2013. május 6., hétfő
Születés Hete
Gőzerővel dübörög a Születés Hete rendezvénysorozat. Még nem késő válogatni a kiváló programok közül:
2013. április 2., kedd
Miért sír a baba? 1. rész
Tanácsadásaim során gyakran találkozom azzal, hogy a szülők szomorúan számolnak be arról, hogy gyermekük nem szereti a hordozást, mert amint kendőbe, hordozóeszközbe próbálják tenni, vígasztalhatatlanul sírni kezd és általában csak akkor nyugszik meg, ha kiveszik. A kitartóbbak sétálgatnak, ringatják, csitítják a babát közben, aki 10-15 (akár jóval több) perc után elalszik.
Arra a kérdésre, hogy miért sír a baba a hordozóban, nagyon nehéz válaszolni, hiszen ezernyi oka lehet. Most néhányat sorra veszek - a teljesség igénye nélkül - a leggyakrabban előforduló okok közül, melyekre megoldást is próbálok nyújtani. Ne feledjük azonban, hogy minden baba, szülő, helyzet más, mindenkinek más lehet a megoldás a problémára!
Cikkem első részében a leggyakrabban előforduló és legegyszerűbben orvosolható problémákat veszem sorra, a 2. részben inkább a (mozgás)szervi fejlődés illetve eltérések okozta nehézségeket tárgyalom:
Megszokás: Sokszor halljuk, hogy a babák elemi igénye a hordozás. Én ezzel picit vitatkoznék, abban a tekintetben, hogy a testközelség az elemi szükségletük, a hordozás egy kiváló eszköz, hogy ezt a szükségletet maradéktalanul kielégíthessük. (Nem az egyetlen és kizárólagos megoldás, tehát ne gondoljuk, hogy aki nem hordoz, az nem válaszol gyermeke igényeire!) Ebből következően azonban babánknak is meg kell ismerkednie a hordozás, főleg a kötözés folyamatával, hordozóeszközzel ugyanúgy, ahogy nekünk, szülőknek. Meg kell tanulnia, hogy mi történik, mikor köré tekeredik a kendő, húzódnak a sávok, egyre ölelősebb, szorosabb lesz az az anyag körülötte. Ez számára is ugyanolyan tanulási folyamat, mint számunkra egy kötésmód elsajátítása. Amiről nagyon jól tudjuk, hogy nem két percbe telik. Miért várjuk hát el babáinktól, hogy azonnal széles mosollyal boruljanak mellkasunkra és édesdeden elaludjanak, amitn kendőbe kerülnek? Természetesen ilyen baba is van, nem is kevés, ugyanúgy, ahogy olyan szülő is, aki első adandó alkalommal tökéletesre köti a kendőjét. :)
Cikkem első részében a leggyakrabban előforduló és legegyszerűbben orvosolható problémákat veszem sorra, a 2. részben inkább a (mozgás)szervi fejlődés illetve eltérések okozta nehézségeket tárgyalom:
Adjunk tehát időt a babánknak, ha nehézségekbe ütközik a hordozás! Próbáljuk olyan időszakban felkötni, amikor kiegyensúlyozott, nyugodt, elégedett, ne közvetlenül evés vagy alvás után. Tudom, hogy nehéz ilyen időpontot találni, pláne pici babáknál. Segítség lehet (nem csak a babának, hanem a szülőnek is), ha nem azonnal az egész kötést akarjuk véghezvinni, hanem lépésenként haladunk.
Először ismertessük meg a babával a kendőt, hordozót, takarjuk be vele, nagyobbaknál kukuccsoljunk, finoman hintáztassuk, görgessük őket benne. Mindenképpen jó dolog, ha valami pozitív hatással kapcsolódik össze a hordozás, így soha ne akkor kezdjünk bele, ha valamiért idegesek, fáradtak vagyunk, vagy rohanni kell valahova és kapkodunk. Egy ilyen élménnyel hosszú napokra, akár hetekre visszavethetjük a hordozás örömét!
Minél korábban kezdjük a hordozást, annál könnyebb dolgunk lesz a későbbiekben (természetesen lesznek visszaesések, nehezebb periódusok ekkor is - erről írok bővebben is). Érdemes már korán "vezényszavakkal", rituális mozdulatokkal megkönnyíteni a dolgunk hordozás közben (pl. "tente"- ha azt szeretnénk, hogy a baba a mellkasunkra, hátunkra simuljon) és nagyon fontos, hogy a babánknak mindig mondjuk el, hogy mi fog történni!
Ha úgy látjuk, hogy gyermekünknek csak az új helyzetet kell szoknia, sétálgassunk vele, énekeljünk neki, ringassuk kötés közben is! Fontos azonban, hogy sírni (pláne hosszú percekig) soha ne hagyjuk a babát, főleg ha közben észleljük, hogy szabadulna a kötésből, feszeng, feszíti magát! Ugyanúgy nem hiszek a "hagyjuk csak, majd megszokja"-módszerben hordozás terén sem, mint ahogy pl. az altatással, sírni hagyással kapcsolatban.
A sírás és hordozás kapcsolatában gyakran olvashatjuk, hogy a hordozott babák kevesebbet sírnak. Ez így van, tudományosan is igazolt tény. Azonban ez messze nem jelenti azt, hogy a babánk a hordozóban soha nem fog sírni!
A szülői oldal: Sokszor tapasztalják az anyák, hogy bármit tesznek a babáért, babával, egyszerűen vannak napok, amikor semmi nem használ, a kicsi csak sír és sír. Aztán végül, mikor már teljes kimerültségükben a mamák leteszik a kiságyba a babájukat vagy átadják a munkából épp hazatérő férjüknek, a pöttöm varázsütésre elcsendesedik és elalszik. Ez aztán nagy súllyal nehezedik az anyák vállára, szinte porrá zúzza a kompetenciérzésüket ("még megnyugtatni sem tudom a saját gyerekem"). Pedig egyáltalán nem erről van szó, "mindössze" a babáink nagyon érzékeny kis tükrök, azonnal átveszik minden rezdülésünket, hangulatunkat és egy stresszes, fáradt mamától sajnos a sírást, nyűglődést viszik tovább. A környezetnek itt nagyon nagy felelőssége van, hogy észrevegye és segítse a szülőket ilyen esetekben, nekünk szülőknek pedig abban, hogy igenis kérjünk segítséget! Hiszen aranyszabály: kiegyensúlyozott szülő kiegyensúlyozott gyermeket szül! És csak egy elégedett mama/papa tudja gyermekét megfelelően ellátni, hordozni. Én tehát azt javaslom, ha idegesek, nyűgösek vagyunk, ne kezdjünk hordozni. Inkább feküdjünk a babánk mellé vagy sétáljunk egyet vele a friss levegőn, majd ha ettől picit erőre kapunk (lelkileg is), akkor vegyük elő a hordozóeszközt. Sokszor annyi elég is a feltöltődéshez, hogy mellettünk elszenderedik a kicsi és álmában mosolyog egyet. :)
Tanácsadások során is visszatérő probléma, hogy az ismeretlentől való félelem, ódzkodás, akár elzárkózás is, vagy a környezet ellenszenve miatt egy feszült szülőpárral kell dolgoznunk. Sokszor a kívülálló észre sem veszi, viszont a baba azonnal jelez. Ilyenkor az a legfontosabb feladat, hogy valahogy oldjuk ezt a hangulatot (ami sokszor nem egyszerű, hiszen nem ismerjük a családot). Sokat segíthet, ha szülőként elgondolkodunk hogy mitől is félünk, mitől idegenkedünk és ezt kimondjuk.
Rossz élmény: ez a jelenség is érintheti mindkét felet. Lehet ez egy megjegyzés, beszólás, a nem támogató környezet vagy valamilyen valódi fizikai negatív élmény, egy rosszul sikerült kötés, bizonytalanság, kezdeti kudarcélmények, fizikai fájdalom, kényelmetlenség.
Sokszor leírtam már (és meg is kaptam a magamét, hogy a pénzszerzés miatt...), hogy nagyon sok időt, energiát és rossz élményt meg lehet spórolni egy megfelelőn kiválasztott hordozási tanácsadóval. Természetesen egy barátnő, ismerős, aki már hordozott, rettenetesen sokat tud segíteni, de általában ismeretei, tapasztalatai nem összevethetőek egy képzett, sokat látott tanácsadóéval, akinek sokszor elég egy elejtett fél mondat vagy egy mozdulat, hogy lássa, hol kell segítenie.
Aranyszabály, hogy a hordozás mindkét félnek legyen öröm! Ne mártírkodjunk hát, ha egy kötésben, eszközben nem érezzük jól magunkat, akkor keressünk erre megoldást (ami ne feltétlenül az legyen zsigerből, hogy sarokba dobjuk, hogy "nekem nem jön be", lehet hogy csak picit javítani kell a technikán vagy alternatívákat kipróbálni és meg is oldódik a probléma :))
A baba is szerezhet rossz élményeket hordozás során: megijedhet egy hirtelen mozdulattól (elég gyakran előfordul például karikás kendő meghúzásakor, hogy finom, fokozatos húzás helyett hirtelen rántunk a sávon egyet vagy ha nem megfelelően emeljük fel/tesszük le a babát), bizonytalanul érezheti magát egy laza kötésben, vagy kényelmetlenül egy túl feszesben. Ha valamilyen mozgásszervi probléma is van a háttérben (erről is lesz szó bővebben később), akkor akár fájdalmat is érezhet a baba, ami ellen sírással (is) tiltakozik. Sokszor sajnos elég egy ilyen negatív élmény, hogy a baba hosszú időre elutasítsa a hordozást. Ilyen esetekben is a fokozatosságot ajánlom, hasonló lépésekben, mint amiket a hordozás kezdeti szakaszában leírtam (illetve kifejtem még bővebben a mozgásszervi eltéréseknél).
Éhes, szomjas, tele a pelus, fázik, melege van...: a legbanálisabb okok ezek, amik azonban megkeseríthetik a hordozást. Általában azt szoktuk tanácsolni, hogy ezek legyenek az első dolgok, amiket 'végigzongorázunk', ha babánk nyűglődik hordozás közben.
Minél kisebb a babánk, annál kisebb a pocakja, így annál kevesebb táplálékot tud befogadni, tartalékolni. Ennek megfelelően gyakran válhat éhessé, szomjassá. Az anyatej max. 1,5 órát tölt el a tápcsatornában tehát inputtól az outputig (a tápszer lényegesen többet, mert nehezebben emészthető) ideje tehát elfelejteni a 3-4 óránkénti szoptatást. Főleg elölhordozáskor jellemző, hogy a baba gyakrabban kéretőzik mellre, hiszen közvetlen közelről érzi az anyatej illatát. Amennyiben azt látjuk, hogy babánk (még) éhes, bátran etessük meg, akkor is, ha 10 perce volt az utolsó étkezése.
Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy a baba enni/inni szeretne, vagy csak komfortszopni, illetve ha a felkínált mellet/cumisüveget mégsem fogadja el, sőt, sírva elutasítja, elfordítja, rángatja a fejét (annak ellenére, hogy az éhség jeleit mutatta korábban), érdemes egy picit "kísérletezni". Ha ilyenkor a babát kivesszük a kötésből, ugyanúgy mellkasunkon tartjuk és megnyugszik, akkor nagy valószínűséggel a kötéssel volt a probléma, ott kell keresni a megoldást.
Ha a kicsi így is folytatja a keresést, de továbbra is elutasítja az étket, akkor meg lehet próbálkozni a baba hátra tételével.
A tele pelust azt hiszem nem kell nagyon magyarázni. Sok baba nem is ürít hordozás közben, mert egyrészt nehezebb, másrészt kényelmetlen a nedves pelusban "ücsörögni" (mások pedig azonnal, de ebben szerepe lehet a különféle kötésfajtáknak is - a keresztezett kötések vagy a mei tai pántjainak keresztezése a csípőn, keresztcsonton ingerel(het) egy olyan területet, mely vizelet/-székletürítésre késztet (sokszor szülők is beszámolnak erről, hogy a baba nyom a hátukon egy pontot, amitől futni kell a mosdóba :))). Hordozás közben megfigyelhető, hogy a baba ürítés előtt ficereg, mocorog a hordozóban, sőt, sírhat is, erre is gondolhatunk tehát, ha elégedetlen a kicsink.
Nem megfelelő öltözék: Ez mind a baba, mind a szülő számára okozhat nehézségeket. Hordozás közben nem ajánlott a műszálas, magas selyemtartalmú (csúszik) és polár (nagyon tapad) ruhaneműk használata, mert megnehezíthetik a kötést. Gyapjútartalmú ruháinkkal is legyünk körültekintőek, attól, hogy bennünket nem szúr, irritál, babánk bőre lehet rá érzékeny. Elölhordozáskor kerüljük a flitteres, középen gombos, zippzáras ruhákat, háton hordozáskor pedig a csuklyásakat.
A baba ruházatával kapcsolatban a legfontosabb kritérium, hogy a szabad mozgásban ne akadályozza a kicsit! Hordozáshoz tehát ne használjuk rugdalózót, talpas nadrágot (az optimális lábtartás miatt ugyanis felcsúszik és feszítheti a talpakat) vagy adjunk ezekből egy számmal nagyobbat (bár ez sem ideális megoldás, mert az meg felgyűrődhet, elcsavarodhat könnyen). Ideálisabb a harisnya, vagy talp nélküli kisnadrág, zoknival, legs-zel.
A kendő, hordozóeszköz mindig egy réteg pluszt jelent, ezt kalkuláljuk bele a baba öltöztetésébe. A gyermek hőjét legjobban a tarkójánál tudjuk ellenőrizni, innen tudhatjuk, hogy fázik vagy melege van-e a kicsiknek. Ha hideg a kezük, lábuk, az nem feltétlenül jelenti hogy fáznak: a csecsemők hőháztartás még nem eléggé kiegyensúlyozott, így ezeken a területekre előfordulhat, hogy kevesebb vér áramlik.
Hordozás közben fontos, hogy a hordozóból kilógó testrészeket (amiket nem melegít) befedjük, tehát a kissapka, kesztyű, zokni, legs elengedhetetlen.
Folytatjuk! ...
Képek forrásai: http://www.soother.de/
http://www.hersfelder-zeitung.de/leben/regional/kuscheln-macht-gluecklich-liebevoller-
koerperkontakt-1232276.html
www.didymos.de
Minél korábban kezdjük a hordozást, annál könnyebb dolgunk lesz a későbbiekben (természetesen lesznek visszaesések, nehezebb periódusok ekkor is - erről írok bővebben is). Érdemes már korán "vezényszavakkal", rituális mozdulatokkal megkönnyíteni a dolgunk hordozás közben (pl. "tente"- ha azt szeretnénk, hogy a baba a mellkasunkra, hátunkra simuljon) és nagyon fontos, hogy a babánknak mindig mondjuk el, hogy mi fog történni!
Ha úgy látjuk, hogy gyermekünknek csak az új helyzetet kell szoknia, sétálgassunk vele, énekeljünk neki, ringassuk kötés közben is! Fontos azonban, hogy sírni (pláne hosszú percekig) soha ne hagyjuk a babát, főleg ha közben észleljük, hogy szabadulna a kötésből, feszeng, feszíti magát! Ugyanúgy nem hiszek a "hagyjuk csak, majd megszokja"-módszerben hordozás terén sem, mint ahogy pl. az altatással, sírni hagyással kapcsolatban.
A sírás és hordozás kapcsolatában gyakran olvashatjuk, hogy a hordozott babák kevesebbet sírnak. Ez így van, tudományosan is igazolt tény. Azonban ez messze nem jelenti azt, hogy a babánk a hordozóban soha nem fog sírni!
A szülői oldal: Sokszor tapasztalják az anyák, hogy bármit tesznek a babáért, babával, egyszerűen vannak napok, amikor semmi nem használ, a kicsi csak sír és sír. Aztán végül, mikor már teljes kimerültségükben a mamák leteszik a kiságyba a babájukat vagy átadják a munkából épp hazatérő férjüknek, a pöttöm varázsütésre elcsendesedik és elalszik. Ez aztán nagy súllyal nehezedik az anyák vállára, szinte porrá zúzza a kompetenciérzésüket ("még megnyugtatni sem tudom a saját gyerekem"). Pedig egyáltalán nem erről van szó, "mindössze" a babáink nagyon érzékeny kis tükrök, azonnal átveszik minden rezdülésünket, hangulatunkat és egy stresszes, fáradt mamától sajnos a sírást, nyűglődést viszik tovább. A környezetnek itt nagyon nagy felelőssége van, hogy észrevegye és segítse a szülőket ilyen esetekben, nekünk szülőknek pedig abban, hogy igenis kérjünk segítséget! Hiszen aranyszabály: kiegyensúlyozott szülő kiegyensúlyozott gyermeket szül! És csak egy elégedett mama/papa tudja gyermekét megfelelően ellátni, hordozni. Én tehát azt javaslom, ha idegesek, nyűgösek vagyunk, ne kezdjünk hordozni. Inkább feküdjünk a babánk mellé vagy sétáljunk egyet vele a friss levegőn, majd ha ettől picit erőre kapunk (lelkileg is), akkor vegyük elő a hordozóeszközt. Sokszor annyi elég is a feltöltődéshez, hogy mellettünk elszenderedik a kicsi és álmában mosolyog egyet. :)
Tanácsadások során is visszatérő probléma, hogy az ismeretlentől való félelem, ódzkodás, akár elzárkózás is, vagy a környezet ellenszenve miatt egy feszült szülőpárral kell dolgoznunk. Sokszor a kívülálló észre sem veszi, viszont a baba azonnal jelez. Ilyenkor az a legfontosabb feladat, hogy valahogy oldjuk ezt a hangulatot (ami sokszor nem egyszerű, hiszen nem ismerjük a családot). Sokat segíthet, ha szülőként elgondolkodunk hogy mitől is félünk, mitől idegenkedünk és ezt kimondjuk.
Rossz élmény: ez a jelenség is érintheti mindkét felet. Lehet ez egy megjegyzés, beszólás, a nem támogató környezet vagy valamilyen valódi fizikai negatív élmény, egy rosszul sikerült kötés, bizonytalanság, kezdeti kudarcélmények, fizikai fájdalom, kényelmetlenség.
Sokszor leírtam már (és meg is kaptam a magamét, hogy a pénzszerzés miatt...), hogy nagyon sok időt, energiát és rossz élményt meg lehet spórolni egy megfelelőn kiválasztott hordozási tanácsadóval. Természetesen egy barátnő, ismerős, aki már hordozott, rettenetesen sokat tud segíteni, de általában ismeretei, tapasztalatai nem összevethetőek egy képzett, sokat látott tanácsadóéval, akinek sokszor elég egy elejtett fél mondat vagy egy mozdulat, hogy lássa, hol kell segítenie.
Aranyszabály, hogy a hordozás mindkét félnek legyen öröm! Ne mártírkodjunk hát, ha egy kötésben, eszközben nem érezzük jól magunkat, akkor keressünk erre megoldást (ami ne feltétlenül az legyen zsigerből, hogy sarokba dobjuk, hogy "nekem nem jön be", lehet hogy csak picit javítani kell a technikán vagy alternatívákat kipróbálni és meg is oldódik a probléma :))
A baba is szerezhet rossz élményeket hordozás során: megijedhet egy hirtelen mozdulattól (elég gyakran előfordul például karikás kendő meghúzásakor, hogy finom, fokozatos húzás helyett hirtelen rántunk a sávon egyet vagy ha nem megfelelően emeljük fel/tesszük le a babát), bizonytalanul érezheti magát egy laza kötésben, vagy kényelmetlenül egy túl feszesben. Ha valamilyen mozgásszervi probléma is van a háttérben (erről is lesz szó bővebben később), akkor akár fájdalmat is érezhet a baba, ami ellen sírással (is) tiltakozik. Sokszor sajnos elég egy ilyen negatív élmény, hogy a baba hosszú időre elutasítsa a hordozást. Ilyen esetekben is a fokozatosságot ajánlom, hasonló lépésekben, mint amiket a hordozás kezdeti szakaszában leírtam (illetve kifejtem még bővebben a mozgásszervi eltéréseknél).
Éhes, szomjas, tele a pelus, fázik, melege van...: a legbanálisabb okok ezek, amik azonban megkeseríthetik a hordozást. Általában azt szoktuk tanácsolni, hogy ezek legyenek az első dolgok, amiket 'végigzongorázunk', ha babánk nyűglődik hordozás közben.
Minél kisebb a babánk, annál kisebb a pocakja, így annál kevesebb táplálékot tud befogadni, tartalékolni. Ennek megfelelően gyakran válhat éhessé, szomjassá. Az anyatej max. 1,5 órát tölt el a tápcsatornában tehát inputtól az outputig (a tápszer lényegesen többet, mert nehezebben emészthető) ideje tehát elfelejteni a 3-4 óránkénti szoptatást. Főleg elölhordozáskor jellemző, hogy a baba gyakrabban kéretőzik mellre, hiszen közvetlen közelről érzi az anyatej illatát. Amennyiben azt látjuk, hogy babánk (még) éhes, bátran etessük meg, akkor is, ha 10 perce volt az utolsó étkezése.
Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy a baba enni/inni szeretne, vagy csak komfortszopni, illetve ha a felkínált mellet/cumisüveget mégsem fogadja el, sőt, sírva elutasítja, elfordítja, rángatja a fejét (annak ellenére, hogy az éhség jeleit mutatta korábban), érdemes egy picit "kísérletezni". Ha ilyenkor a babát kivesszük a kötésből, ugyanúgy mellkasunkon tartjuk és megnyugszik, akkor nagy valószínűséggel a kötéssel volt a probléma, ott kell keresni a megoldást.
Ha a kicsi így is folytatja a keresést, de továbbra is elutasítja az étket, akkor meg lehet próbálkozni a baba hátra tételével.
A tele pelust azt hiszem nem kell nagyon magyarázni. Sok baba nem is ürít hordozás közben, mert egyrészt nehezebb, másrészt kényelmetlen a nedves pelusban "ücsörögni" (mások pedig azonnal, de ebben szerepe lehet a különféle kötésfajtáknak is - a keresztezett kötések vagy a mei tai pántjainak keresztezése a csípőn, keresztcsonton ingerel(het) egy olyan területet, mely vizelet/-székletürítésre késztet (sokszor szülők is beszámolnak erről, hogy a baba nyom a hátukon egy pontot, amitől futni kell a mosdóba :))). Hordozás közben megfigyelhető, hogy a baba ürítés előtt ficereg, mocorog a hordozóban, sőt, sírhat is, erre is gondolhatunk tehát, ha elégedetlen a kicsink.
Nem megfelelő öltözék: Ez mind a baba, mind a szülő számára okozhat nehézségeket. Hordozás közben nem ajánlott a műszálas, magas selyemtartalmú (csúszik) és polár (nagyon tapad) ruhaneműk használata, mert megnehezíthetik a kötést. Gyapjútartalmú ruháinkkal is legyünk körültekintőek, attól, hogy bennünket nem szúr, irritál, babánk bőre lehet rá érzékeny. Elölhordozáskor kerüljük a flitteres, középen gombos, zippzáras ruhákat, háton hordozáskor pedig a csuklyásakat.
A kendő, hordozóeszköz mindig egy réteg pluszt jelent, ezt kalkuláljuk bele a baba öltöztetésébe. A gyermek hőjét legjobban a tarkójánál tudjuk ellenőrizni, innen tudhatjuk, hogy fázik vagy melege van-e a kicsiknek. Ha hideg a kezük, lábuk, az nem feltétlenül jelenti hogy fáznak: a csecsemők hőháztartás még nem eléggé kiegyensúlyozott, így ezeken a területekre előfordulhat, hogy kevesebb vér áramlik.
Hordozás közben fontos, hogy a hordozóból kilógó testrészeket (amiket nem melegít) befedjük, tehát a kissapka, kesztyű, zokni, legs elengedhetetlen.
Folytatjuk! ...
Képek forrásai: http://www.soother.de/
http://www.hersfelder-zeitung.de/leben/regional/kuscheln-macht-gluecklich-liebevoller-
koerperkontakt-1232276.html
www.didymos.de
2013. március 18., hétfő
FelkéSzülés testben-lélekben
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe két kedves tanácsadótársam szülésfelkészítőjét Budapesten:
Mikor egy kisbaba megfogan, az egész család átrendeződik. Így történik ez minden egyes fogantatásnál.
Ez az átrendeződés nem könnyű. Az első kisbaba születése előtt sem a szülők, sem a barátok nem tudják még, mivel is jár majd a pici érkezése, hogyan fog történni, mikre kell figyelni… második, harmadik babánál már a korábbi tapasztalatai segítik mind az asszonyt, mind a családot.
Programunkban egyedülálló felkészülési lehetőséget biztosítunk a minket választók számára.
Csapatunk tagjai:
Dallos Ágnes pszichológus, autogén tréner, babahordozási tanácsadó, és
Lepesi-Benkő Réka dúla, babahordozási tanácsadó, szoptatási tanácsadó
mindketten gyakorló édesanyák, akik szakmai és egyéni tapasztalataik alapján állították össze ezt a nyolc alkalmas tréninget, melyekre várandós édesanyákat és segítőiket is szeretettel várjuk.
Ízelítő a közös felkészülés során előkerülő témákból:
Testi, lelki változások a várandósság során
Az élettani szülés
Az első napok a babával
Felkészülés a szoptatásra
Túl a gyermekágyon – mindennapi kihívások
Relaxációs gyakorlatok a várandósság során
Relaxáció kisbaba mellett
A program április elején, két helyszínen indul Budapesten.
Szerda délelőtt 10-13 h közt a Borsóházban (V. kerület, Nyáry Pál u. 9.),
Vasárnap délután 15-18 h közt pedig az Új Életkörben (I. kerület, I. Győző u. 5. mf. 3)
Érdeklődni, jelentkezni az alábbi e-mail címen lehet: felkeszules@feherlo.com
Mikor egy kisbaba megfogan, az egész család átrendeződik. Így történik ez minden egyes fogantatásnál.
Ez az átrendeződés nem könnyű. Az első kisbaba születése előtt sem a szülők, sem a barátok nem tudják még, mivel is jár majd a pici érkezése, hogyan fog történni, mikre kell figyelni… második, harmadik babánál már a korábbi tapasztalatai segítik mind az asszonyt, mind a családot.
Programunkban egyedülálló felkészülési lehetőséget biztosítunk a minket választók számára.
Csapatunk tagjai:
Dallos Ágnes pszichológus, autogén tréner, babahordozási tanácsadó, és
Lepesi-Benkő Réka dúla, babahordozási tanácsadó, szoptatási tanácsadó
mindketten gyakorló édesanyák, akik szakmai és egyéni tapasztalataik alapján állították össze ezt a nyolc alkalmas tréninget, melyekre várandós édesanyákat és segítőiket is szeretettel várjuk.
Ízelítő a közös felkészülés során előkerülő témákból:
Testi, lelki változások a várandósság során
Az élettani szülés
Az első napok a babával
Felkészülés a szoptatásra
Túl a gyermekágyon – mindennapi kihívások
Relaxációs gyakorlatok a várandósság során
Relaxáció kisbaba mellett
A program április elején, két helyszínen indul Budapesten.
Szerda délelőtt 10-13 h közt a Borsóházban (V. kerület, Nyáry Pál u. 9.),
Vasárnap délután 15-18 h közt pedig az Új Életkörben (I. kerület, I. Győző u. 5. mf. 3)
Érdeklődni, jelentkezni az alábbi e-mail címen lehet: felkeszules@feherlo.com
2013. február 10., vasárnap
Vendégposzt: Koraszülött babák szállítása
A téma kapcsolódik a hordozáshoz, mégis méltatlanul kevés szó esik róla, pláne koraszülöttek esetében. A cikk egyik tanácsadónk, Vackó-Kovács Orsi honlapjáról származik, több hasznos olvasnivaló mellett:
http://biztonsagbanutazni.hu/koraszulottek-szallitasa/
forrás: consumerreports.org
2012. október 4., csütörtök
III. Győri Babahordozó Napok
Ismét megszervezzük, kérlek adjátok tovább a hírt babát váró és kisgyermekes ismerőseiteknek!
Az előadások részletes tartalmát és egyéb tudnivalókat olvashattok a plakátra kattintva
2012. július 7., szombat
Hordozós baba "készítése"
Többen - klubok, leendő tanácsadók - kerestek meg az utóbbi időben azzal a kérdéssel, hogy ha nem tudnak/akarnak gyári hordozós babába beruházni, milyen más lehetőség van arra, hogy a hozzájuk forduló szülőknek mégis segítséget tudjanak nyújtani, kötéseket tudjanak bemutatni.
Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy tanácsadóként (is) azt vallom, hogy kizárólag akkor tudok minőségi munkát végezni, ha minőségi eszközökkel dolgozom. Ugyanúgy, ahogy kendő és kendő között is óriási különbségek vannak, úgy a hordozós babák közt is. Mindenképpen ajánlatos tehát beruházni egy profi babába, pláne ha tanácsadóként dolgozunk. Kevés annál rosszabb látvány, élmény van, mint amikor egy tanácsadás alatt az elméletet nem tudjuk alátámasztani a gyakorlattal, mert a demonstrációs babánk alkalmatlan a feladatra (nem görbül a háta, térde, stb). Természetesen a gyári babák sem tökéletesek és az áruk is borsos, ezért alaposan járjuk körbe a témát, mielőtt vásárolunk.
Mindamellett előfordulhat, hogy átmeneti megoldásra van szükségünk, erre az esetre szeretnék segítséget nyújtani abban, hogy hogyan alakíthatunk át egy egyszerű játékbabát hordozóssá.
Gyerkőceink kiselejtezett játékai között vagy akár aukciós oldalakon párezer forintért találhatunk erre alkalmas játékbabát. Méretet tekintve az az irányadó, hogy mire szeretnénk használni a babát. Általános célra (újszülött, pár hós babák tanácsadásánál) a legalkalmasabb az 50-55 centis, ha nagyobb gyerkőcökhöz megyünk majd, akkor érdemes egy ún. totyogú méretűt választani, 65 cm körülit. Koraszülött babák tanácsadásához feltétlenül kisméretű babát válasszunk!
(a képen látható játék 47-48 centis)
Nagyon fontos, hogy a kiválasztott baba ízületei (könyök, térdek) ne legyenek műanyagok és a feje forgatható legyen!
Amire az átalakításhoz szükségünk lesz:
- madárhomok
- olló
- tölcsér
- mérőedény
- kábelkötegelő (4 db)
- zacskók (12 db)
- erősebb zsineg
- biztosító tű
- csőrös pohár/edény
A baba megtöltésére én madárhomokot ajánlok (állateledel boltokban párszáz forintért kapható), mert apró szemű és fertőtlenített. Igény esetén lehet bele keverni egy kevés szárított levendulavirágot is, és akkor garantáltan nem lesz vele gond és még finom illatú is lesz. :)
A homokot zacskókba töltve tesszük a babába, fontos, hogy a zacskók jó erősek legyenek (én két darabot teszek egyszerre, így ha az egyik kilyukad használat közben, nem történik baj) és ne zörögjenek!
Az erősebb zsineg a baba fejének rögzítéséhez kell majd. Ezeknek a játékoknak a nyaka a legtöbb esetben kábelkötegelővel van lekötve, de ettől merev lesz a fejtartása a babának, ezért ajánlatosabb zsinórral megkötni. Érdemes kötözés előtt szakítópróbát csinálni, eléggé bosszantó, hogy ha az utolsó lépésnél vagy épp tanácsadás közben szakad el a zsinór és esik le a babánk feje.
És most lássuk a készítés lépéseit:
Vágjuk el/bontsuk ki a baba karjait, lábait és fejét tartó kábelkötegelőket/zsinórókat és szedjük ki a baba gyári tömését! A puha tömőanyagot tegyük félre, még szükségünk lesz rá!
Ha a babát használtan vettük, akkor ez a fázis a legjobb lehetőség, hogy lemossuk, alaposan megtisztítsuk a műanyag részeket.
2. lépés: mérjük le a baba részeit a tömőanyag nélkül, majd mérjünk ki annyi homokot, ami a baba alapsúlyához hozzáadva kiadja a végső kívánt súlyt. Egy 50-55 cm-s baba végső súlya 3-3,5 kg legyen, egy 65 centisé 5-6 kg körüli. Koraszülött babát maximum 1,8-2 kg-sra készítsünk!
4. lépés: Miután betöltöttük a kívánt mennyiségű homokot, csomózzuk be a zacskókat, tűrjük be az anyagba és tegyünk egy kevés gyári tömőanyagot a tetejére. Fűzzünk be egy kábelkötegelőt és rögzítsük a kezet jó erősen! Figyeljünk arra, hogy a kézfej jó irányba mutasson, mert a kötegelő meghúzása után a karok forgatására már nem lesz lehetőségünk!
5-9. lépés: Ugyanígy járjunk el a többi végtaggal is! A baba fejét kb- félig töltsük meg homokkal, majd tegyünk bele annyi puha tömőanyagot, amennyi belefér. Így elkerülhetjük, hogy a zacskó lötyögjön a baba fejében. Az ezek után megmaradt homokot a már ismertetett módon töltsük a baba testébe. Utolsó lépésként, ahogy már korábban írtam, a nyakát erős zsinórral rögzítsük, többször csomózzuk meg, szorosan kössük át a nyakat!
Opcionális lépés: ha nem fért az előre kimért mennyiségű homok a baba testébe, akkor azt egy külön zacskóba töltve a baba pelusába is tehetjük. Hasznos ez a lépés abból a szempontból is, mert így (és mosható pelust használva) szép kis bugyrot kapunk a baba popsiján, ami megkönnyíti később a kendőkötéskor, hogy jó mélyen a kendőbe tudjuk ültetni, így kiválóan demonstrálható lesz vele a helyes tartás.
És íme a végeredmény! A hordozós baba öltözetével kapcsolatban még megosztanék néhány tippet. Mindig adjunk a babára sapkát, mert a műanyag fejről könnyen lecsúszkál a kendő bemutatás közben. Rugdalózó helyett zoknit és kisnadrágot viseljen a baba, hiszen valódi baba hordozása közben is felhívjuk arra a figyelmet, hogy ez utóbbi a kényelmesebb számára.
Sok sikert a hordozós baba készítésében!
2012. július 2., hétfő
Alvás (és hordozás)
Az év elején részt vettem egy alvástréningen Andusnál. Rettenetesen kétségbe voltam esve, mert az akkor már kétéves fiam még bőven nem aludta át az éjszakát, sokat ébredt, próbára téve ezzel az egész család tűrőképességét. Rengeteg hasznos ismeretet szereztem az alvás témakörében, megerősítést, támogatást kaptam, tippeket, trükköket, amiket alkalmazva -erőszak nélkül - ma már kellemesen, kényelmesen alszik a családunk.
Nem célom, hogy itt átadjam az összes információt, amit tanultam, mert egyrészt nem vagyok alvásszakértő, másrészt ajánlom mindenkinek, hogy személyesen vegyen részt a szemináriumon, nagyon hasznos, megéri, Andust szeretettel ajánlom! Hogy mégis miért születik poszt alvás témában egy hordozós blogon? Az utóbbi időben több szülővel találkoztam, akik végső kétségbeesésükben találtak a hordozásra, mert babájuk csak kézben tartva nyugszik meg, egyébként sokat sír, éjjel óránként ébred. A szülők elkeseredettek és fáradtak, aggódnak, hogy esetleg baj van a kicsivel, és úgy érzik, a hordozás segíthet.
Miért is fontos az alvás, miért alszunk? A legegyszerűbb válasz az, hogy azért, mert fáradtak vagyunk és kipihenjük magunkat. Valójában az alvás egy aktív pihenés, mely idegrendszeri aktivitással, helyzetváltoztatással jár. Bizonyos - tanuláshoz, emléknyom képződéshez - szükséges anyagok csak alvás közben tudnak termelődni, illetve eljutni a felhasználási területükre. Ezért van az, hogy ha nem alszunk eleget, csökken a szellemi tevékenységünk. Nem kell tehát részletezni, hogy miért fontos egy kisbaba számára (is!) a pihentető alvás.
Amikor egy kisgyermek sokat ébred éjszakánként, nehezen alszik el az ágyában, hamar befészkeli magát a gondolat a fejünkbe: alvászavaros. Rendületlenül ringatjuk éjszakába nyúlóan, homeopátiához fordulunk, esetleg leszoktatjuk az éjszakai szopikról... Pedig ha megértjük a kisbabák, gyermekek alvását, rájövünk, hogy teljesen normálisan "működik" a babánk.
De vajon miért gondoljuk, hogy a fent leírt kicsikkel baj van? Valószínűleg azért, mert a felnőtt ember alvásában az említett tünetek (nehéz elalvás, sűrű ébredés, felriadások, nyugtalanság) valóban zavarra utalnak. Ám egy kisbaba az alvásának jellemzőiben is különbözik a felnőttektől.
Az alvást (is) az ún. biológiai óra szabályozza, mely egy alvást-ébrenlétet szabályozó finom biokémiai egyensúly. Működését a melatonin termelődése nagyban befolyásolja. A melatonin az ún. tobozmirigyben termelődik, amit szokás harmadik szemnek is nevezni. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy ez a hormon felelős azért, hogy ha sötétedik, elálmosodjunk, ha több fényt érzékel a szemünk, akkor pedig felébredjünk (ezért vagyunk télen fáradékonyabbak, álmosabbak). A melatonin termelődését tehát a fény mennyisége határozza meg, eredetileg így a biológiai óra működését a nappalok és éjszakák természetes váltakozása szabályozta. Amióta azonban mesterséges fényforrásokkal is rendelkezünk, felborult a természetes bioritmus. Alvás szempontjából fontos tudni, hogy a kék, hideg fények csökkentik a melatonintermelést, azaz nehezebben álmosodunk, nyugtalanabbul alszunk el és alvásciklusaink felborulhatnak (így nem tudnak megfelelő mennyiségben termelődni a poszt elején említett ingerületátvivő anyagok), ha például este tévézünk, számítógépezünk, házunk előtt utcai lámpa világít vagy kisbabánk szobájában kék színű éjszakai fényt használunk.
A kisbabáknál a hormonális és idegrendszeri működés még nem stabil, kiegyensúlyozott, ezért az alvásuk is rendszertelen lehet. A szülők számára a legnagyobb problémát az okozhatja, hogy a kicsi felcseréli a nappalt és az éjszakát. A babák biológiai órája kb. 6-9 hetes korban kezd érni és durván féléves korukig nem is működik szabályosan. Legkorábban 9-10 hónapos korra várható egy viszonylagos ritmus, amit azonban számos dolog felboríthat (betegség, fogzás, mozgásfejlődési lépcső).
A kisbabáknál a hormonális és idegrendszeri működés még nem stabil, kiegyensúlyozott, ezért az alvásuk is rendszertelen lehet. A szülők számára a legnagyobb problémát az okozhatja, hogy a kicsi felcseréli a nappalt és az éjszakát. A babák biológiai órája kb. 6-9 hetes korban kezd érni és durván féléves korukig nem is működik szabályosan. Legkorábban 9-10 hónapos korra várható egy viszonylagos ritmus, amit azonban számos dolog felboríthat (betegség, fogzás, mozgásfejlődési lépcső).
Anélkül hogy az alvási ciklusokat részletesen elemezném, el kell mondani, hogy a csecsemők alvási ciklusa 40-60 perc és egy éjjel kb. 10-12 a ciklusok száma (szemben a felnőttek 70-110 perc hosszú ciklusával, melyből 4-6 van éjjelente átlagosan). Az alvási ciklusok között ún. mikroébredések vannak, 1-2 perc hosszúak, nem emlékszünk rájuk, ilyenkor az alvás mély fázisából felszínes fázisba kerülünk, de fizikailag nem ébredünk fel (érzékeljük a környezetünkben történteket, de sokszor "beleálmodjuk" az álmainkba, pl. amikor az ébresztőóra csörgését beleszőjük az álomba és csak fokozatosan realizáljuk, hogy valóban csörög). A mikroébredések egyik jelentősége évezredek óta genetikailag kódolva van: az ősember kénytelen volt ellenőrzi bizonyos időközönként, hogy a környezete biztonságos-e? Ez az életbemaradásának egyik kulcsa volt. Ma már természetesen nem vagyunk kitéve vadállatok támadásának, de ezt újszülötteink nem tudják, ösztöneik és biológiai működésük arra ösztönzi őket, hogy minden váratlan, kellemetlen helyzetet életveszélyesnek érzékeljenek és ezt jelezzék. Hogyan függ ez össze az alvással? Ahogy láthattuk, babáink 10-12 alvási ciklust alszanak egy éjjel alatt, ez 10-12 mikroébredést jelent. A mikroébredés alatt kisbabánk ellenőrzi a környezetét, ellenőrzni, hogy ismerősek-e a hangok, szagok, a közvetlen (test)közelben van-e a biztonságot jelentő szülő? Amennyiben ezek egyike hiányzik, a kicsi felébred a mikroébredésből és jelzi a bizonytalanságát. Tehát ha pl. babánk külön szobában alszik, akkor könnyen előfordulhat és teljesen normális, hogy akár 10x is felébred egy éjszaka alatt.
A babák első két évében "jelentős gyarapodáson és fejlődésen mennek keresztül, és alvási-ébredési ritmusuk az ezzel kapcsolatos biológiai szükségleteiket követi. A felszínesebb alvásuk a túlélést és az egészséget szolgálja: könnyebben felébrednek kényelmetlen vagy veszélyes helyzetekben (pl. éhség, légzéskimaradás, ürítés, fájdalom, élesebb inger)" (részlet az alvástréning jegyzetből)
A fentiekből könnyen következik, hogy a hordozás hogyan segítheti elő a nyugodtabb alvást. Mivel a szülő közvetlen testkontaktusban van a babával, ritmikusan mozog vele, így a mikroébredés alatt a kicsi biztonságot érzékel, így kisebb eséllyel fog felébredni.
Természetesen a hordozás sem old meg minden problémát, sok baba például ilyenkor nyáron nehezebben viseli a meleget hordozókendőben. Vannak olyan gyerekek, akik nehezebben birkóznak meg a külső ingerekekkel, így hordozókendőben akár egy szokások beszélgetés hangjaira is könnyebben felébrednek, ők valószínűleg jobban kipihenik magukat egy lesötétített szobában a mamájuk vagy papájuk mellkasán.
Amivel azonban a legegyszerűbben és legkényelmesebben biztosíthatjuk a nyugodt alvást, az a testkontaktus. Aminek a megvalósításának egyik eszköze lehet a hordozás.
A babáink alvását jelentősen befolyásolja a táplálkozásuk is (szoptatott babáknál az édesanyáé). Lefekvés előtt közvetlenül ne fogyasszunk tehát ébresztő étkeket, mint pl. cukrozott, erősen zsíros, fűszeres ételek, vaj és margarinfélék, vörös húsok, fehér liszt, rizs, krumpli.
Együnk helyette pulykahúst, tonhalat, joghurtokat, kemény sajtokat, szójakészítményeket, banánt, avokádót, melyek kifejezetten álmosító hatásúak.
Ezen kívül persze fontos, hogy kellemes, nyugodt környezetet biztosítsunk babánknak ahhoz, hogy álomba szenderüljön. Ne várjuk el tőle, hogy egy nagybevásárlás után - habár láthatóan hulla fáradt - elaludjon, segítsünk neki egy kellemes fürdővel, tompa fényekkel, halk beszélgetéssel, akár egy masszírozással.
Jó éjt! :)
Képek forrásai:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)