Nem szokásom posztokra reagálni, személyeskedő
hangvételűekre meg pláne nem (szerintem szánalmas a szakmába személyes
sértettséget belevinni), hatásvadász címeket adni a posztjaimnak pedig még
kevésbé szoktam, de ma kivételt teszek. Mert ez egy ilyen nap.
A kiindulópont itt található, nem linkeltem direktben, mert
nem szeretnék az oldalnak plusz olvasószámot generálni, de böngészőbe kimásolva
meglelhető: http://www.hunbaba.com/babahordozas-2/gyermekneveles-szogmerovel/
A személyeskedő részekhez a továbbiakban sem kívánok
hozzászólni. Teszem ezt egyrészt azért, mert lealacsonyítónak érzem, másrészt
pedig azért, mert a posztban emlegetett babahordozós csoport egy zárt,
meghíváson alapuló csoport, így tisztességtelennek látom onnan idézeteket
kiemelni a hozzászóló hozzájárulása nélkül. Nem azért, mert bárkinek bármi
takargatnivalója lenne, csak a tisztesség így kívánja. És én tisztességesen
játszom. A valótlanságokat pedig nem szeretem. Ejj, pedig de jó lenne
nyilvánosság tenni a beszélgetést...
1. A kiindulópont
A posztíró szerint: "A tanácsot kérő anyuka jól tudta,
hogy hét kilós kor fölött valóban a háti hordozás javasolt, én pedig
gyanútlanul – utólag úgy gondolom, nem tudtam, mit teszek – felajánlottam neki,
hogy próbálja ki a meitait, s mi akár a Hunbabát is szívesen megmutatjuk."
És a valóság: A posztíró az első hozzászólásában minden
egyéb komment nélkül belinkelte a saját oldalát, majd a következőkben kizárólag
a saját termékéről írt. A csoportszabályzat értelmében ez tilos, spamnek
(kéretlen reklámnak) minősül, ezért figyelmeztette is a csoport adminja az
illetőt, végül pedig ezért került kitiltásra is. Ezt csak a tisztánlátás végett
említem meg, ilyen felütés után már nehéz komolyan venni az egész dolgot, ahogy összemossa több tanácsadó
hozzászólását, ahogy becitálja Erőss Zsoltot teljesen értelmetlenül, ahogy
ironikusan próbálja lejáratni a hordozási tanácsadókat és a képzéseket
(pszichoanalízis, liba-analógia, és tsai) Csak azt felejti el, hogy ezzel
lejáratja saját magát, és - többször citált - feleségét is, aki szintén
elvégezte az egyik iskola tanácsadóképzését. És ezt nem győzi a büszke férj
hangsúlyozni és érvként is felhasználni. Most akkor miről is beszélünk
tulajdonképpen?
No, de szakmázzunk inkább!
1. Abban minden iskola egyetért, hogy annak segítünk, aki
hozzánk tanácsért fordul, és abban, amiben segítséget kér. Ahhoz, hogy adekvát
véleményt és tanácsot tudjunk adni a szülőknek, minél több információra van
szükségünk, ezért kérdezünk. Sokat. Ha azt mondják, tartanak valamelyik
hordozóeszköztől, akkor megkérdezzük, hogy miért? Mert ennek sok oka lehet, pl.
információhiány, rossz élmény, kevés tapasztalat, valami belülről fakadó
ellenérzés. Sokszor előfordul, hogy ha ezeket feltárjuk (és ehhez nem kell pszichológus
diploma), akkor azonnal meg is oldódik a helyzet. Sokszor elég egy apró
technikai mozdulat (erre húzd a sávot inkább, arra vezesd a meitai pántját, itt
még egy picit húzz a derékpánton) és mindenki boldog. És persze sokszor van az
is, hogy nem.
A hordozási tanácsadó soha nem erőltetheti rá a szülőre a
saját véleményét vagy preferenciáit, nem dönthet a szülő helyett. Feladata,
hogy megalapozott információkat adjon át objektíven, melyek segítik a szülőt a
döntésben, majd ebben a döntésében támogassa a családot. (Az, hogy a
keresztsávoly szövés a legalkalmasabb a fiziológia tartás biztosítására, az nem
szubjektív vélemény, hanem szövéstani tény. Az, hogy milyen a fiziológiás
tartás, és hogy ez segíti elő optimálisan a csípő és gerinc fejlődését, az nem
légből kapott humbug, hanem ortopédiailag, biomechanikailag alátámasztott és
bizonyított tény. Az, hogy a fiziológiás tartás biztosítására nem képesek a fix
derékpánttal rendelkező hordozók, az nem meitai/ssc-ellenesség kérdése, hanem
egyszerű fizika. Tehát lehet ezt sértődötten támadni, de kérem, tessék
megcáfolni és alátámasztani, utána beszélgethetünk.) Ha a hordozási tanácsadó
nem így tesz, akkor nagy szakmai hibát követ el.
2. "legalább volt időm alaposabban áttanulmányozni a
tanácsadó hölgyek már korábban felfedezett honlapjait. Csak azokét
tanulmányozhattam, akiknek volt ilyesmije, persze. Pillanatok alatt kiderült,
hogy a legtöbben közülük egy speciális, konkrét hordozókendőt ajánlanak, és az
adott, itt megnevezendő cégnek – évek óta tudjuk! – kizárólagossági szerződése
van a tanácsadó-iskolájában végzettekkel, hogy csak az ő termékeit ajánlhatja,
árusíthatja. Régebben legalábbis volt ilyen szerződés, és a tanácsadó hölgyek
oldalai arra utalnak, hogy bár tagadják, ez vagy valami hasonló még most is
életben lehet, hiszen elég egyoldalú, márkaorientált legtöbbjük tájékoztatása.
Más cégek termékeit egyértelműen, legalább utalásszinten, tehát úgy, hogy azok
a felsorolt jellemzőkről felismerhetőek legyenek a tájékozódó személy számára,
lehúzzák, leszólják. Csak az ő meitaiuk tökéletes – a többi tökéletlen. Ami a
másik hordozón van, az egyszerűen fölösleges… A példákat sorolhatnám, de nem
érdemes."
Nem tudom, hogy hány és milyen honlapot tanulmányozott a
posztíró (gyanítom, nem sokat), de önmaga lejáratásának elkerülése végett
érdemes lenne egy (!) hordozóiskola régebbi elvét általánosságban nem ráhúzni
az összes - de legalábbis a legtöbb - tanácsadóra. Tudtommal az itthon működő 3
hordozóiskola közül csak egynek van saját márkájú kendője, és ha megnézzük a
tanácsadók között nincsenek elnyomó többségben, hogy azt lehessen kijelenteni,
hogy legtöbben közülük azt a márkát ajánlják. Arról nincs belső információm,
hogy ennél az iskolánál van-e kizárólagos szerződés, de a kollégáim iránti
tisztelet azt mondatja velem, hogy el kell hinnem nekik, amikor azt mondják,
hogy nincs. De ez nem is az én dolgom, ezt kizárólag ők tudják, nekem pedig
nincs okom kételkedni. Tehát további példákat nem azért nem tud sorolni a
posztíró, mert nem érdemes, hanem mert nincs. A tanácsadók többsége nem ajánl
ugyanis csakéskizárólag egy márkát, nincs elköteleződése hordozóeszköz-gyártók
irányában sem, így érdekük sem fűződik ilyen ajánlás meghozásához. Sőt, saját
lehetőségeiket szűkítenék be ezzel, hiszen az eszközgyártók majd' mindegyike
biztosít tanácsadói kedvezményt ún. demó-eszközök megvételéhez (a tanácsadó
általában nagykereskedői áron juthat hozzá az adott cég termékéhez bemutató
jelleggel). Ha azonban a tanácsadó elkötelezné magát egy márka népszerűsítésére
és ajánlására, ezzel elesne a többi cég által forgalmazott termékek
megismerésétől, kipróbálásának lehetőségétől. Bolond lenne így tenni, pláne a
hazai hordozókeresletet elnézve, ahol az emberek 90%-a nem ad ki sokezreket
minőségi hordozóeszközökre (sem), így egy termékre/márkára beszűkíteni a piacot
haszonszerzés céljából badarság lenne.
(az már csak egy mellékzönge, hogy én nem venném a
bátorságot, hogy más - általam belülről (!) nem ismert - hordozóiskola
elveiről, módszereitől, szabályzatáról, szerződéseiről kijelentéseket tegyek.
Urban legendekre, másodkézből származó információkra pedig nem adok. De, hát,
tudjuk, villamos vagyok.)
És végül a fagyivisszanyalós ezer dolláros kérdés a
posztból: "Kérdezem tőled továbbá: van-e, lehet-e így módja ezeknek a
tanácsadóknak arra, hogy valóban függetlenül, elfogulatlanul adjanak
tanácsot…?"
Kérdezem tőled továbbá: van-e, lehet-e így módja ezeknek a
hordozóeszköz - gyártóknak (ti. a posztírónak és nejének) arra, hogy valóban
függetlenül, elfogulatlanul adjanak tanácsot...?
"Egy Hunbaba pl. jelenleg 19.900 ft, egy rugalmas
kendő, ami akár eladható, elajándékozható is, hiszen maximum 3 hónap alatt még
intenzív hordozásnál sem lesz sok baja, 8-9 ezer forint, ha tényleg a legjobb
minőségűt választjuk. Ez együtt mondjuk 29.000 ft, ha nagyvonalúak voltunk, és
több babát kiszolgáló, jó minőségű, minden hordozási helyzetben megfelelő
kombinációt nyerünk.
Egy jó minőségű, kellő méretű szövött hordozókendő 30.000
ft-nál kezdődik – ebben a tanácsadó hölgyekkel is egyetértettünk! -, ehhez jön
a tanfolyam ára, ami átlagosan legalább 6ezer ft., s ez még csak az elöl
hordozásról szólt. A háton hordozás újabb tanfolyamot igényel, újabb díjjal
persze, s ha esetleg az édesapát is elküldik, mert nem tudtak együtt menni,
akkor még egyszer ennyi, nem is szólva az utazási és egyéb járulékos
költségekről, s arról, hogy kinek az ideje mennyit ér. A meitai használata
maximum két-három órás gyakorlással rutinszerűen elsajátítható.
Add mindezt össze, és döntsd el, mi mennyibe kerül
valójában."
Igen, döntse, de ne félinformációk alapján. A posztíró itt
megint alapos tájékozatlanságáról tesz tanúbizonyságot. A piacon kapható magyar
rugalmas kendők árai 8900-12900 forint között mozognak (új termékről beszélünk)
és sajnos nem igaz, hogy intenzív használat alatt sok bajuk nem lesz.
Eladni mélyen áron alul lehet őket (ha
szerencsés az ember, akkor kicsivel félár alatt). Minőségibb rugalmas kendők
ára 15ezer forint körül van átlagosan, de inkább felette. Az, hogy a rugalmas +
meitai kombináció kinek megfelelő minden hordozási helyzetben, arról megint nem
érdemes vitatkozni. Nekem pl. nem volt az (akkor még nem voltam tanácsadó). Ez
megint csak egy általánosítás, kvázi azt mondja, hogy ez így mindenkinek minden
helyzetben jó...Olvassuk csak el újra, hogy mit kifogásol a poszt írója a
hordozókendőt ajánló tanácsadó hölgyeknél!...
Jó minőségű, kellő méretű (mi is a kellő méret?) szövött
kendő NEM 30ezer forintnál kezdődik, ennyi pénzért már limitált, exclusive
darabokat is kaphatunk. 15-16.000 ft+postaköltségért már nagyon megbízható
minőségű és kiváló kötéstulajdonságú kendőket lehet kapni újonnan. És akkor nem
is beszéltünk még arról, hogy a használt szövött kendők ára még ennél is
kedvezőbb. Ellentétben a rugalmas kendőkkel, ezek nem veszítenek a használat
során minőségükből, így valóban több gyermeket kiszolgálnak.
A tanfolyamok ára sem mondható ki általánosságban, ez mindig
az adott tanácsadótól függ. De a tapasztalatom az, hogy a hatezer ft erősen a
felső árkategória és inkább a fővárosra jellemző, vidéken - jééé, ott is élnek
hordozni vágyó emberek és sokkal többen, mint a fővárosban - ennek töredéke
kérhető el.
Azt, hogy mi történik egy tanfolyamon/tanácsadáson, azt
megint ne akarjuk laikus kívülállóként megmondani. Ismét csak a saját iskolánk
példáját tudom mondani, nálunk nincs felosztás, hogy elöl/háton/csípőnhordozás.
Hordozási tanácsadás van, ahol sok esetben az elsőre kiválasztott
kötésről/eszközről kiderülhet, hogy mégsem passzol a családhoz. Ekkor nem
köszönünk el és tartjuk a markunkat egy újabb tanácsadás áráért, hanem ott,
akkor megtanítunk egy másik kötést/bemutatunk egy másik eszközt ugyanannyi
pénzért. Sőt, sok esetben egy második látogatás (tehát házhoz megyünk!) is
benne van a csomagárban.
Rutin szó jelentése: gyakorlat, jártasság. A jártasság
szintjén végzett tevékenység bizonyos elemei automatizálódnak, más elemek
viszont tudatosak (döntésigényesek). 2-3 óra alatt egyetlen tevékenység sem
automatizálódik, ha pedig ezt egy kevésbé együttműködő gyermekkel is
megspékeljük, akkor pláne. A meitai
helyes használatának megtanulására nyugalmi helyzetben elég ennyi idő (mint
ahogy egy kötésmód ugyanilyen körülmények közötti elsajátítására is).
Összefoglalva: számolgatni teljesen felesleges, nem mellesleg
ettől nem lesz jobb/rosszabb egy hordozóeszköz sem. Mindig egyénileg dől el,
hogy kinek mi a legjobb kombináció, kinek mi a drága/olcsó/megfizethető. Aki
pl. megveszi a poszt alapján a rugalmas kendőt és a meitait 30ezerért, aztán
nem válik be, annak kidobott pénz. Járhat ugyanígy hordozókendővel is. Viszont
ha elmegy egy megbízható tanácsadóhoz vagy klubba, ahol ellátják adekvát
infókkal, adott esetben még eszközöket is próbálhat, kölcsönözhet, akkor nem
fog fejest ugrani a számháborúba...
"Ami még -
s talán a legjobban – akadályozza őket abban, hogy valóban független, a
családok érdekeit vizsgáló tanácsadóvá váljanak, az az a szilárd meggyőződés,
amit a legtöbb tanácsadó-iskolában – tisztelet a kivételnek! – a fejükbe
vernek, azaz hogy a gyermek terpeszének 90 fokosnak kell lennie. Se többnek, se
kevesebbnek, mindig, és minden körülmények közt, márpedig ennek biztosítására –
szerintük – csak a sávolyszövésű hordozókendő képes."
Megint csak azt tudom mondani, hogy érdemes lenne
tájékozódni, mielőtt ostoba kijelentéseket tesz valaki olyanról, amiről halvány
lila segédfogalma nincs.
Először is definiáljuk a gyermek fogalmát. Mert nagyon nem
mindegy, hogy koraszülöttről, újszülöttről, csecsemőről, totyogóról vagy
kiskamaszról beszélünk. A fiziológiás tartásról és annak fontosságáról már
írtam korábban, ezt nem ismételném, mint ahogy azt sem, hogy ez a tartás nem
hitvita vagy hozzáállás kérdése, ezt nem a hordozási tanácsadók találták ki,
hanem bizonyított tény.
Másrészről nem sávoly, hanem keresztsávoly
hordozóeszközökről beszélünk...Persze a különbséget egy laikus olvasó nem
fedezi/ismeri fel, ezt jól tudja a poszt írója is, így bátran dobálózik
helytelen kifejezésekkel. De akkor legalább a feleségét - aki végzett tanácsadó
- kérje meg az írása lektorálására, hogy ilyen szarvashibák pl. ne maradjanak
benne:
"a meitai nem kell sávolyszövésű anyagból készüljön,
hiszen nem nyúlik úgy, mint az egy rétegű szövött hordozókendő,"
A minőségi szövött keresztsávoly hordozókendő nem nyúlik sem
egy rétegben, sem többen.
"a sokat boncolgatott szögeknek egyedül akkor van
jelentősége, ha a hordozott gyermek csípője vagy gerince kóros állapotban van.
Ezekben az esetekben a hordozás a terápia egyik eszköze is lehet természetesen,
hiszen például a dysplasiát, a túl feszes és a túl laza izmot egyaránt
korrigálja, egyébként túl azon, hogy nagyon jó fejlődést biztosít, ebből a
szempontból nincs jelentősége!Anatómiai szempontból, amíg kicsi, és hajlékony,
az az egy fontos kérdés létezik, hogy a baba térdhajlattól térdhajlatig alá
legyen támasztva! Hangsúlyozom: ez is csak addig fontos, amíg a gyerek
kicsi! "
Ezeknek a kijelentéseknek az alátámasztására nagyon kíváncsi
lennék. Pláne hogy így folytatódik a poszt:
"Aki mást állít, az mindezt úgy teszi, hogy semmilyen
alapos orvosi vizsgálatra nem tud támaszkodni, tehát – ki kell mondjuk
–legalábbis téved, vagy üzleti, kereskedelmi célból egyszerűen nem mond igazat,
esetenként akár hazudik is, majdnem olyan erőszakos módszerekkel, mint a
gyógyszeripari maffia képviselői!"
Jajj, már megint az a fránya fagyi! Ajánlok némi nemzetközi
kitekintést az ortopédiai, biomechanikai, csecsemőápolási és -gondozási
szakirodalomba vagy akár a hordozás nemzetközi irodalmába (ja, bocsánat, a
külföldi az fújj). Rengeteg alátámasztást fog találni.
Kicsit segítek. Ha majd
hoz orvosi alátámasztást a fenti kijelentéseiről, akkor beszélgessük át újra
ezt a hazugság-témát. Mindaddig ez a megfogalmazás a rágalmazás kategóriájába
esik.
"A fenti tanácsadók és iskoláik figyelmen kívül hagyják
azt a tényt, hogy a gyermekek a legegyszerűbb bangladesi vagy afrikai kendőben
is felnőnek, az általam csupán fényképeken tanulmányozott, de a nyugati
hordozóiskolák tanítása szerint többnyire nyilvánvalóan nem megfelelően szőtt
hordozóeszközben, s nem megfelelően – értsd: akadémikus módon- a hordozó
személyre kötve."
Az örök érv, amivel szinte minden laikust kétvállra lehet
fektetni. De gondolkodjunk picit együtt! Felnőnek, fel ám! Ahogy felnőnek a
kenguruban hordozott, babakocsiban tolt, pólyázott, sírni hagyott, stb.
gyerekek is. Mit bizonyítunk ezzel? Semmit. Amit a posztíró figyelmen kívül
hagy:
- 1. a nyugati és az afrikai kultúrák összehasonlíthatatlanok,
nem lehet egyiket a másikba adaptálni egy az egyben, mert életképtelen egyik a
másikban.
- 2. vannak olyan eredmények, melyek egyértelműen kimondják, hogy
a tradícionális hordozási módok bizony káros hatással lehetnek a gyermekekre,
ha azokat a modern társadalmakba adaptáljuk változtatás nélkül (1. rész, 2.rész) Fettweis pedig alá is támasztja ezt: A genetika mellett kulturális
körülmények is befolyásolják a csípőficam kialakulását. 1940-ben Japánból adott
hírt egy ortopédus (Nagura), hogy korábban, míg a nyugati országok befolyása
nem hódított teret Japánban, addig a csípőficam kimondottan ritka volt ott. A
gyermekeket háton hordták és a lakásban szabadon mozoghattak. Azzal párhuzamos,
ahogy ezekkel a szokásokkal felhagytak, megugrott a csípőficamok száma is. Ma
Japánban fordul elő a világon a legtöbb csípőficam.A hordozott japán gyerekek
egészséges csípőjét Nagura azzal magyarázta, hogy a hordozóeszközben a gyerekek
a Lorenz-állást (90 fokban felhúzott térdek, 180 fokban szétnyitott combok -
erről a későbbiekben ki is derült hogy káros állás) vették fel. Természetesen
ez nem így volt, a Nagura által készített képeken azt látjuk, hogy hordozás
közben a japán gyermekek lábai kb. 90 fokban felhúzva és enyhe terpeszben
voltak, hiszen a babákat kisebb testvéreik vagy filigrán anyukáik hordozták
elsősorban (keskenyebb volt a hátuk). Ugyanezt az eszközt a nyugati - szélesebb
vállú, hátú - szülőkre adaptálva már nem tudjuk megkapni az optimálishoz
közelítő tartást.
- 3. A nyugati, fejlettnek nevezett társadalmakban, a korai
diagnosztikának köszönhetően már a babák életének első heteiben kiszűrhetőek a
csípőfejlődési rendellenességek és nagyon jó hatásfokkal korrigálhatóak. Mivel
a csípőficam lányágon genetikailag öröklődik, így a génállományunkban minden
további nélkül bent maradt ez a részlet. A tradicionális társadalmakban az
igazi nő ismérvei, hogy képes a kemény fizikai munkára és életerős gyermekeknek
ad életet. Ez a két dolog azonban csípőficammal kivitelezhetetlen, így az ilyen
asszonyok egészen egyszerűen nem találtak párra, a természetes szelekciónak
köszönhetően a csípőficamot okozó gén kihalt (nem örökíthették tovább), tehát
maga a hajlam sincs jelen náluk, így adott esetben egy helytelen(ebb) hordozási
mód nem okoz náluk problémát, míg egy európai, a csípőficamra való hajlamot
hordozó gyermeknél már okozHAT.
"Megfeledkeznek arról, hogy hiába van a kengururól
valóban tényszerűen kimutatva, hogy ortopédiailag tényleg nem megfelelő, mégis,
a kengurugyártók köszönik, jól vannak, tömegesen adják el termékeiket. "
Ez megint mire bizonyíték? Jó lesz a kenguru attól, hogy a
gyártók tömegesen adják el őket?
"Nem hajlandóak tudomásul venni azt a tényt, hogy sokan
egyszerűen azért nem választják a hordozást, mert elriasztja őket az, hogy nem
elég az amúgy sem olcsó, jó minőségű szövött kendőt megvásárolnia, hanem a mellé,
pontosabban annak valóban megfelelő használatához nemcsak hogy be kell fizessen
egy hordozótanfolyamra, hanem részt is kell vegyen azon."
Óriási tévedés ismét! Számtalan hordozási tanácsadó dolgozik
ingyen (pl. felajánlva, hogy körzetében az újszülöttek ingyen élhetnek a
tanácsadás lehetőségével), klubokban nyújt segítséget, mailben, telefonon
elérhető gyakorlatilag bármikor, fórumokon segít, baba-mama klubokban tart
előadást, tanácsadást szintén ingyen az érdeklődőknek, házhoz megy, akár
nagyobb távolságokra is. Tehát a lehetőségek adottak. Nem kötelező részt venni
tanácsadáson, hordozóeszközt nem kell megvenni (sőt, pont azt szoktuk ajánlani,
hogy ne vegyenek előre semmit, ismerjék meg először a lehetőségeket) senki nem
tart pisztolyt a szülők fejéhez. Ez is csak egy ajánlás, aminek hasznosságát a
tapasztalat és a szülők visszajelzései alátámasztanak.
"A probléma persze ezzel az, hogy a sok magyar
hordozási tanácsadó erőit nem arra összpontosítja, hogy akár közösen
kialakítsanak végre egy jó minőségű, magyar hordozókendőt, s mivel ilyen hazai
termék nem létezik, ők német, svájci és egyéb külföldi termékeket
forgalmaznak."
Van magyar hordozókendő, nem is egy és a hordozási
tanácsadók többsége NEM forgalmaz semmilyen terméket.
"(Számomra, kutatván a babahordozás elméleti hátterét,
az is furcsa, hogy noha egy jeles magyar pszichoanalitikus, Hermann Imre hívta
fel először a szülők figyelmét a hordozás fontosságára, mégpedig nem később,
mint az 1930-as években, mégis, hordozóiskoláink legtöbbje külföldről hozza be
anyagait, s német nyelvű oktatási anyagokat másolgat, fordítgat, terjeszt.
Hazánkban átfogó pszichológiai kutatások folynak a
hordozásról napjainkban, s ezért sem értem, hogy ha már ennyi szakértő, képzett
magyar tanácsadó van, miért nem dolgoznak ki saját tankönyvet, oktatási
rendszert. Azt hiszem, mi magyarok nem szorulunk rá minden téren az importra,
főleg a szellemiek terén nem.)"
Ernst Moro 1918-ban írta le a Moro (átkaroló) reflexet, így
- bár kétségkívül büszkének kell lennünk tudósainkra - Hermann Imre csak egy
volt a sok közül, aki a nemzetközi szakmai tapasztalatokat behozta
Magyarországra.
Másrészről, mivel a posztíró legfeljebb arról a
tanácsadóképzésről rendelkezhet belső információval, amit a felesége elvégzett,
nagy bátorságra vall általánosítva véleményt mondani a hordozóiskolák
"másolgatásáról, fordítgatásáról".
"Ha tényleg odafigyelnek az emberekre, észrevehetik,
hogy sokakat valóban visszarettent a hordozótanfolyam, valamint a szövött
kendővel való hordozás nehézségei. Igaz, főleg férfiakat, de ez sok családban
elég ahhoz, hogy inkább ne hordozzanak egyáltalán, vagy csak esetlegesen."
Ha a szülők adekvát információkat kapnak arról, hogy mi
történik egy tanácsadáson és nem olyan romboló, rosszindulatú mondatokat, mint
hogy a szövött kendőben hordozás bonyolult és nehéz, a szövött kendő drága, a
tanácsadó lehúz rengeteg pénzzel, ésatöbbi, akkor nem rettent el.
A bekezdés második fele - ha megvalósul - kimeríti a
bántalmazás kategóriáját. Ha egy anya azért nem mer/akar hordozni kendőben,
mert a férje azzal nem ért egyet, ott valami nagyon nagy baj van. És nem a
hordozóeszközzel.
Hát, ennyi. :) a döntés pedig a tiétek!
Utószó: Ha a tisztelt posztíró ilyen negatív véleménnyel van a tanácsadókról és az iskolákról itthon, akkor megbízhatunk-e tanácsaiban, amiket a felesége által elvégzett tanácsadóképzésre alapoz?...