2013. augusztus 9., péntek

Amikor a fagyi visszanyal...

Nem szokásom posztokra reagálni, személyeskedő hangvételűekre meg pláne nem (szerintem szánalmas a szakmába személyes sértettséget belevinni), hatásvadász címeket adni a posztjaimnak pedig még kevésbé szoktam, de ma kivételt teszek. Mert ez egy ilyen nap.

A kiindulópont itt található, nem linkeltem direktben, mert nem szeretnék az oldalnak plusz olvasószámot generálni, de böngészőbe kimásolva meglelhető: http://www.hunbaba.com/babahordozas-2/gyermekneveles-szogmerovel/

A személyeskedő részekhez a továbbiakban sem kívánok hozzászólni. Teszem ezt egyrészt azért, mert lealacsonyítónak érzem, másrészt pedig azért, mert a posztban emlegetett babahordozós csoport egy zárt, meghíváson alapuló csoport, így tisztességtelennek látom onnan idézeteket kiemelni a hozzászóló hozzájárulása nélkül. Nem azért, mert bárkinek bármi takargatnivalója lenne, csak a tisztesség így kívánja. És én tisztességesen játszom. A valótlanságokat pedig nem szeretem. Ejj, pedig de jó lenne nyilvánosság tenni a beszélgetést...

1. A kiindulópont
A posztíró szerint: "A tanácsot kérő anyuka jól tudta, hogy hét kilós kor fölött valóban a háti hordozás javasolt, én pedig gyanútlanul – utólag úgy gondolom, nem tudtam, mit teszek – felajánlottam neki, hogy próbálja ki a meitait, s mi akár a Hunbabát is szívesen megmutatjuk."

És a valóság: A posztíró az első hozzászólásában minden egyéb komment nélkül belinkelte a saját oldalát, majd a következőkben kizárólag a saját termékéről írt. A csoportszabályzat értelmében ez tilos, spamnek (kéretlen reklámnak) minősül, ezért figyelmeztette is a csoport adminja az illetőt, végül pedig ezért került kitiltásra is. Ezt csak a tisztánlátás végett említem meg, ilyen felütés után már nehéz komolyan venni az egész dolgot,  ahogy összemossa több tanácsadó hozzászólását, ahogy becitálja Erőss Zsoltot teljesen értelmetlenül, ahogy ironikusan próbálja lejáratni a hordozási tanácsadókat és a képzéseket (pszichoanalízis, liba-analógia, és tsai) Csak azt felejti el, hogy ezzel lejáratja saját magát, és - többször citált - feleségét is, aki szintén elvégezte az egyik iskola tanácsadóképzését. És ezt nem győzi a büszke férj hangsúlyozni és érvként is felhasználni. Most akkor miről is beszélünk tulajdonképpen?

No, de szakmázzunk inkább!

1. Abban minden iskola egyetért, hogy annak segítünk, aki hozzánk tanácsért fordul, és abban, amiben segítséget kér. Ahhoz, hogy adekvát véleményt és tanácsot tudjunk adni a szülőknek, minél több információra van szükségünk, ezért kérdezünk. Sokat. Ha azt mondják, tartanak valamelyik hordozóeszköztől, akkor megkérdezzük, hogy miért? Mert ennek sok oka lehet, pl. információhiány, rossz élmény, kevés tapasztalat, valami belülről fakadó ellenérzés. Sokszor előfordul, hogy ha ezeket feltárjuk (és ehhez nem kell pszichológus diploma), akkor azonnal meg is oldódik a helyzet. Sokszor elég egy apró technikai mozdulat (erre húzd a sávot inkább, arra vezesd a meitai pántját, itt még egy picit húzz a derékpánton) és mindenki boldog. És persze sokszor van az is, hogy nem.
A hordozási tanácsadó soha nem erőltetheti rá a szülőre a saját véleményét vagy preferenciáit, nem dönthet a szülő helyett. Feladata, hogy megalapozott információkat adjon át objektíven, melyek segítik a szülőt a döntésben, majd ebben a döntésében támogassa a családot. (Az, hogy a keresztsávoly szövés a legalkalmasabb a fiziológia tartás biztosítására, az nem szubjektív vélemény, hanem szövéstani tény. Az, hogy milyen a fiziológiás tartás, és hogy ez segíti elő optimálisan a csípő és gerinc fejlődését, az nem légből kapott humbug, hanem ortopédiailag, biomechanikailag alátámasztott és bizonyított tény. Az, hogy a fiziológiás tartás biztosítására nem képesek a fix derékpánttal rendelkező hordozók, az nem meitai/ssc-ellenesség kérdése, hanem egyszerű fizika. Tehát lehet ezt sértődötten támadni, de kérem, tessék megcáfolni és alátámasztani, utána beszélgethetünk.) Ha a hordozási tanácsadó nem így tesz, akkor nagy szakmai hibát követ el.

2. "legalább volt időm alaposabban áttanulmányozni a tanácsadó hölgyek már korábban felfedezett honlapjait. Csak azokét tanulmányozhattam, akiknek volt ilyesmije, persze. Pillanatok alatt kiderült, hogy a legtöbben közülük egy speciális, konkrét hordozókendőt ajánlanak, és az adott, itt megnevezendő cégnek – évek óta tudjuk! – kizárólagossági szerződése van a tanácsadó-iskolájában végzettekkel, hogy csak az ő termékeit ajánlhatja, árusíthatja. Régebben legalábbis volt ilyen szerződés, és a tanácsadó hölgyek oldalai arra utalnak, hogy bár tagadják, ez vagy valami hasonló még most is életben lehet, hiszen elég egyoldalú, márkaorientált legtöbbjük tájékoztatása. Más cégek termékeit egyértelműen, legalább utalásszinten, tehát úgy, hogy azok a felsorolt jellemzőkről felismerhetőek legyenek a tájékozódó személy számára, lehúzzák, leszólják. Csak az ő meitaiuk tökéletes – a többi tökéletlen. Ami a másik hordozón van, az egyszerűen fölösleges… A példákat sorolhatnám, de nem érdemes."

Nem tudom, hogy hány és milyen honlapot tanulmányozott a posztíró (gyanítom, nem sokat), de önmaga lejáratásának elkerülése végett érdemes lenne egy (!) hordozóiskola régebbi elvét általánosságban nem ráhúzni az összes - de legalábbis a legtöbb - tanácsadóra. Tudtommal az itthon működő 3 hordozóiskola közül csak egynek van saját márkájú kendője, és ha megnézzük a tanácsadók között nincsenek elnyomó többségben, hogy azt lehessen kijelenteni, hogy legtöbben közülük azt a márkát ajánlják. Arról nincs belső információm, hogy ennél az iskolánál van-e kizárólagos szerződés, de a kollégáim iránti tisztelet azt mondatja velem, hogy el kell hinnem nekik, amikor azt mondják, hogy nincs. De ez nem is az én dolgom, ezt kizárólag ők tudják, nekem pedig nincs okom kételkedni. Tehát további példákat nem azért nem tud sorolni a posztíró, mert nem érdemes, hanem mert nincs. A tanácsadók többsége nem ajánl ugyanis csakéskizárólag egy márkát, nincs elköteleződése hordozóeszköz-gyártók irányában sem, így érdekük sem fűződik ilyen ajánlás meghozásához. Sőt, saját lehetőségeiket szűkítenék be ezzel, hiszen az eszközgyártók majd' mindegyike biztosít tanácsadói kedvezményt ún. demó-eszközök megvételéhez (a tanácsadó általában nagykereskedői áron juthat hozzá az adott cég termékéhez bemutató jelleggel). Ha azonban a tanácsadó elkötelezné magát egy márka népszerűsítésére és ajánlására, ezzel elesne a többi cég által forgalmazott termékek megismerésétől, kipróbálásának lehetőségétől. Bolond lenne így tenni, pláne a hazai hordozókeresletet elnézve, ahol az emberek 90%-a nem ad ki sokezreket minőségi hordozóeszközökre (sem), így egy termékre/márkára beszűkíteni a piacot haszonszerzés céljából badarság lenne.
(az már csak egy mellékzönge, hogy én nem venném a bátorságot, hogy más - általam belülről (!) nem ismert - hordozóiskola elveiről, módszereitől, szabályzatáról, szerződéseiről kijelentéseket tegyek. Urban legendekre, másodkézből származó információkra pedig nem adok. De, hát, tudjuk, villamos vagyok.)

És végül a fagyivisszanyalós ezer dolláros kérdés a posztból: "Kérdezem tőled továbbá: van-e, lehet-e így módja ezeknek a tanácsadóknak arra, hogy valóban függetlenül, elfogulatlanul adjanak tanácsot…?"

Kérdezem tőled továbbá: van-e, lehet-e így módja ezeknek a hordozóeszköz - gyártóknak (ti. a posztírónak és nejének) arra, hogy valóban függetlenül, elfogulatlanul adjanak tanácsot...?

"Egy Hunbaba pl. jelenleg 19.900 ft, egy rugalmas kendő, ami akár eladható, elajándékozható is, hiszen maximum 3 hónap alatt még intenzív hordozásnál sem lesz sok baja, 8-9 ezer forint, ha tényleg a legjobb minőségűt választjuk. Ez együtt mondjuk 29.000 ft, ha nagyvonalúak voltunk, és több babát kiszolgáló, jó minőségű, minden hordozási helyzetben megfelelő kombinációt nyerünk.
Egy jó minőségű, kellő méretű szövött hordozókendő 30.000 ft-nál kezdődik – ebben a tanácsadó hölgyekkel is egyetértettünk! -, ehhez jön a tanfolyam ára, ami átlagosan legalább 6ezer ft., s ez még csak az elöl hordozásról szólt. A háton hordozás újabb tanfolyamot igényel, újabb díjjal persze, s ha esetleg az édesapát is elküldik, mert nem tudtak együtt menni, akkor még egyszer ennyi, nem is szólva az utazási és egyéb járulékos költségekről, s arról, hogy kinek az ideje mennyit ér. A meitai használata maximum két-három órás gyakorlással rutinszerűen elsajátítható.
Add mindezt össze, és döntsd el, mi mennyibe kerül valójában."

Igen, döntse, de ne félinformációk alapján. A posztíró itt megint alapos tájékozatlanságáról tesz tanúbizonyságot. A piacon kapható magyar rugalmas kendők árai 8900-12900 forint között mozognak (új termékről beszélünk) és sajnos nem igaz, hogy intenzív használat alatt sok bajuk nem lesz. Eladni  mélyen áron alul lehet őket (ha szerencsés az ember, akkor kicsivel félár alatt). Minőségibb rugalmas kendők ára 15ezer forint körül van átlagosan, de inkább felette. Az, hogy a rugalmas + meitai kombináció kinek megfelelő minden hordozási helyzetben, arról megint nem érdemes vitatkozni. Nekem pl. nem volt az (akkor még nem voltam tanácsadó). Ez megint csak egy általánosítás, kvázi azt mondja, hogy ez így mindenkinek minden helyzetben jó...Olvassuk csak el újra, hogy mit kifogásol a poszt írója a hordozókendőt ajánló tanácsadó hölgyeknél!...
Jó minőségű, kellő méretű (mi is a kellő méret?) szövött kendő NEM 30ezer forintnál kezdődik, ennyi pénzért már limitált, exclusive darabokat is kaphatunk. 15-16.000 ft+postaköltségért már nagyon megbízható minőségű és kiváló kötéstulajdonságú kendőket lehet kapni újonnan. És akkor nem is beszéltünk még arról, hogy a használt szövött kendők ára még ennél is kedvezőbb. Ellentétben a rugalmas kendőkkel, ezek nem veszítenek a használat során minőségükből, így valóban több gyermeket kiszolgálnak.
A tanfolyamok ára sem mondható ki általánosságban, ez mindig az adott tanácsadótól függ. De a tapasztalatom az, hogy a hatezer ft erősen a felső árkategória és inkább a fővárosra jellemző, vidéken - jééé, ott is élnek hordozni vágyó emberek és sokkal többen, mint a fővárosban - ennek töredéke kérhető el.
Azt, hogy mi történik egy tanfolyamon/tanácsadáson, azt megint ne akarjuk laikus kívülállóként megmondani. Ismét csak a saját iskolánk példáját tudom mondani, nálunk nincs felosztás, hogy elöl/háton/csípőnhordozás. Hordozási tanácsadás van, ahol sok esetben az elsőre kiválasztott kötésről/eszközről kiderülhet, hogy mégsem passzol a családhoz. Ekkor nem köszönünk el és tartjuk a markunkat egy újabb tanácsadás áráért, hanem ott, akkor megtanítunk egy másik kötést/bemutatunk egy másik eszközt ugyanannyi pénzért. Sőt, sok esetben egy második látogatás (tehát házhoz megyünk!) is benne van a csomagárban.
Rutin szó jelentése: gyakorlat, jártasság. A jártasság szintjén végzett tevékenység bizonyos elemei automatizálódnak, más elemek viszont tudatosak (döntésigényesek). 2-3 óra alatt egyetlen tevékenység sem automatizálódik, ha pedig ezt egy kevésbé együttműködő gyermekkel is megspékeljük, akkor pláne.  A meitai helyes használatának megtanulására nyugalmi helyzetben elég ennyi idő (mint ahogy egy kötésmód ugyanilyen körülmények közötti elsajátítására is).

Összefoglalva: számolgatni teljesen felesleges, nem mellesleg ettől nem lesz jobb/rosszabb egy hordozóeszköz sem. Mindig egyénileg dől el, hogy kinek mi a legjobb kombináció, kinek mi a drága/olcsó/megfizethető. Aki pl. megveszi a poszt alapján a rugalmas kendőt és a meitait 30ezerért, aztán nem válik be, annak kidobott pénz. Járhat ugyanígy hordozókendővel is. Viszont ha elmegy egy megbízható tanácsadóhoz vagy klubba, ahol ellátják adekvát infókkal, adott esetben még eszközöket is próbálhat, kölcsönözhet, akkor nem fog fejest ugrani a számháborúba...

"Ami még  - s talán a legjobban – akadályozza őket abban, hogy valóban független, a családok érdekeit vizsgáló tanácsadóvá váljanak, az az a szilárd meggyőződés, amit a legtöbb tanácsadó-iskolában – tisztelet a kivételnek! – a fejükbe vernek, azaz hogy a gyermek terpeszének 90 fokosnak kell lennie. Se többnek, se kevesebbnek, mindig, és minden körülmények közt, márpedig ennek biztosítására – szerintük – csak a sávolyszövésű hordozókendő képes."

Megint csak azt tudom mondani, hogy érdemes lenne tájékozódni, mielőtt ostoba kijelentéseket tesz valaki olyanról, amiről halvány lila segédfogalma nincs.
Először is definiáljuk a gyermek fogalmát. Mert nagyon nem mindegy, hogy koraszülöttről, újszülöttről, csecsemőről, totyogóról vagy kiskamaszról beszélünk. A fiziológiás tartásról és annak fontosságáról már írtam korábban, ezt nem ismételném, mint ahogy azt sem, hogy ez a tartás nem hitvita vagy hozzáállás kérdése, ezt nem a hordozási tanácsadók találták ki, hanem bizonyított tény.
Másrészről nem sávoly, hanem keresztsávoly hordozóeszközökről beszélünk...Persze a különbséget egy laikus olvasó nem fedezi/ismeri fel, ezt jól tudja a poszt írója is, így bátran dobálózik helytelen kifejezésekkel. De akkor legalább a feleségét - aki végzett tanácsadó - kérje meg az írása lektorálására, hogy ilyen szarvashibák pl. ne maradjanak benne:

"a meitai nem kell sávolyszövésű anyagból készüljön, hiszen nem nyúlik úgy, mint az egy rétegű szövött hordozókendő,"

A minőségi szövött keresztsávoly hordozókendő nem nyúlik sem egy rétegben, sem többen.

"a sokat boncolgatott szögeknek egyedül akkor van jelentősége, ha a hordozott gyermek csípője vagy gerince kóros állapotban van. Ezekben az esetekben a hordozás a terápia egyik eszköze is lehet természetesen, hiszen például a dysplasiát, a túl feszes és a túl laza izmot egyaránt korrigálja, egyébként túl azon, hogy nagyon jó fejlődést biztosít, ebből a szempontból nincs jelentősége!Anatómiai szempontból, amíg kicsi, és hajlékony, az az egy fontos kérdés létezik, hogy a baba térdhajlattól térdhajlatig alá legyen támasztva! Hangsúlyozom: ez is csak addig fontos, amíg a gyerek kicsi!  "

Ezeknek a kijelentéseknek az alátámasztására nagyon kíváncsi lennék. Pláne hogy így folytatódik a poszt:

"Aki mást állít, az mindezt úgy teszi, hogy semmilyen alapos orvosi vizsgálatra nem tud támaszkodni, tehát – ki kell mondjuk –legalábbis téved, vagy üzleti, kereskedelmi célból egyszerűen nem mond igazat, esetenként akár hazudik is, majdnem olyan erőszakos módszerekkel, mint a gyógyszeripari maffia képviselői!"

Jajj, már megint az a fránya fagyi! Ajánlok némi nemzetközi kitekintést az ortopédiai, biomechanikai, csecsemőápolási és -gondozási szakirodalomba vagy akár a hordozás nemzetközi irodalmába (ja, bocsánat, a külföldi az fújj). Rengeteg alátámasztást fog találni. Kicsit segítek. Ha majd hoz orvosi alátámasztást a fenti kijelentéseiről, akkor beszélgessük át újra ezt a hazugság-témát. Mindaddig ez a megfogalmazás a rágalmazás kategóriájába esik.

"A fenti tanácsadók és iskoláik figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a gyermekek a legegyszerűbb bangladesi vagy afrikai kendőben is felnőnek, az általam csupán fényképeken tanulmányozott, de a nyugati hordozóiskolák tanítása szerint többnyire nyilvánvalóan nem megfelelően szőtt hordozóeszközben, s nem megfelelően – értsd: akadémikus módon- a hordozó személyre kötve."

Az örök érv, amivel szinte minden laikust kétvállra lehet fektetni. De gondolkodjunk picit együtt! Felnőnek, fel ám! Ahogy felnőnek a kenguruban hordozott, babakocsiban tolt, pólyázott, sírni hagyott, stb. gyerekek is. Mit bizonyítunk ezzel? Semmit. Amit a posztíró figyelmen kívül hagy:


  • 1. a nyugati és az afrikai kultúrák összehasonlíthatatlanok, nem lehet egyiket a másikba adaptálni egy az egyben, mert életképtelen egyik a másikban.
  • 2. vannak olyan eredmények, melyek egyértelműen kimondják, hogy a tradícionális hordozási módok bizony káros hatással lehetnek a gyermekekre, ha azokat a modern társadalmakba adaptáljuk változtatás nélkül (1. rész, 2.rész) Fettweis pedig alá is támasztja ezt: A genetika mellett kulturális körülmények is befolyásolják a csípőficam kialakulását. 1940-ben Japánból adott hírt egy ortopédus (Nagura), hogy korábban, míg a nyugati országok befolyása nem hódított teret Japánban, addig a csípőficam kimondottan ritka volt ott. A gyermekeket háton hordták és a lakásban szabadon mozoghattak. Azzal párhuzamos, ahogy ezekkel a szokásokkal felhagytak, megugrott a csípőficamok száma is. Ma Japánban fordul elő a világon a legtöbb csípőficam.A hordozott japán gyerekek egészséges csípőjét Nagura azzal magyarázta, hogy a hordozóeszközben a gyerekek a Lorenz-állást (90 fokban felhúzott térdek, 180 fokban szétnyitott combok - erről a későbbiekben ki is derült hogy káros állás) vették fel. Természetesen ez nem így volt, a Nagura által készített képeken azt látjuk, hogy hordozás közben a japán gyermekek lábai kb. 90 fokban felhúzva és enyhe terpeszben voltak, hiszen a babákat kisebb testvéreik vagy filigrán anyukáik hordozták elsősorban (keskenyebb volt a hátuk). Ugyanezt az eszközt a nyugati - szélesebb vállú, hátú - szülőkre adaptálva már nem tudjuk megkapni az optimálishoz közelítő tartást.
  • 3. A nyugati, fejlettnek nevezett társadalmakban, a korai diagnosztikának köszönhetően már a babák életének első heteiben kiszűrhetőek a csípőfejlődési rendellenességek és nagyon jó hatásfokkal korrigálhatóak. Mivel a csípőficam lányágon genetikailag öröklődik, így a génállományunkban minden további nélkül bent maradt ez a részlet. A tradicionális társadalmakban az igazi nő ismérvei, hogy képes a kemény fizikai munkára és életerős gyermekeknek ad életet. Ez a két dolog azonban csípőficammal kivitelezhetetlen, így az ilyen asszonyok egészen egyszerűen nem találtak párra, a természetes szelekciónak köszönhetően a csípőficamot okozó gén kihalt (nem örökíthették tovább), tehát maga a hajlam sincs jelen náluk, így adott esetben egy helytelen(ebb) hordozási mód nem okoz náluk problémát, míg egy európai, a csípőficamra való hajlamot hordozó gyermeknél már okozHAT.

"Megfeledkeznek arról, hogy hiába van a kengururól valóban tényszerűen kimutatva, hogy ortopédiailag tényleg nem megfelelő, mégis, a kengurugyártók köszönik, jól vannak, tömegesen adják el termékeiket. "

Ez megint mire bizonyíték? Jó lesz a kenguru attól, hogy a gyártók tömegesen adják el őket? 

"Nem hajlandóak tudomásul venni azt a tényt, hogy sokan egyszerűen azért nem választják a hordozást, mert elriasztja őket az, hogy nem elég az amúgy sem olcsó, jó minőségű szövött kendőt megvásárolnia, hanem a mellé, pontosabban annak valóban megfelelő használatához nemcsak hogy be kell fizessen egy hordozótanfolyamra, hanem részt is kell vegyen azon."

Óriási tévedés ismét! Számtalan hordozási tanácsadó dolgozik ingyen (pl. felajánlva, hogy körzetében az újszülöttek ingyen élhetnek a tanácsadás lehetőségével), klubokban nyújt segítséget, mailben, telefonon elérhető gyakorlatilag bármikor, fórumokon segít, baba-mama klubokban tart előadást, tanácsadást szintén ingyen az érdeklődőknek, házhoz megy, akár nagyobb távolságokra is. Tehát a lehetőségek adottak. Nem kötelező részt venni tanácsadáson, hordozóeszközt nem kell megvenni (sőt, pont azt szoktuk ajánlani, hogy ne vegyenek előre semmit, ismerjék meg először a lehetőségeket) senki nem tart pisztolyt a szülők fejéhez. Ez is csak egy ajánlás, aminek hasznosságát a tapasztalat és a szülők visszajelzései alátámasztanak.

"A probléma persze ezzel az, hogy a sok magyar hordozási tanácsadó erőit nem arra összpontosítja, hogy akár közösen kialakítsanak végre egy jó minőségű, magyar hordozókendőt, s mivel ilyen hazai termék nem létezik, ők német, svájci és egyéb külföldi termékeket forgalmaznak."

Van magyar hordozókendő, nem is egy és a hordozási tanácsadók többsége NEM forgalmaz semmilyen terméket.

"(Számomra, kutatván a babahordozás elméleti hátterét, az is furcsa, hogy noha egy jeles magyar pszichoanalitikus, Hermann Imre hívta fel először a szülők figyelmét a hordozás fontosságára, mégpedig nem később, mint az 1930-as években, mégis, hordozóiskoláink legtöbbje külföldről hozza be anyagait, s német nyelvű oktatási anyagokat másolgat, fordítgat, terjeszt.
Hazánkban átfogó pszichológiai kutatások folynak a hordozásról napjainkban, s ezért sem értem, hogy ha már ennyi szakértő, képzett magyar tanácsadó van, miért nem dolgoznak ki saját tankönyvet, oktatási rendszert. Azt hiszem, mi magyarok nem szorulunk rá minden téren az importra, főleg a szellemiek terén nem.)"

Ernst Moro 1918-ban írta le a Moro (átkaroló) reflexet, így - bár kétségkívül büszkének kell lennünk tudósainkra - Hermann Imre csak egy volt a sok közül, aki a nemzetközi szakmai tapasztalatokat behozta Magyarországra.
Másrészről, mivel a posztíró legfeljebb arról a tanácsadóképzésről rendelkezhet belső információval, amit a felesége elvégzett, nagy bátorságra vall általánosítva véleményt mondani a hordozóiskolák "másolgatásáról, fordítgatásáról".

"Ha tényleg odafigyelnek az emberekre, észrevehetik, hogy sokakat valóban visszarettent a hordozótanfolyam, valamint a szövött kendővel való hordozás nehézségei. Igaz, főleg férfiakat, de ez sok családban elég ahhoz, hogy inkább ne hordozzanak egyáltalán, vagy csak esetlegesen."

Ha a szülők adekvát információkat kapnak arról, hogy mi történik egy tanácsadáson és nem olyan romboló, rosszindulatú mondatokat, mint hogy a szövött kendőben hordozás bonyolult és nehéz, a szövött kendő drága, a tanácsadó lehúz rengeteg pénzzel, ésatöbbi, akkor nem rettent el.
A bekezdés második fele - ha megvalósul - kimeríti a bántalmazás kategóriáját. Ha egy anya azért nem mer/akar hordozni kendőben, mert a férje azzal nem ért egyet, ott valami nagyon nagy baj van. És nem a hordozóeszközzel.



Hát, ennyi. :) a döntés pedig a tiétek!

Utószó: Ha a tisztelt posztíró ilyen negatív véleménnyel van a tanácsadókról és az iskolákról itthon, akkor megbízhatunk-e tanácsaiban, amiket a felesége által elvégzett tanácsadóképzésre alapoz?...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése