2012. január 28., szombat

Újra a KISS - szindrómáról

Írtam már erről a témáról korábban, az elméleti részét itt olvashatjátok. Az utóbbi időben sokan megkerestetek  KISS-szindrómáról szóló kérdésekkel, több alkalommal is felmerült ennek az állapotnak  a lehetősége, ezért gondoltam, hogy érdemes lenne róla mégegyszer is írni.

Azt azonban kérlek ne felejtsétek, én nem vagyok sem orvos, sem KISS-specialista, csak a tanult ismereteimet és tapasztalataimat tudom tovább adni, de diagnózist ne várjatok tőlem. Nem tudom és nem is akarom megítélni, hogy egy  baba KISS-szindrómás, vagy "csak" ferde-nyak szindrómája van, esetleg izomtónusbeli eltérése, ezeknek az eldöntése szakemberek feladata.

Elöljáróban: A KISS szindróma külsődleges jelei általában valamilyen asszimetriához kapcsolódnak, ezek fogom bemutatni a következőkben. Jó azonban tudni, hogy az újszülötteknél a születésük után gyakran tapasztalható pl. tartásbeli asszimetria, anélkül, hogy hogy ennek bármi kóros háttere volna. Ez a méhen belüli tartás következménye, amely értelemszerűen nem tűnik el egyik pillanatról a másikra. Hasonlóan ehhez tipikusan szüléskor előforduló jelenség,  ahogy a baba áthalad a szülőcsatornán, kialakulhat ödéma az arcon vagy a koponyán és ettől asszimetrikus arccal, vagy fejecskével születik a kicsi. Vérömleny is keletkezhet a nyomás miatt a fej bőre alatt, ami szintén a koponya asszimetriáját okozza.  Ám az ilyen jellegű  asszimetriák az első napok, hetek, az első par honap alatt szép fokozatosan csökkenek, és  eltűnnek. Azonban ha ez nem történik meg, vagy szülőként számunkra is megmagyarázhatatlan okból aggódunk, akkor érdemes szakemberhez (gyógytornászhoz, gyermekneurológushoz, konduktorhoz) fordulni. Inkább egy felesleges út az orvoshoz, mint egy kezeletlen probléma. (köszönet az újszülöttkori asszimetriával kapcsolatos információkért dr. Feyér Gabriella gyermekorvosnak (aki nem mellesleg kedves ismerősöm és a ClauWi hordozási tanácsadók sorát erősíti))

A leggyakrabban olyan anyukák fordultak hozzám, akiknek a babájának van ún. kedvenc oldala. Ez annyit jelent, hogy a baba pl. csak egyik oldalra nézeget vagy csak az egyik mellből hajlandó enni, nem szeret hason/háton lenni. Ezek a szülők jórészt már túl voltak a gyermekorvosi látogatáson, ahol a legtöbb esetben  azt a tanácsot kapták, hogy tegyék át a másik oldalra a játékokat, vagy adjanak csak a másik mellből enni a picinek (mondván, ha igazán éhes lesz, majd odafordul), vagy fektessék csak hason/háton, majd megszokja. Nem, nem fogja, hiszen fájdalmai vannak eközben! Még ha nem is a KISS áll a háttérben, hanem egy izomrövidülés, akkor is fáj a kicsinek az adott mozdulat kivitelezése, ezért is nem csinálja. Mindenképpen azt javaslom, hogy ilyen esetben vigyük a babát konduktorhoz, gyógytornászhoz! Ha a torna több kezelés után sem hoz javulást, vagy csak átmenetit (pár napra megszűnik az egyoldalasság, aztán újra visszatér), akkor már arra kell gyanakodni, hogy a probléma nem csak az izomkat érinti, hanem a csigolyákat is (a KISS szindróma izmok tornáztatásával nem gyógyítható, hisz attól a csigolyák még nem kerülnek a helyükre).

A KISS szindróma egyik jele lehet az ún. kifli tartás. Ezt a tartás a baba oldalra és előre/hátra is felveheti, ahogy az alábbi képen is látható. A baba azért veszi fel ezt a kényszertartást, mert testének kiegyenesítése fájdalommal jár, így kompenzálja ezt. Fontos tudni, hogy ha ezt a kényszertartást nem oldjuk, akkor az izmok is ehhez alkalmazkodnak, az egyik oldalon megrövidülnek, a másik oldalon pedig megnyúlnak (pl. az első kép esetében a bal oldalon alakulhat ki rövidülés a másikon nyúlás)








A KISS-szindróma másik ismérve a fej jellegzetes tartása.
















Ennek oka a következő 3D-s röntgenfelvételen tisztán látszik. Az elmozdult Atlas és/vagy Axis csigolyák vonalát követi a fej, így alakul ki ez a jellemző oldaltartás. Itt jegyezném meg, hogy sokszor az ilyen fejtartás mögött az ún. ferde nyak szindróma (torticollis) áll, ami a fejbiccentő izmokat érinti (bővebben erről itt). Laikus számára a két szindróma megkülönböztetése szinte lehetetlen, mert mindkettő hasonló tünetekkel jár, mindenképpen bízzuk a diagnózist szakemberre. Röntgennel egyértelműen kimutatható a különbség, hiszen a ferde nyak szindróma esetében nincs eltérés a csigolyáknál.





Újabb árulkodó jel lehet - és tanácsadói praxisomban ezzel találkozom a leggyakrabban a ferde fejtartás mellett - amikor a baba ívben hátrafelé feszíti ki magát az őt tartó szülő karjaiból. Hordozás szempontjából ez az állapot jelenti a legnagyobb kihívást, hiszen a baba pont ellentétesen tartja magát, mint ahogy az kívánatos lenne (homorú hát gömbölyű helyett, egyenes, feszes lábak a felhúzott, laza lábtartás helyett). Mindenképpen gyors (meg)oldást igényel ez a tartás (akár KISS, akár izomtónus zavar okozza), hiszen a gerinc állása közvetlen hatással van a csípők, lábak állására, így azok fejlődésére is. Ha a baba nem tudja a számára legegészségesebb terpesztett guggoló tartást felvenni, csípői nagy eséllyel nem fognak tudni egészségesen fejlődni (egyes KISS-szakértők szerint a csípőficamok nagy részében is szerepe van a KISS-szindrómának)





Az arc és a fej asszimmetriája is jellemző kísérője a KISS-szindrómának. Az alábbi képeken kiválóan látszik, hogy mit jelent ez: az egyik oldali arc, szem hangsúlyosabb (előrébb áll, szem nagyobb), az orr vonala eltér a középvonaltól. Gyakran megfigyelhető, hogy a baba buksija laposabb, illetve gyakran alakulnak ki kopasz foltok a hajas fejbőrön. Ez annak a következménye, hogy a baba - ellensúlyozva a fájdalmait - a már fentebb leírt kényszertartások egyikét veszi fel és így nyomást gyakorol ezekre a részekre.








Mindenképpen érdemes tehát utána járni, ha szülőként felmerül bennünk a gyanú, hogy gyermekünknek KISS-.szindrómája lehet. Azonban nagyon fontos tudni, ahogy ár az előző posztban is említettem, hogy a KISS-szindróma kezelhető és maradéktalanul gyógyítható így aggodalomra semmi ok. Sajnos Magyarországon nem bővelkedünk KISS-specialistákban, de azért fellelhetők a témában tevékenykedő szakemberek.

2012. január 17., kedd

A bölcsőtartásról

A mai napig él az a tévhit, hogy újszülött és egészen pici babákat fekvő pozícióban - ún. bölcsőtartásban -  kell hordozni. Ez a témája ennek a bejegyzésnek.
"A kisbabának kemény, vízszintes felületen a helye, mert az tesz jót a gerincének." - hallja az újdonsült szülőpár. Ha megkérdezzük az ezt ajánló barátnőt, rokont, ismerőst, orvost (!), hogy miért is hasznos az egyenes felületen való fektetés kisbabánknak, akkor azt a választ fogjuk kapni, hogy így nem terhelődik a gerince. Ha vicces akarnék lenni, akkor visszakérdeznék, hogy vajon hogyan és kinek sikerül űrbéli körülményeket teremtenie otthon, ahol a súlytalanság állapotában tartja babáját, hogy legyőzze a gravitációt (ami bármilyen helyzetben is vagyunk, hat ránk), de hogy lássátok, valóban komolyan érdekel, hogy mi motiválja az ilyen tanácsot adókat, vizsgáljuk meg közelebbről a dolgot!

Az újszülött hordozása c. posztban írtam már arról, hogy milyen és miért fontos az egészséges csípőfejlődés szempontjából az optimális terpesztett guggoló tartás. Ebben a pozícióban tehermentesül a gerinc, a csípők és a lábak, az ízületek, inak és izmok ellazult állapotban vannakAmiről még nem esett szó, az a gerinc és a csípő (medence) kapcsolata, valamint a gerinc felépítése.
A gerinc, a medence és lábak szoros kapcsolatban vannak egymással (gerincet a lábakkal a medence, a medencét és a gerincet pedig a keresztcsont és a szakroiliákális ízület köti össze)





Az egyik elmozdulása hatással van az összes többire. Egyszerű gyakorlatokkal ezt könnyen ki lehet próbálni: álljunk lazán, egészséges tartásban, majd domborítsuk/homorítsuk a hátunkat és figyeljük hogy mi történik a medencénkkel (előre-hátra billen). Próbáljuk meg egymástól függetlenül mozgatni ezt a két testrészünket! Nem fog sikerülni. :) Most álljunk egyenes háttal egy fal mellé és figyeljük, hogy mi történik a csípőnkkel! Vajon képesek lennénk ebben a pozícióban felemelni a combjainkat, hogy az említett bejegyzésben leírt optimális tartásba hozzuk a csípőinket? (ugyanezt kipróbálhatjuk földön hanyatt fekve is: ügyeljünk arra, hogy azok a részeink, amelyek érintkezek a talajjal, maradjanak is ott és így próbáljuk felemelni a combunkat (max. derékszögig fog sikerülni, ha nem emelkedünk el a talajtól)
Térjünk most vissza az ágymatracon vízszintesen fekvő csecsemőnkhöz! Ugyanúgy, ahogy mi, ő sem fogja tudni felvenni a békapózt, így az ízületei, csontjai nem kerülhetnek ellazult állapotba. Ha a csípő nincs ellazulva és helyes pozícióban, az kihat a gerincre is. Tegyük fel hát újra a kérdést: Valóban nem terheli a gerincét a vízszintes felületen való fekvés? (és teljesen mindegy hogy ez hanyatt, oldalt, vagy hason történik - hozzátenném, hogy a 3 közül csípőfejlődés szempontjából a legrosszabb a hason történő fektetés)

A másik pont, amiről még nem beszéltem, az a gerinc felépítése. Gerincünk - leegyszerűsítve - csigolyákból és porckorongokból áll. A porckorongok a csigolyákat összekötő elemek, melyeknek feladata, hogy felfogják és tompítsák a gerincet érő hatásokat (nevezhetjük őket "ütköző elemeknek" is). Ezeket a hatásokat függőleges helyzetben képesek optimálisan ellensúlyozni (hiszen így is helyezkedek el a csigolyák közt), vízszintesen erősen korlátozottak. Egy kisbaba csigolyái és porckorongjai is fejletlenebbek, mint egy felnőtté, így még kívánatosabb, hogy olyan hatásoktól, melyek terhet jelentenek ezekre a szerv(része)ekre, kerüljük. Természetesen a babaszobában a kiságyban fekve ilyen jellegű probléma nem lép fel, de a babát karunkban fektetve ringatva vagy épp babakocsit tologatva már felmerülhet a kérdés...

A bevezető után térjünk vissza a bölcsőtartásos hordozásra! Kétfajta bölcsőtartás létezik: az egyikben
a baba arca felfelé néz, szemből nézve a gerince nyitott U alakot ír le (ez látható a képen), a másik módon a baba felénk fordul és körbeöleli testével a hasunkat (ún. "has a hashoz" pozíció). Ránézésre a hátgerinc görbülete mindkét esetben megvan, de a megfelelő csípőfejlődéshez szükséges terpesz kivitelezhetetlen, hiszen a a kendő összeszorítja a baba lábait. A gerinc kvázi vízszintesen helyezkedik el, így az azt ért erőhatásokat (a hordozó személy mozgását) nem tudja kivédeni. A "has a hashoz" pozícióban a baba felül lévő lábának súlya pluszban nehezedik az alul lévőre, méginkább hátráltatva az egészséges csípőfejlődést.
Bölcsőtartásos pozícióban - ha a kötés eléggé feszes ahhoz, hogy alátámassza a babát - könnyen előfordulhat, hogy a baba feje túlságosan előrenyeklik, mellkasához szorul (minél feszesebb a kötés, annál jobban). Ez egyrészt kényelmetlen, másrészt elzárhatja a szabad levegő áramlását. A baba (különösen, ha a kendőszárakat gondos szülőként is a fejére húzzuk, hogy nyugodtan pihenhessen vagy vastagon bélelt, kevéssé légáteresztő anyagú erszényekben hordjuk) a saját kilélegzett levegőjét lélegzi folyamatosan vissza. Ennek következtében a vérének szén-dioxid tartalma megemelkedik, egyre mélyebb álomba szenderül. Egészséges újszülötteknél ilyenkor azonnal fellép a túlélő reflex és mély levegőt vennének. De mi kell ehhez? Próbáljuk ki, lélegezzünk be egy mélyet, mi történik? Mellkasunk megemelkedik, gerincünk kiegyenesedik. Pont ez utóbbi az, amit egy bölcsőtartásba kötött baba nem tud megtenni, mert nem engedi a kötés...Természetesen ez extrém esetben fordulhat csak elő, de nem árt, ha tudunk a bölcsőtartás ezen oldaláról is.

Itt megjegyezném, hogy a bölcsőtartásos kötések mindegyike előre megkötött kötésmód (megkötjük és a baba csak utána kerül bele, utánaigazításra nem, vagy csak korlátozottan van mód), ami azt jelenti, hogy nagyon nehéz úgy eltalálni a feszességet, ami az optimális lenne. Ezáltal a saját súlyukat a gerincük és csípőjük viseli, a hordozókendő/eszköz pont a legfőbb funkcióját veszíti el (ti. a baba gerincét pontról pontra megtámasztja és a kicsi súlyát átvezeti a hordozó személyre tehermentesítve a babát)

A bölcsőtartás ajánlása melletti legfontosabb érv, hogy kiválóan lehet benne szoptatni, rövid időkre hasznos kötésmód. Különösen, ha babánk úgy szopik, mint a legtöbb újszülött - kicsit szopizik, elalszik, újra megébred, megint eszik picit és így tovább - nagyon hamar megnövekszik az eredetileg "rövid időnek" szánt szoptatás és az idő, amit a pici kendőben tölt. Hányszor halljuk, hogy a kisbaba az egész napot mellen töltötte...
A fenti hátrányokat végignézve tehát én azt tanácsolom, hogy szoptatáshoz is válasszunk inkább egy sokkal egészségesebb alternatívát, pl. a karikás kendőt (függőleges pozícióban).