.

KisOkos a Blog használatához:
Amennyiben célzottan keresel valamit, bal oldalon találhatod a kereső mezőt, ide írd be a kulcsszót.
Szintén bal oldalon láthatod a leggyakrabban látogatott 5 bejegyzést, ez alatt pedig a tartalomjegyzéket, a bejegyzéseket a címre kattintva érheted el közvetlenül.
Egyes bejegyzések még szerkesztés alatt állnak, néhányat folyamatosan bővítek, javítok, csinosítok,  így érdemes időről időre újra visszatérni! :)


A bejegyzésekhez fűzhetsz megjegyzéseket, bármilyen észrevételt, kérdést, kritikát szívesen veszek. Kérlek, a megjegyzésekben személyes adatokat, címet, telefonszámot, stb. ne írjatok le, mert moderálás nélkül jelennek meg. Köszönöm!


A legtöbb ember valahogy így kezdi a hordozást (de legalábbis valami ilyesmikép él a fejében róla :) ):

Remélem, hogy ez az oldal segít majd eloszlatni a kétségeket és tévhiteket és kedvet hoz a hordozáshoz.
Remélem hamarosan találkozunk!
Szép napot!
Melus

Miért hordozzunk?

Hordozni jó! Nem csak a léleknek, de a testnek is. Nem csak a babának, de az őt hordozó személynek is. A következőkben megpróbálom összefoglalni, hogy miért?

Amikor a baba megszületik, egy számára szinte teljesen ismeretlen világba csöppen. Persze vannak ismerős zajok, hangok, de ezek sokkal hangosabbak, élesebbek, az őt érő ingerek sokkal erősebbek. Az alkalmazkodási sokk azonban enyhébb, a baba testközelben van, mert az újszülött az összes érzékelő szervét használva érzékeli az őt hordozó személyt (bőrkontaktussal, szaglással (csecsemő már néhány nappal a születése után meg tudja különböztetni az anya illatát mások illatától, így az édesanyja testközele egyetlen hely, amit biztosan felismer), látással (a babák újszülött korukban kb. 20 cm-re látnak élesen, így csak akkor tudják megfelelően érzékelni az őket gondozók arcát, ha azok kézben tartják őket), hallással).

Hordozáskor hasonló pózt vehetnek fel a babák, mint az anyaméhben, így egy  folyamatos átmenetet biztosíthatunk gyermekünknek a születése előtti és születése utáni állapotok között.

A hordozás azonban nem csak a lélekre van jó hatással. Tekintsük át pontonként egyéb pozitív hatásait:

• A terpeszbe húzott, térdben hajlított lábtartás miatt optimálisan fejlődnek a csípői. (erről bővebben a Hordozásra teremtve menüpont alatt)

• A hordozás a teljes mozgásszervrendszerre jótékony hatású: mozgásra ösztökéli a babát, akinek az izomzata, mozgásszervrendszere a hordozás során az anyukával együtt „dolgozik”, még alvás közben is. Így javul a vérellátás, ami segíti a csontok, az izmok és az ízületek fejlődését.

• A hordozás stimulálja a létfenntartó funkciókat (légzés, emésztés, vérkeringés), a szülő „ritmusforrásként” szolgál.

• A szülő segíti a hőszabályozást, hőségben vagy láz esetén a hordozó személy teste hűtheti, hidegben pedig melegítheti a gyermeket.

• Az előző két pontból következően az immunrendszer jobban fejlődik, és a teljes anyagcsere élénkül: a hordozóban való folytonos mozgás ugyanis nemcsak a teljes mozgásszervrendszer fejlődését, hanem az egész anyagcserét segíti. A sokat hordozott gyermekek ritkábban betegek, és a nagyon ritka köztük a hirtelen bölcsőhalál (SIDS).

• Az agyi összeköttetések optimálisan alakulnak: a hordozott gyermek olyan vizuális, tapintási, kinetikus és vesztibuláris (halló- és egyensúlyérző) ingereket kap, amik babakocsiban fekve nem jutnak el hozzá. Ez segíti a szinapszisok kiépülését, több és más idegi kapcsolódás alakul ki. Ezért a hordozott gyermekek egyensúlyérzéke és motorikus készségei általában jobbak, mint a kizárólag fektetett gyerekeké. Mivel agyuk már korán a legkülönfélébb ingerekkel találkozik, és benne így több idegi kapcsolódás épülhet ki.

• A kisagy felelős a mozgások kivitelezéséért, az idegek, az egyensúlyérző szerv és a nagyagy pedig az érzetek kialakításáért. A kettő együttműködik, és így a hordozás gazdag kapcsolatrendszert alakít ki.

• Mivel a hordozás kielégíti a testkontaktus iránti igényt, a bizalom erősödik, ami szükséges az emberekkel és a (szorongáskeltő) helyzetekben való magabiztosabb boldoguláshoz. A hordozás megteremtheti az egészséges személyiségfejlődés alapjait!

• Mivel a közelség és a védettség iránti ősi szükségletek kielégülnek, a kisbaba összességében elégedettebb és kevesebbet sír. Mivel az embergyerek alapvetően hordozott utód, a fektetés a kisbaba természetével ellentétes, és sírást vált ki, mivel a babában félelmet kelt. Ha egyedül hagytak egy hordozott ivadékot, az számára eredetileg a biztos halált jelentette.

• Mivel a gyermek a világot egy biztos kiindulópontról ismeri meg, korábban lehet magabiztos és önálló. Beilleszkedik a mindennapokba – mindig biztonságban, védetten, tudatában van annak, hogy nem hagyják el.

Nem érez semmilyen elhagyatottság-félelmet, ami meggátolná abban, hogy anyjától eltávolodjon: a kezdetektől fogva ismer egy erős kiindulópontot, és meri elhagyni a biztonságos kikötőt. (Néhány gyermek, akinek a közelség iránti igénye nem kellően elégült ki, „elnémul” – későbbi életében agresszív viselkedésformák és függőségek kialakulása lehet a következmény.)

• Ebben az összefüggésben meg kell említeni a jobb szocializációt is. A hordozott gyermek környezetét és embertársait, mint már említettük, egy biztos alapról kiindulva észleli. Az embertársak és a mindennapi élethelyzetek kezelésében közvetlenül részt vesz, érzi, hogyan viszonyul a hordozó személy pl. a hangos zajhoz vagy más emberekhez. És mindezt ráadásul a többi ember szemmagasságában! Ez sokkal egyenrangúbb élethelyzet, mint egy babakocsiban levő gyermeknél.

• Magabiztosság a kezdetektől: a gyermek kinyilváníthatja igényeit és érzéseit, amiket sírás nélkül is azonnal megértenek.

• A szülők többet beszélnek a gyermekhez és gyakrabban simogatják meg – ami további előnyöket jelent a beszédfejlődés szempontjából.

És végül íme egy szemléletes videó, hogy praktikussági szempontból is jó hordozni:

                  

Források:

http://www.vegaya.ch/wp-content/uplo...mich-kopie.pdf

Manns, A., Schrader, A.  Ins Leben tragen.

Hordozásra teremtve

Ha a hordozás eredetét akarjuk meglelni, sokkal korábbra és messzebbre kell visszanyúlnunk, mint az emberi faj kialakulás és az ember világa. Tudva lévő, hogy az ember az állatvilágból fejlődött ki, így a hordozás gyökereit is ott kell keresnünk. Nézzük hát meg, hogyan is gondozzák utódaikat az állatok!

Utódgondozás szempontjából a biológia két nagyobb csoportot különböztet meg: szakaszosan gondoskodó állatokat, melyek hosszabb-rövidebb időre magukra hagyják kicsinyeiket, hogy pl. élelem után kutassanak, illetve folyamatosan gondoskodó állatokat, amelyeknél legalább az egyik szülő szünet nélkül az utódok mellett tartózkodik.

Egy másik felosztás szerint vannak fészeklakó állatok (pl. énekesmadarak, bizonyos kistestű emlősök), melyek kicsinyeiket egy állandó, védett helyen, fészekben, odúban nevelik, míg azok elég érettek lesznek ahhoz, hogy elhagyják a biztos menedéket. Ezen állatok kicsinyei alig tudnak mozogni,  szemeik és hallójárataik zárva vannak születésükkor. Jellemzően csupaszon jönnek világra és egy biztonságos fészek melegére és védelmére van szükségük a túléléshez.

A következő csoportot a fészekhagyó állatok alkotják (pl. nagytestű növényevő emlősök), melyek szinte folyamatos mozgásban vannak, és legfeljebb az utódok megszületéséig telepednek le, ezért ezeknek az utódoknak olyan éretten kell világra jönniük, hogy rögtön követni tudják szüleiket. Az ő utódaik pszichológiailag és anatómiai tekinteben is különböznek a fészeklakóktól : születésüktől fogva hallanak, látnak és szaglásuk is megfelelően fejlett, testüket szőr fedi. Kezdettől fogva tökéletesen és koordináltan mozognak. Az utódok szorosan követik anyjukat és az anyaállat is fenntartja a szoros kapcsolatot kicsinyével.

Végül vannak a hordozott állatok (pl. erszényesek, főemlősök), akik ugyan éretten jönnek világra, érzékszerveik működőképesek, testüket is szőr borítja, de önmagukat ellátni még képtelenek, így őket a szülők – életmódjukból kifolyólag –saját testükön viszik magukkal mindenhova.

Legszemléletesebb és legismertebb példa a hordozott állatokra a majomgyermek, aki anyjába kapaszkodva fedezi fel a világot újszülött korától kezdve:

                         

 Vizsgáljuk meg kicsit közelebbről ezt a jelenséget, mert logikus magyarázatot ad arra, hogy az ember miért tartozik a hordozott egyedek csoportjába!

A majomkölykök – bár anyjukat születésük után nem tudják követni – karjaikkal és lábaikkal anyjukba kapaszkodva „utaznak” rajta mindenhova. Ezt anatómiai és pszichológiai adottságaik teszik lehetővé számukra: a kissé hajlított lábuk és kezük segítségével biztos fogást találnak anyjuk bundájában. Az első időkben folyamatos és közvetlen testkontaktusban van egymással anya és kölyke, hisz ha ilyenkor a kicsi valamilyen okból elmarad anyjától, életveszélyes helyzetbe kerülhet.

Mivel a majmok, azon belül is legközelebbi rokonaink, az emberszabásúak is a hordozott állatok csoportjába tartoznak, így a törzsfejlődést tekintve nem férhet kétség ahhoz, hogy az első – már az emberi fajhoz tartozó – elődeink is magukkal, magukon hordozták utódaikat. Az első erre vonatkozó leleteket kb. 4,5 millió évvel ezelőttre nyúlik vissza.

De a közvetlen őseink számára is megkerülhetetlen volt – életmódjukból kifolyólag- hogy újszülöttjeiket folyamatosan magukkal vigyék. A vadászó és gyűjtögető életmód azt jelentette, hogy az ősemberek állandóan mozgásban voltak élelem után kutatva és így a gyermekeiket sehol sem hagyhatták magukra, különben azok gyorsan a ragadozó állatok zsákmányává váltak volna. Íg magától értetődő és szükséges volt, hogy a szülők gyermekeiket mindenhová magukkal vigyék, hordozva, hisz csak így tudtak vadászni, gyűjtögetni.
Amikor az ember – kb. 10-12.000 évvel ezelőtt -  fokozatosan letelepedett, válhatott először lehetővé, hogy  utódaikat szüleik egy időre biztonságban hátrahagyhatták.

Bár ekkortól már nem volt döntő fontosságú az anya testközelsége az életben maradás szempontjából, az évmilliók alatt kifejlődött és genetikailag rögzült reflexek nem hunytak ki.

Az embergyermek a főemlős kölykökhöz képest meglehetősen éretlenül születik. Ugyan szeme már nyitva, és az állatvilágban a legnagyobb aggyal rendelkezik, de agya, idegrendszere mégis éretlen, fizikai képességei pedig messze alulmaradnak a többi főemlős kölyökéhez képest. Születése után viszont rövid időn belül hihetetlen fejlődésnek indul, kb. egy éves koráig tehát egyáltalán nem olyan tempóban fejlődik, ahogy azt egy érett utódú főemlőstől várnánk. Ennek a rendhagyó, rövid ideig tartó, intenzív fejlődésnek egy sajátos evolúciós kompromisszum az oka. Ez dióhéjban arról szól, hogy miután az ember kiemelkedően nagy aggyal rendelkezik, arányosan szokatlanul nagy koponyára van szüksége. Azzal viszont, hogy őseink felegyenesedtek, és kétlábon járó élőlényekké váltak, olyan formán alakult át a csípőjük, hogy a szülőcsatornán már nem fért volna át egy érett agyat tartalmazó koponya. Az ember ezért kénytelen idő előtt, éretlenebbül világra hozni gyermekeit. Ez az „idő előtt” R. D. Martin főemlősöket kutató zoológus számításai szerint 12 hónapot jelent, tehát szerinte ha az embernek nem kéne éretlenül megszületnie, 21 hónapot töltene az anyaméhben. Ez a 12 hónap fejlődési tempóját tekintve tehát a méhen belüli fejlődés ritmusát követi, ezt követően pedig már határozottan főemlős módjára cseperedik tovább az embergyerek. 12 hónapig viszont olyannyira védtelen és önállótlan, hogy folyamatos gondoskodásra szorul. Az ember biológiai szempontból nem fészeklakó élőlény, ezért más módon kell megoldania ezt a folyamatos gondoskodást. Ezért választotta távoli rokonaihoz hasonlóan azt, hogy testén hordozza kicsinyeit mindaddig, amíg elég önállóvá válnak, és tette ezt évmilliókon keresztül.

A közel 50 millió éves  hordozáshoz való alkalmazkodást próbálja tehát az ember mégis az utóbbi  1-2 évszázaddal szembeállítani és elnyomni, amikor a gyermekeiket távol a testüktől babakocsiba, kiságyba, külön szobába teszik.

Szerencsére egy újszülött ösztönei még erősen működnek. Amikor egyedül hagyják, valódi halálfélelmet érez és sírni kezd. Azt, hogy ő nincs életveszélyben, még nem érti. A túlélő ösztöne azt diktálja, hogy sírásával magához hívja a gondozóját, aki felveszi és megvédi őt. Tekintsük át, hogy milyen ősi reflexekkel rendelkezik még egy újszülött, amelyek arra utalnak, hogy az ember hordozásra termett:

Az ember viselkedése - a humánetológusok és evolúciós pszichológusok szerint - nem különbözik alapvetően az állatok magatartásától. A mi reakcióinkat is a környezeti hatások és az öröklött tényezők kölcsönhatása alakítja. A csecsemők magatartását megfigyelve könnyebben fedezhetők fel az öröklött elemek. Ezek egyik csoportját reflexeknek hívjuk. A reflexek olyan viselkedési válaszok (reakciók), amelyeket egy meghatározott inger vált ki, és minden esetben hasonló a megjelenésük. Funkciójuk valószínűleg az, hogy segítsék a kisbabát élete első napjaiban, amikor még nem nyílik alkalma arra, hogy a legfontosabb viselkedési reakciókat megtanulhassa.


1. A sírás: A legismertebb, leggyakrabban előforduló és legtovább fennmaradó reflex a sírás. A babának ez az egy kommunikációs eszköze van arra, hogy a külvilággal tudassa, ha valamivel nem elégedett. Ha egy újszülöttet lefektetünk, magára hagyunk, előbb-utóbb sírni kezd, amit mindaddig folytat, míg karunkba nem vesszük, s ki nem elégítjük az igényeit (közelség, éhség, félelem). A hordozott babák kimutathatóan kevesebbet sírnak.

2. Moro reflex (átkaroló reflex): A reflexek közül talán legismertebb a Moro-reflex, amely felfedezőjéről, Ernst Moro gyermekgyógyászról kapta a nevét. Egyike az anyaméhben kialakuló legelső reflexeknek, vészjelző és életmentő szerepe van (nagy jelentősége van az első lélegzetvételben is). Kb. a terhesség 5-9. hetében jelenik meg. A baba ekkor még a tipikus embrió-tartásban gubbaszt. Még nincs izomzata, amivel el tudna futni a veszély elől, tehát minden stresszt okozó benyomásra megmerevedve, egész testével reagál.
A Moro-reflex akkor lép működésbe, amikor a csecsemő úgy hiszi, hogy leesett valahonnan, például, amikor hirtelen hátradől.
Ha megijed vagy a legkisebb dolog is éri, úgy reagál e reflex első fázisában, hogy fejét, karjait és lábait hátracsapja, (amolyan "kisjézus" tartásba) és mély lélegzetet vesz, hogy azután a reflex második fázisában hirtelen összezárja testének középpontján, és egész testét esési helyzetben feszíti meg.
Mivel ez a viselkedés a születés pillanatában is megfigyelhető (és nagyjából két-, legkésőbb 4 hónapos korra - az idegrendszer fejlődésével - el is tűnik), semmi kétség afelől, hogy öröklött magatartási válaszról van szó.
Azoknál az állatoknál, melyek kölykeiket magukon hordozzák, a Moro reflex akadályozza meg, hogy az állatcsemeték leessenek anyjukról. Nem véletlen tehát, hogy a fejlődésbiológusok emiatt úgy tekintik, hogy valaha az ember is hordozott lény volt. 

Az alábbi videón egy neurológiai vizsgálaton váltják ki a reflexet. A babát hanyatt fektetik, kezeit összefogják a mellkasa előtt, ülő helyzetbe húzzák, majd elengedik, mintha hanyatt dőlne:

3. Palmaris (fogó) reflex:  fogó reflex veleszületett képesség. Ha megérintjük a gyermek tenyerét, ujjacskáival rögtön megmarkolja a miénket. Az ilyen mozgások az első 8 hétben még ösztönösek és akaratlanok. A fogás nagyon erős, akár a saját súlyát is képes megtartani a pici, majd minden előjel nélkül elengedi a szorítást. Általában négyhónapos kor körül szűnik meg a fogóreflex. 

A fogó reflex a mama és a baba közötti kötődést erősíti.

Hermann Imre kimutatta, hogy a csecsemőt mozgató örökletes viselkedési minták az egész fajra jellemzőek, ez a megkapaszkodás ösztöne. Legfontosabb szerve a kéz, cselekvésben való megjelenése pedig a fogó reflex. A normális csecsemők 97%-ánál kimutatható ez a reflex az első 4-5 hónapban. Általában akkor marad abba, amikor a kézmozgatás és a látás összerendeződése el nem éri azt a szintet, hogy a csecsemő valóban képes fogni. Megfigyelések szerint bár ez a csecsemőkor végén kialszik, bizonyos esetekben (fogorvosi szék karfája) újra előjöhet.

Anatómiai bizonyítékok is rendelkezésre állnak, melyek arra utalnak, hogy az ember hordozott lény, erről bővebben az Újszülött hordozása című posztban olvashatsz. Ezen belül a csípőfejlődésnek külön bejegyzést szentelek.



Felhasznált irodalom:


Cole, M. & Cole, S.: Fejlődéslélektan. Osiris, Budapest, 2003.

Fettweis, Ewald: Hüftdysplasie. Sinnvolle Hilfen für Babyhüften

Kirkilinois, Evelin: Bindung stärkt: Emotionale Sicherheit für Ihr Kind - der beste Start ins Leben

Kirkilinois, Evelin: Ein Baby will getragen sein

Manns, Anja; Schrader, Anne Christine: Ins Leben tragen

http://www.olbebaba.hu/
.

Kifelé ne! Miért?

Ha már hordozásra adtuk a fejünket, megtettük az első lépést egy – számunkra és babánk számára is – jó úton. De ez az út korántsem ér itt véget. Sőt! Nagyon könnyen el lehet téveszteni az irányt. Babahordozó eszközökből ugyanis rengeteg áll rendelkezésre, szinte az összes márka, fajta, szín, típus hozzáférhető, rendelhető, megvásárolható. Természetesen mindegyik gyártó, forgalmaz a saját termékét igyekszik eladni, függetlenül attól, hogy azok megfelelnek-e az elvárt (ortopédiailag egészséges tartás, kényelem, stb.) kritériumoknak.

Ebben a bejegyzésben arról olvashatsz, hogy mivel és hogyan NE hordozz! (természetesen a célunk nem az adott termékek negatív színben való feltüntetése, csak szeretnénk rávilágítani azok hiányosságára, adott esetben káros hatásaira)

Az első és legfontosabb dolog, hogy a hordozott baba SOHA NE NÉZZEN KIFELÉ hordozás közben. Sajnos rengeteg így hordozott gyermeket látni az utcán, bevásárlóközpontokban, tévében, reklámokban. Sőt, a kereskedelmi forgalomban kapható kenguruk használati utasításában (de még hordozókendők közt is találhatunk ilyen instrukciót) ez a mód is az ajánlottak közt szerepel.

Hogy miért? Jó a kérdés, indokként általában az szokott szerepelni: „mert a gyerkőc már igényli, hogy lássa a világot”
Itt szeretném elmondani, hogy engem nagyon bánt, amikor lesajnálóan, lekezelően nézünk a kifelé hordozott babák szüleire, mintha gyermekkínzók lennének. Nézzük csak meg közelebbről, mi is történik? A baba nyűglődik befelé fordítva, feszíti magát kifelé. A szülő érzékeli a baba jelzéseit, értelmezi őket, rááadásul jól és megfelelő választ is ad a kérésre: kifelé fordítja a babáját, hogy jobban lásson, tehát kielégíti a kicsi igényét. Azaz a válaszkész gondoskodás jegyében cselekedett. Ami egy nagyon becsülendő dolog. Az, hogy az eszköz nem éppen a legmegfelelőbb, az egy másik kérdés, de azon is könnyen lehet segítni.

De lássuk, hogy ez a hordozási mód miért nem jó valójában?

1. mert így nem valósul meg a helyes tartás (helyes = popsi alacsonyabban, mint a térdek, gömbölyű hát). A baba lábai lógnak, testsúlya az ülepére terhelődik, ül a hordozóban. A fej megtámasztása is nehézkes, főleg, ha a baba elaludt.
2. a baba háta természetellenesen egyenes, sőt, olyakor homorú is lesz (pl. ha anyuka hordoz, a keblei homorításra "kényszerítik" a picit) nem a természetes S alakú
3. ingerrel való túlterhelés: a külvilág zavaró hatásai elől, vagy ha csak egyszerűen elege van mindenből, nem tud hozzánk bújni a baba, kiszolgáltatott helyzetbe kerül (így a stresszt sokszor sírással vezeti le) A legkönnyebben ahhoz lehetne hasonlítani ezt a helyzetet, mintha bennünket kikötnének egy vonat elejére...
4. hordozó személynek is megterhelő, mert a hordozott súly nem vele együtt mozog, hanem előre húzza a vállat (megfigyelhető, hogy az így hordozott gyerekek szinte himbálóznak a hordozó személyen)
5. bizonyos súlyhatár felett épp emiatt (is) használhatatlanok

Nem titok, hogy elsősorban az ú.n. kengurukról beszélek, amikor a kifelé hordozásról esik szó. A ma kapható kenguruk egyike sem megfelelő sem a hordozó, sem a hordozott számára. Lábkivágásuk keskeny, így nem kivitelezhető a békatartás. Emiatt a baba teljes súlya a gerincre terhelődik, nem oszlik el a testén. Ugye nem kell ecsetelni, hogy egy önmagát tartani még nem tudó csepp emberke gerincén ez hosszú távon mekkora deformitásokat okozhat? (hangsúly a hosszú távon! Nyilván ha 2 percre kerül a gyermekünk egy ilyen hordozóeszközbe, nagy valószínűséggel semmi kárt nem okozunk vele, de inkább ruházzunk be egy hordozókendőbe, mei taiba, csatos hordozóba! Árban ugyanott vagyunk, viszont sokkal egészségesebb!

És végül, megerősítésképpen egy orvosi ajánlás a témában

Források:

http://www.hugipakk.blog.hu/

http://www.didymos.de/

Újszülött hordozása

Nagyon sok jel utal arra, hogy az ember hordozásra termett. Magunkon viseljük ezeket a jeleket a mozgásszervrendszerünkben, a reflexeinkben és az agyunk felépítésében, működésében is. Erről bővebben a "Hordozásra teremtve" című bejegyzésben írtam, most csak érintőlegesen térek ki az ott is elemzett  fontosabb pontokra.

Az újszülött mozgásszervrendszere lényeges különbségeket mutat egy felnőtt emberével összehasonlítva. Az újszülött - a méhen belüli léthez alkalmazkodva - egy fordított C betűt formázó gerinccel születik. A felnőttkorban jellemző S alakú gerinc a különféle mozgásformák elsajátítása során alakul ki.

Az alábbi képen kiválóan nyomon követhetőek a különféle fázisok. Az első fázisban a teljes kifózis (gerinc előre görbülése) látható, így jön világra a kisbaba. A második képen már kialakult a nyaki görbület, ami annak köszönhető, hogy a baba tudja tartani a fejét. A háti szakasz domborulata a mászással párhuzamosan jön létre, míg az utolsó szakaszok - az ágyéki és farokcsonti részeken - az állás és járás elsajátításának következtében alakulnak ki.

Mivel az újszülött még képtelen megtartani saját súlyát, az ehhez szükséges támaszt biztosíthatjuk a hordozókendővel. Kisbabánk csontrendszerének egészséges fejlődése érdekében azonban nem elég csak a gerincoszlopra koncentrálnunk, egy másik nagyon fontos szempontot is figyelembe kell vennünk, mégpedig a csípő és csípőcsontok elhelyezkedését. A kisbabák ún. éretlen csípővel jönnek világra, ez annyit jelent, hogy a medencecsontban lévő ízületi vápa még jóval sekélyebb, a combcsont feje pedig kevésbé hajlított, ezért a két csont találkozása, és „összekapaszkodása” még nem olyan tökéletes, mint a felnőtteknél.

A csípők optimális fejlődését a baba hordozásában nagyban elősegítjük, természetesen csak akkor, ha a hordozás helyesen történik. Az alábbi rajzon megpróbálom bemutatni a helyes lábtartást (ún.  békatartást):

A kép forrása: Présence Bouvier rajza

A baba térdei kb. 120 fokos magasságig legyenek felhúzva (ez kb. a köldökének a magassága), illetve 60-90 fokos szögben terpesztve. Újszülötteknél természetesen a kisebb terpeszre kell törekednünk, hisz a nagy terpesszel túl nagy nyomás nehezedik a csípőlapátokra és csontokra, így többet ártunk, mint használunk, de nagyobb babáknál, gyermekeknék is igyekezzünk a felső határt betartani és ne feszítsük túl a terpeszt.

Amennyiben bizonytalanok vagyunk abban, hogy újszülöttünk számára milyen az ideális tartás, bízzuk magunkat nyugodtan rá! Ugyanis a kisbabák ösztönösen felveszik a számukra ideális békatartást, amint a magasba emeljük őket:

                    

 A képek forrása: www.didymos.de

 Ha tehát magunkhoz öleljük kisbabánkat, ő automatikusan az ideális tartásba helyezkedik.

A kép forrása: http://www.känguru.ch

Nekünk pedig nincs is más dolgunk, mint hogy ezt az ideális tartást a hordozókendő segítségével megtartsuk és támogassuk:

A kép forrása: www.jeportemonbebe.com

Újszülött és csecsemőkorban tehát kiemelt szerepe van a helyes hordozásnak (természetesen később is!), a megfelelő hordozóeszköz és hordozási forma kiválasztásának.

Mint már korábban említettem, az újszülött hordozására a legkiválóbb eszköz a hordozókendő. Két  fajtából választhatunk: dönthetünk a rugalmas illetve a szövött kendő mellett.
Mindkét lehetségről olvashatsz a következő bejegyzésekben.

Mielőtt azonban tovább mennénk, egy nagyon fontos dolgora szeretném felhívni a figyelmet.
Hordozni jó, ám a szülés után, a gyermekágyas anya legfontosabb dolga a pihenés! Az első 6 hétben mindenkit lebeszélnék a maratoni, órákig tartó hordozásról. Még akkor is, ha kisbabánk kis súlyú és fittnek érezzük magunkat. Az elölhordozás nagyon terheli a gát területét, amennyiben ezt a területet korán nagy igénybevételnek tesszük ki (és a kisbaba emelgetése is annak számít!), ez a későbbiekben komoly panaszokat okozhat (vizelettartási problémák pl.).
Így hát, kedves Anyukák, ebben az időszakban adjuk át a hordozást a párunknak, a nagyszülőknek, barátnőknek. Ezzel nem csak nekik okozunk nagy örömet, de a korai kötődést is megfelelően megalapozzuk. Aki pedig a gyermekágyas időszakban sem szeretne lemondani a hordozásról, csak rövid sétákat tegyen a picivel, vagy pedig üldögéljen vele (ha tud) összzebújva.

Felhasznált irodalom:

Manns, A./ Schrader, A.C.: „Ins Leben tragen. Entwicklung und Wirkung des Tragens von Kleinstkindern, unter sozialmedizinischen und psychosozialen Aspekten“ (Beiträge zur Ethnomedizin 1, Hg. C.E. Gottschalk-Batschkus und J. Schuler). Berlin, 1995

Kirkilionis, Evelin: „Ein Baby will getragen sein. Alles über geeignete Tragehilfen und die Vorteile des Tragens“. München, 2003

Fettweis, Ewald: „Hüftdysplasie. Sinnvolle Hilfe für Babyhüften.“ , Stuttgart, 2004

http://www.känguru.ch/

http://www.ergobaby.eu/

http://www.didymos.de/

Rugalmas kendő használata

Ahogy említettem az előző posztban, az újszülött hordozásának legalkalmasabb eszköze a hordozókendő.

Ezek egyik fajtája a rugalmas kendő.

Sok szülő nem tud megbarátkozni a szövött kendővel, így inkább a rugalmasok közül választ, mert ezek ránézésre, tapintásra finomabbak, puhábbak, ölelősebbek. Sokkal bátrabban nyúlnak ezekhez az anyagokhoz, mert nem tartanak attól, hogy a "durva" szövés (=szövött kendő) szorítja, megnyomja a kisbabájukat. Valamiért az a - téves - megállapítás is elterjedt, hogy a rugalmas kendőt könnyebben és gyorsabban meg lehet kötni, mint a szövöttet.

Ebben a bejegyzésben szeretném megosztani a saját és iskolám álláspontját és ajánlását a rugalmas kendőkkel kapcsolatban.

Vegyük először is sorra a rugalmas kendő ismérveit:

- anyagukat tekintve általában 100% pamutból kötött kendők, de kaphatóak kevertszálas anyagok is (pamut-elasztán, pamutjersey, pamut-kender, stb.)

- minden irányba (azaz széltében és hosszában is) rugalmasak, nyúlnak

- szélességük 55- 70 cm között mozog, hosszúságuk pedig 3,5-5,5 m terjedelmű

- a hordozásnak súlyhatára van (gyártók szerint 7-9 kg) a tapasztalat ennél kevesebbet mutat, a hagyományos rugalmas kendők maximum 5-6 kg súlyig kényelmesek, ezen felül már lenyúlik az anyag, enged a kötés

- kizárólag elölhordozásra alkalmasak

- egyrétegű kötésekhez és hosszú távú hordozáshoz nem ajánlott

A rugalmas kendők alapanyagukból és készítésük módjaiból adódóan soha nem húzhatóak, köthetőek kellőképpen szorosra. Még akkor is, ha már úgy érezzük, megfelelően feszes a kötésünk, a kendő tud(na) tovább nyúlni. Így soha nem adhat olyan tartást, mint egy szövött kendő.

Érdekes, hogy ezt a legtöbb gyártó el is ismeri, hiszen a rugalmas kendőt a használati utasításokban általában nem ajánlják alacsony izomtónusú (hipoton) gyermekek számára (ilyenek pl. a koraszülöttek, vagy a Down-szindrómás babák). Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy az egészséges újszülöttek izomtónusa is alacsony, ha elalszanak. Mivel a picik még a nap nagy részét alvással töltik a hordozóban, kiemelten fontos, hogy ebben az elernyedt, ellazult állapotban is megfelelő támasztást adjon a kendő.

A rugalmas kendők megkötése legalább annyi gondosságot, precizitást és gyakorlást igényel, mint a szövött kendőé. Téves az az elgondolás, hogy ezeket a kendőket könnyen és gyorsan fel lehet kötni, kezdők is könnyebben boldogulnak vele, hisz pont a rugalmasságuk miatt nehezebb megfelelően tartó kötést készíteni.

Rugalmas kendőkkel csak többrétegű (3 rétegű) kötés ajánlott, iskolánk ajánlása szerint a legalkalmasabb kötésmód a belül (!) zsebes keresztezett kötés, melyet az alábbi videó mutat be:

A kendőt - a közepét megkeresve - terítsük szét a mellkasunkon, majd a látható módon emeljük át a kendő szárait egymás után az ellentétes vállunkon! Fontos, hogy ne egyszerre keresztezzük a két szárat, mert így a lapockáink közt könnyen összegyűrődik és/vagy megcsavarodik az anyag, ami akadályozza a szorosra húzást, a későbbiekben pedig kényelmetlen lehet.

Szedjük össze a mellkasunk előtt lévő anyagot, a babát fektessük az egyik vállunkra, majd helyezzük a "zsebbe" úgy, hogy alulról felfelé nyúlva bújtatjuk át rajta a kicsit. Újszülött babák kezei belülre kerüljenek. A baba hátán csak annyi anyagot húzzunk fel, amennyi kb. a füle vonaláig ér, a többi anyagot gondosan a popsi alá tűrjük térdhajlattól térdhajlatig alátámasztva (az optimális békatartásról itt olvashatsz).

Rugalmas kendőknél különösen fontos, hogy feszesre húzzuk a szárakat, ezért tartsuk el magunktól a kendőszárakat a videón látható módon és sávonként húzzuk meg a kendőt. A meghúzott részeket tegyük át a másik kezünkbe, így azok nem fognak újra kilazulni.

Ha feszesre húztuk a szárakat, keresztezzük azokat a baba háta mögött, vigyük hátra és vagy csomózzuk meg, vagy hozzuk mégegyszer előre és ott csomózzunk (kendő hosszúságától és a hordozó testalkatától függően). Mindig dupla csomót csináljunk, így is elkerülve a kötés kilazulását!!

Ezután terítsük szét a szárakat a baba hátán, kezdve az alsóval, ismét térdhajlattól térdhajlatig, gyűrődésmentesen, majd ugyanezt tegyük meg a felső kendőréteggel is!

Végül igazítsuk be a babát az optimális békapózba.

Bár az eddig leírtak alapján úgy tűnhet, hogy a rugalmas kendőt nem megfelelő hordozóeszköz, erről szó sincs! Hiba lenne ezt állítani, hiszen nagyon sok olyan helyzet van, amikor igenis ezt a fajta kendőt kell használnunk! Ilyen helyzet például, amikor a babánk feszes izomtónussal rendelkezik, ellenáll a kendőbe kötésnek, feszíti magát (ez általában valamilyen szülési traumára vezethető vissza - pl. a köldökzsinór a nyakára volt tekeredve és a kendő szegése ezt az érzést hívja elő benne, ami ellen tiltakozik).

A KISS-szindrómával született kicsik hordozására is a rugalmas kendő ajánlott.

Amennyiben kisbabánk valamilyen műtét után pl. szondával, bármilyen beültetett drénnel, csővel rendelkezik, akkor is jobb választás a rugalmas kendő.
Akkor is hasznos lehet egy rugalmas kendőt kipróbálni, ha nem vagyunk benne biztosak, hogy a hordozás nekünk való és első próbálkozásra nem akarunk anyagilag beruházni egy szövött kendőbe.

Rugalmas kendő vásárlásakor a következőket kell figyelembe venni. Ahogy írtuk, ezek a kendők minden irányban nyúlnak, de okosabb olyan típusúakat választani, melyeknek keresztirányban nagyobb a rugalmasságuk, mint hosszanti irányban (ezt érdemes a boltban vásárlás előtt kipróbálni). Ezeket ugyanis könnyebb feszesre húzni és ha használat közben elszakad egy szál, az sem befolyásolja a hordozást, hiszen "csak" egy lyuk keletkezik a helyén, de a szál nem fog felfutni (ez a kendő elkészítésében alkalmazott kötési technika (láncfonalas) következménye).