2015. március 31., kedd

Eszközválasztás és mozgásfejlődés

Vendégposzt kiváló tanácsadónk, Zsemberyné Mucs Katalin tollából:

Miért írom a leggyakrabban előforduló hordozóeszközöket sorra vevő ajánlásomban , hogy vannak eszközök, amelyeket elsősorban már önállóan ülni tudó babáknak javaslok? Miért teszünk különbséget mozgásfejlődési szint szerint a különböző eszközök ajánlását tekintve?

Ebben a bejegyzésben igyekszem röviden választ adni ezekre a kérdésekre.

A babák hordozása során szeretnénk a számukra tehermentes pozícióban magunkon hordani őket. Törekszünk arra, hogy a kicsik térdei köldökmagasságban legyenek felhúzva, enyhe terpesztartás mellett, és hogy ezek meglétével a gerincük a rájuk jellemző “C” alakot felvegye, felvehesse. Mindezt feszesre állított hordozóval, testüket lehető legpontosabban megtámasztva, a hordozóval körül ölelve. Ebben a testhelyzetben van a baba csípőízülete (és azt azt körülvevő egyéb képletek) a legellazultabb, legkevésbé terhelt állapotban.

fiz. felülről                                                      fiz. oldalról 2


A fix derékpántos hordozókban (mint például a mei tai, csatos hordozó, félcsatos hordozó) az eszköz felépítéséből adódóan a baba a fiziológiástól eltérő testhelyzetben lesz. Ezen hordozók azon része, amely a baba alátámasztását adja(derékpánt), vízszintesen fut körbe a hordozó személyen, tehát a kicsi térdeit eddig a szintig tudja emelni. Valamint, szintén a pántok irányából adódóan, a kellően feszesre húzott fix derékpántú hordozókban a terpesz mértékét a felnőtt törzse adja meg, azaz a feszesre húzással(ami pedig elengedhetetlen a baba törzsének megfelelő megtámasztáshoz) a gyermek combjai közötti szög nő, távolodik a fiziológiás helyzettől:


fix derékpánt adta terpeszben                                                         fix derékpánt adta terpeszben, felhúzott térdekkel


Minél éretlenebb a baba csípője, azaz minél korábban tart a mozgásfejlődésében, annál inkább szeretnénk a fiziológiás tartáshoz közelíteni hordozáskor.

(A képeken a kék rész jelzi, hogy mennyire illeszkedik a combcsont feje a csípővápába- minél kevesebb kék látszik, annál inkább közelítünk a tehermentes helyzethez.)

Mivel az önállóan ülni tudó baba csípője már érettebb, a nagy terpesszel adta helyzettel járó terhelést jobban viseli.

A baba csípőjének állása a medencén keresztül összefügg a gerincoszlop helyzetével: a gerince nagy terpesz esetén egyenesedni fog, ami a még ülni nem tudó babánál nem tehermentes helyzet.

Ezen eszközök helyes használat mellett olyan testtartást tesznek lehetővé, amelyet az ülés mozgásfejlődési szintje előtt igyekszünk elkerülni amennyiben lehetséges, és a család élethelyzete lehetővé teszi.

Azok az eszközök, amelyekkel megfelelő használattal a fiziológiás helyzetet biztosan elérhetjük: karikás kendő, szövött kendő. Ezek helyesen, feszesen kötve olyan irányba fejtenek ki erőhatást, ami fenntartja a térdeket és nem “engedi” szétnyílni a combokat feszes kötés esetén sem. Valamint a baba gerincének természetes “C” görbületét engedik felvenni a mellett, hogy stabilan támasztják őket.



források

képek: Wellner-Mező Melinda

www.batyuklan.hu
http://www.akademiai.com/content/h16102t4m5600104/?a=14
www.hypdysplasia.org

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése