A bölcsőtartásról

A mai napig él az a tévhit, hogy újszülött és egészen pici babákat fekvő pozícióban - ún. bölcsőtartásban -  kell hordozni. Ez a témája ennek a bejegyzésnek.

"A kisbabának kemény, vízszintes felületen a helye, mert az tesz jót a gerincének." - hallja az újdonsült szülőpár. Ha megkérdezzük az ezt ajánló barátnőt, rokont, ismerőst, orvost (!), hogy miért is hasznos az egyenes felületen való fektetés kisbabánknak, akkor azt a választ fogjuk kapni, hogy így nem terhelődik a gerince. Ha vicces akarnék lenni, akkor visszakérdeznék, hogy vajon hogyan és kinek sikerül űrbéli körülményeket teremtenie otthon, ahol a súlytalanság állapotában tartja babáját, hogy legyőzze a gravitációt (ami bármilyen helyzetben is vagyunk, hat ránk), de hogy lássátok, valóban komolyan érdekel, hogy mi motiválja az ilyen tanácsot adókat, vizsgáljuk meg közelebbről a dolgot!

Az újszülött hordozása c. posztban írtam már arról, hogy milyen és miért fontos az egészséges csípőfejlődés szempontjából az optimális terpesztett guggoló tartás. Ebben a pozícióban tehermentesül a gerinc, a csípők és a lábak, az ízületek, inak és izmok ellazult állapotban vannak. Amiről még nem esett szó, az a gerinc és a csípő (medence) kapcsolata, valamint a gerinc felépítése.

A gerinc, a medence és lábak szoros kapcsolatban vannak egymással (gerincet a lábakkal a medence, a medencét és a gerincet pedig a keresztcsont és a szakroiliákális ízület köti össze)

Forrás: http://www.webbeteg.hu/mediatar/mozgasszervi_betegseg/57/medence-reszei

Az egyik elmozdulása hatással van az összes többire. Egyszerű gyakorlatokkal ezt könnyen ki lehet próbálni: álljunk lazán, egészséges tartásban, majd domborítsuk/homorítsuk a hátunkat és figyeljük hogy mi történik a medencénkkel (előre-hátra billen). Próbáljuk meg egymástól függetlenül mozgatni ezt a két testrészünket! Nem fog sikerülni. :) Most álljunk egyenes háttal egy fal mellé és figyeljük, hogy mi történik a csípőnkkel! Vajon képesek lennénk ebben a pozícióban felemelni a combjainkat, hogy az említett bejegyzésben leírt optimális tartásba hozzuk a csípőinket? (ugyanezt kipróbálhatjuk földön hanyatt fekve is: ügyeljünk arra, hogy azok a részeink, amelyek érintkezek a talajjal, maradjanak is ott és így próbáljuk felemelni a combunkat (max. derékszögig fog sikerülni, ha nem emelkedünk el a talajtól)

Térjünk most vissza az ágymatracon vízszintesen fekvő csecsemőnkhöz! Ugyanúgy, ahogy mi, ő sem fogja tudni felvenni a békapózt, így az ízületei, csontjai nem kerülhetnek ellazult állapotba. Ha a csípő nincs ellazulva és helyes pozícióban, az kihat a gerincre is. Tegyük fel hát újra a kérdést: Valóban nem terheli a gerincét a vízszintes felületen való fekvés? (és teljesen mindegy hogy ez hanyatt, oldalt, vagy hason történik - hozzátenném, hogy a 3 közül csípőfejlődés szempontjából a legrosszabb a hason történő fektetés)

A másik pont, amiről még nem beszéltem, az a gerinc felépítése. Gerincünk - leegyszerűsítve - csigolyákból és porckorongokból áll. A porckorongok a csigolyákat összekötő elemek, melyeknek feladata, hogy felfogják és tompítsák a gerincet érő hatásokat (nevezhetjük őket "ütköző elemeknek" is). Ezeket a hatásokat függőleges helyzetben képesek optimálisan ellensúlyozni (hiszen így is helyezkedek el a csigolyák közt), vízszintesen erősen korlátozottak. Egy kisbaba csigolyái és porckorongjai is fejletlenebbek, mint egy felnőtté, így még kívánatosabb, hogy olyan hatásoktól, melyek terhet jelentenek ezekre a szerv(része)ekre, kerüljük. Természetesen a babaszobában a kiságyban fekve ilyen jellegű probléma nem lép fel, de a babát karunkban fektetve ringatva vagy épp babakocsit tologatva már felmerülhet a kérdés...

A bevezető után térjünk vissza a bölcsőtartásos hordozásra! Kétfajta bölcsőtartás létezik: az egyikben

a baba arca felfelé néz, szemből nézve a gerince nyitott U alakot ír le (ez látható a képen), a másik módon a baba felénk fordul és körbeöleli testével a hasunkat (ún. "has a hashoz" pozíció). Ránézésre a hátgerinc görbülete mindkét esetben megvan, de a megfelelő csípőfejlődéshez szükséges terpesz kivitelezhetetlen, hiszen a a kendő összeszorítja a baba lábait. A gerinc kvázi vízszintesen helyezkedik el, így az azt ért erőhatásokat (a hordozó személy mozgását) nem tudja kivédeni. A "has a hashoz" pozícióban a baba felül lévő lábának súlya pluszban nehezedik az alul lévőre, méginkább hátráltatva az egészséges csípőfejlődést.

Bölcsőtartásos pozícióban - ha a kötés eléggé feszes ahhoz, hogy alátámassza a babát - könnyen előfordulhat, hogy a baba feje túlságosan előrenyeklik, mellkasához szorul (minél feszesebb a kötés, annál jobban). Ez egyrészt kényelmetlen, másrészt elzárhatja a szabad levegő áramlását. A baba (különösen, ha a kendőszárakat gondos szülőként is a fejére húzzuk, hogy nyugodtan pihenhessen vagy vastagon bélelt, kevéssé légáteresztő anyagú erszényekben hordjuk) a saját kilélegzett levegőjét lélegzi folyamatosan vissza. Ennek következtében a vérének szén-dioxid tartalma megemelkedik, egyre mélyebb álomba szenderül. Egészséges újszülötteknél ilyenkor azonnal fellép a túlélő reflex és mély levegőt vennének. De mi kell ehhez? Próbáljuk ki, lélegezzünk be egy mélyet, mi történik? Mellkasunk megemelkedik, gerincünk kiegyenesedik. Pont ez utóbbi az, amit egy bölcsőtartásba kötött baba nem tud megtenni, mert nem engedi a kötés...Természetesen ez extrém esetben fordulhat csak elő, de nem árt, ha tudunk a bölcsőtartás ezen oldaláról is.

Itt megjegyezném, hogy a bölcsőtartásos kötések mindegyike előre megkötött kötésmód (megkötjük és a baba csak utána kerül bele, utánaigazításra nem, vagy csak korlátozottan van mód), ami azt jelenti, hogy nagyon nehéz úgy eltalálni a feszességet, ami az optimális lenne. Ezáltal a saját súlyukat a gerincük és csípőjük viseli, a hordozókendő/eszköz pont a legfőbb funkcióját veszíti el (ti. a baba gerincét pontról pontra megtámasztja és a kicsi súlyát átvezeti a hordozó személyre tehermentesítve a babát)

A bölcsőtartás ajánlása melletti legfontosabb érv, hogy kiválóan lehet benne szoptatni, rövid időkre hasznos kötésmód. Különösen, ha babánk úgy szopik, mint a legtöbb újszülött - kicsit szopizik, elalszik, újra megébred, megint eszik picit és így tovább - nagyon hamar megnövekszik az eredetileg "rövid időnek" szánt szoptatás és az idő, amit a pici kendőben tölt. Hányszor halljuk, hogy a kisbaba az egész napot mellen töltötte...

A fenti hátrányokat végignézve tehát én azt tanácsolom, hogy szoptatáshoz is válasszunk inkább egy sokkal egészségesebb alternatívát, pl. a karikás kendőt (függőleges pozícióban).