Tanácsadásaim során gyakran találkozom azzal, hogy a szülők szomorúan számolnak be arról, hogy gyermekük nem szereti a hordozást, mert amint kendőbe, hordozóeszközbe próbálják tenni, vígasztalhatatlanul sírni kezd és általában csak akkor nyugszik meg, ha kiveszik. A kitartóbbak sétálgatnak, ringatják, csitítják a babát közben, aki 10-15 (akár jóval több) perc után elalszik.
Adjunk tehát időt a babánknak, ha nehézségekbe ütközik a hordozás! Próbáljuk olyan időszakban felkötni, amikor kiegyensúlyozott, nyugodt, elégedett, ne közvetlenül evés vagy alvás után. Tudom, hogy nehéz ilyen időpontot találni, pláne pici babáknál. Segítség lehet (nem csak a babának, hanem a szülőnek is), ha nem azonnal az egész kötést akarjuk véghezvinni, hanem lépésenként haladunk.
Először ismertessük meg a babával a kendőt, hordozót, takarjuk be vele, nagyobbaknál kukuccsoljunk, finoman hintáztassuk, görgessük őket benne. Mindenképpen jó dolog, ha valami pozitív hatással kapcsolódik össze a hordozás, így soha ne akkor kezdjünk bele, ha valamiért idegesek, fáradtak vagyunk, vagy rohanni kell valahova és kapkodunk. Egy ilyen élménnyel hosszú napokra, akár hetekre visszavethetjük a hordozás örömét!
Minél korábban kezdjük a hordozást, annál könnyebb dolgunk lesz a későbbiekben (természetesen lesznek visszaesések, nehezebb periódusok ekkor is - erről írok bővebben is). Érdemes már korán "vezényszavakkal", rituális mozdulatokkal megkönnyíteni a dolgunk hordozás közben (pl. "tente"- ha azt szeretnénk, hogy a baba a mellkasunkra, hátunkra simuljon) és nagyon fontos, hogy a babánknak mindig mondjuk el, hogy mi fog történni!
Ha úgy látjuk, hogy gyermekünknek csak az új helyzetet kell szoknia, sétálgassunk vele, énekeljünk neki, ringassuk
kötés közben is! Fontos azonban, hogy sírni (pláne hosszú percekig) soha ne hagyjuk a babát, főleg ha közben észleljük, hogy szabadulna a kötésből, feszeng, feszíti magát! Ugyanúgy nem hiszek a "hagyjuk csak, majd megszokja"-módszerben hordozás terén sem, mint ahogy pl. az altatással, sírni hagyással kapcsolatban.
A sírás és hordozás kapcsolatában gyakran olvashatjuk, hogy a hordozott babák kevesebbet sírnak. Ez így van,
tudományosan is igazolt tény. Azonban ez messze nem jelenti azt, hogy a babánk a hordozóban soha nem fog sírni!
A szülői oldal: Sokszor tapasztalják az anyák, hogy bármit tesznek a babáért, babával, egyszerűen vannak napok, amikor semmi nem használ, a kicsi csak sír és sír. Aztán végül, mikor már teljes kimerültségükben a mamák leteszik a kiságyba a babájukat vagy átadják a munkából épp hazatérő férjüknek, a pöttöm varázsütésre elcsendesedik és elalszik. Ez aztán nagy súllyal nehezedik az anyák vállára, szinte porrá zúzza a kompetenciérzésüket ("még megnyugtatni sem tudom a saját gyerekem"). Pedig egyáltalán nem erről van szó, "mindössze" a babáink nagyon érzékeny kis tükrök, azonnal átveszik minden rezdülésünket, hangulatunkat és egy stresszes, fáradt mamától sajnos a sírást, nyűglődést viszik tovább. A környezetnek itt nagyon nagy felelőssége van, hogy észrevegye és segítse a szülőket ilyen esetekben, nekünk szülőknek pedig abban, hogy igenis kérjünk segítséget! Hiszen aranyszabály: kiegyensúlyozott szülő kiegyensúlyozott gyermeket szül! És csak egy elégedett mama/papa tudja gyermekét megfelelően ellátni, hordozni. Én tehát azt javaslom, ha idegesek, nyűgösek vagyunk, ne kezdjünk hordozni. Inkább feküdjünk a babánk mellé vagy sétáljunk egyet vele a friss levegőn, majd ha ettől picit erőre kapunk (lelkileg is), akkor vegyük elő a hordozóeszközt. Sokszor annyi elég is a feltöltődéshez, hogy mellettünk elszenderedik a kicsi és álmában mosolyog egyet. :)
Tanácsadások során is visszatérő probléma, hogy az ismeretlentől való félelem, ódzkodás, akár elzárkózás is, vagy a környezet ellenszenve miatt egy feszült szülőpárral kell dolgoznunk. Sokszor a kívülálló észre sem veszi, viszont a baba azonnal jelez. Ilyenkor az a legfontosabb feladat, hogy valahogy oldjuk ezt a hangulatot (ami sokszor nem egyszerű, hiszen nem ismerjük a családot). Sokat segíthet, ha szülőként elgondolkodunk hogy mitől is félünk, mitől idegenkedünk és ezt kimondjuk.
Rossz élmény: ez a jelenség is érintheti mindkét felet. Lehet ez egy megjegyzés, beszólás, a nem támogató környezet vagy valamilyen valódi fizikai negatív élmény, egy rosszul sikerült kötés, bizonytalanság, kezdeti kudarcélmények, fizikai fájdalom, kényelmetlenség.
Sokszor leírtam már (és meg is kaptam a magamét, hogy a pénzszerzés miatt...), hogy nagyon sok időt, energiát és rossz élményt meg lehet spórolni egy megfelelőn kiválasztott hordozási tanácsadóval. Természetesen egy barátnő, ismerős, aki már hordozott, rettenetesen sokat tud segíteni, de általában ismeretei, tapasztalatai nem összevethetőek egy képzett, sokat látott tanácsadóéval, akinek sokszor elég egy elejtett fél mondat vagy egy mozdulat, hogy lássa, hol kell segítenie.
Aranyszabály, hogy a hordozás mindkét félnek legyen öröm! Ne mártírkodjunk hát, ha egy kötésben, eszközben nem érezzük jól magunkat, akkor keressünk erre megoldást (ami ne feltétlenül az legyen zsigerből, hogy sarokba dobjuk, hogy "nekem nem jön be", lehet hogy csak picit javítani kell a technikán vagy alternatívákat kipróbálni és meg is oldódik a probléma :))
A baba is szerezhet rossz élményeket hordozás során: megijedhet egy hirtelen mozdulattól (elég gyakran előfordul például karikás kendő meghúzásakor, hogy finom, fokozatos húzás helyett hirtelen rántunk a sávon egyet vagy ha nem megfelelően emeljük fel/tesszük le a babát), bizonytalanul érezheti magát egy laza kötésben, vagy kényelmetlenül egy túl feszesben. Ha valamilyen mozgásszervi probléma is van a háttérben (erről is lesz szó bővebben később), akkor akár fájdalmat is érezhet a baba, ami ellen sírással (is) tiltakozik. Sokszor sajnos elég egy ilyen negatív élmény, hogy a baba hosszú időre elutasítsa a hordozást. Ilyen esetekben is a fokozatosságot ajánlom, hasonló lépésekben, mint amiket a hordozás kezdeti szakaszában leírtam (illetve kifejtem még bővebben a mozgásszervi eltéréseknél).
Éhes, szomjas, tele a pelus, fázik, melege van...: a legbanálisabb okok ezek, amik azonban megkeseríthetik a hordozást. Általában azt szoktuk tanácsolni, hogy ezek legyenek az első dolgok, amiket 'végigzongorázunk', ha babánk nyűglődik hordozás közben.
Minél kisebb a babánk, annál kisebb a pocakja, így annál kevesebb táplálékot tud befogadni, tartalékolni. Ennek megfelelően gyakran válhat éhessé, szomjassá. Az anyatej max. 1,5 órát tölt el a tápcsatornában tehát inputtól az outputig (a tápszer lényegesen többet, mert nehezebben emészthető) ideje tehát elfelejteni a 3-4 óránkénti szoptatást. Főleg elölhordozáskor jellemző, hogy a baba gyakrabban kéretőzik mellre, hiszen közvetlen közelről érzi az anyatej illatát. Amennyiben azt látjuk, hogy babánk (még) éhes, bátran etessük meg, akkor is, ha 10 perce volt az utolsó étkezése.
Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy a baba enni/inni szeretne, vagy csak komfortszopni, illetve ha a felkínált mellet/cumisüveget mégsem fogadja el, sőt, sírva elutasítja, elfordítja, rángatja a fejét (annak ellenére, hogy az éhség jeleit mutatta korábban), érdemes egy picit "kísérletezni". Ha ilyenkor a babát kivesszük a kötésből, ugyanúgy mellkasunkon tartjuk és megnyugszik, akkor nagy valószínűséggel a kötéssel volt a probléma, ott kell keresni a megoldást.
Ha a kicsi így is folytatja a keresést, de továbbra is elutasítja az étket, akkor meg lehet próbálkozni a baba hátra tételével.
A tele pelust azt hiszem nem kell nagyon magyarázni. Sok baba nem is ürít hordozás közben, mert egyrészt nehezebb, másrészt kényelmetlen a nedves pelusban "ücsörögni" (mások pedig azonnal, de ebben szerepe
lehet a különféle kötésfajtáknak is - a keresztezett kötések vagy a mei tai pántjainak keresztezése a csípőn, keresztcsonton ingerel(het) egy olyan területet, mely vizelet/-székletürítésre késztet (sokszor szülők is beszámolnak erről, hogy a baba nyom a hátukon egy pontot, amitől futni kell a mosdóba :))). Hordozás közben megfigyelhető, hogy a baba ürítés előtt ficereg, mocorog a hordozóban, sőt, sírhat is, erre is gondolhatunk tehát, ha elégedetlen a kicsink.
Nem megfelelő öltözék: Ez mind a baba, mind a szülő számára okozhat nehézségeket. Hordozás közben nem ajánlott a műszálas, magas selyemtartalmú (csúszik) és polár (nagyon tapad) ruhaneműk használata, mert megnehezíthetik a kötést. Gyapjútartalmú ruháinkkal is legyünk körültekintőek, attól, hogy bennünket nem szúr, irritál, babánk bőre lehet rá érzékeny. Elölhordozáskor kerüljük a flitteres, középen gombos, zippzáras ruhákat, háton hordozáskor pedig a csuklyásakat.
A baba ruházatával kapcsolatban a legfontosabb kritérium, hogy a szabad mozgásban ne akadályozza a kicsit! Hordozáshoz tehát ne használjuk rugdalózót, talpas nadrágot (az optimális lábtartás miatt ugyanis felcsúszik és feszítheti a talpakat) vagy adjunk ezekből egy számmal nagyobbat (bár ez sem ideális megoldás, mert az meg felgyűrődhet, elcsavarodhat könnyen). Ideálisabb a harisnya, vagy talp nélküli kisnadrág, zoknival, legs-zel.
A kendő, hordozóeszköz mindig egy réteg pluszt jelent, ezt kalkuláljuk bele a baba öltöztetésébe. A gyermek hőjét legjobban a tarkójánál tudjuk ellenőrizni, innen tudhatjuk, hogy fázik vagy melege van-e a kicsiknek. Ha hideg a kezük, lábuk, az nem feltétlenül jelenti hogy fáznak: a csecsemők hőháztartás még nem eléggé kiegyensúlyozott, így ezeken a területekre előfordulhat, hogy kevesebb vér áramlik.
Hordozás közben fontos, hogy a hordozóból kilógó testrészeket (amiket nem melegít) befedjük, tehát a kissapka, kesztyű, zokni, legs elengedhetetlen.
Folytatjuk! ...
Képek forrásai: http://www.soother.de/
http://www.hersfelder-zeitung.de/leben/regional/kuscheln-macht-gluecklich-liebevoller-
koerperkontakt-1232276.html
www.didymos.de
