2011. január 24., hétfő

Bemutatkozik a Batyu Klán

Üdvözöllek a Batyu Klán Hordozóiskola blogján!
A nevem Wellner-Mező Melinda, két gyermek édesanyja vagyok, a hordozás szerelmese és elkötelezett híve.
A nagylányom körülbelül 10 hónapos volt, amikor megismerkedtem a hordozással. Eleinte egy eszköznek tekintettem, ami megkönnyíti a hétköznapjaimat, könnyebbé teszi a közlekedést, bevásárlást, háztartási munkát, a betegségek túlélését és a maratoni altatásokat...
A kisfiam már az első pillanattól fogva hordozott baba, a kórházban is kendőbe kötöttem.
Azóta az eszköznek tartott hordozás szerelemmé, majd életformává, szívügyemmé és kicsit "hivatásommá" is változott.
2010 januárjában néhány kedves ismerősömmel megalapítottuk a Győri Babahordozó Klubot, mely a mai napig működik és nagy népszerűségnek örvend. A klub vezetőjeként számos szülővel, babával találkoztam, sokakkal sikerült megismertetnünk és megszerettetünk a hordozást. Hogy minél szakszerűbb segítséget tudjak/tudjunk biztosítani a hozzánk fordulóknak, egyre mélyebbre ástam magam a hordozás irodalmába, kutatásaiba, rengeteget tanultam. Megismertem számos neves hazai és külföldi iskola irányvonalát, elméletét és gyakorlatát.

Később Ausztriában és Németországban elvégeztem a ClauWi Hordozóiskola hordozási tanácsadó képzéseit, ma pedig már az iskola oktatójaként és a ClauWi Trageschule magyarországi képviseletének vezetőjeként is dolgozom.
Természetesen a legnagyobb öröm számomra a találkozás a családokkal, a hordozni vágyó szülőkkel és hordozódni vágyó babákkal. Célom, hogy minél szélesebb réteg ismerje meg a helyes hordozás módjait, minél többen leljék örömüket ebben a csodálatos lehetőségben, és minél többen ismerjék fel, hogy hordozni jó! 

Ezért hívtam életre a Batyu Klán Hordozóiskolát, melyet ma (2011.január 31-én) a kisfiam 1 éves születésnapján indítok útnak.

Tanulmányaim során sok olyan témával találkoztam, melyeknek első ránézésre talán nem sok közük van a hordozáshoz. Így találtam rá a Thai masszázsra. A masszázs az érintés művészete, aminek a hordozásban is kiemelt szerepe van. Kismama- és női masszázsban valamint thai babamasszázsban tudok a hozzám fordulók rendelkezésére állni.

KisOkos a Blog használatához:
Amennyiben célzottan keresel valamit, bal oldalon találhatod a kereső mezőt, ide írd be a kulcsszót.
Szintén bal oldalon láthatod a leggyakrabban látogatott 5 bejegyzést, ez alatt pedig a tartalomjegyzéket, a bejegyzéseket a címre kattintva érheted el közvetlenül.
Egyes bejegyzések még szerkesztés alatt állnak, néhányat folyamatosan bővítek, javítok, csinosítok,  így érdemes időről időre újra visszatérni! :)


A bejegyzésekhez fűzhetsz megjegyzéseket, bármilyen észrevételt, kérdést, kritikát szívesen veszek. Kérlek, a megjegyzésekben személyes adatokat, címet, telefonszámot, stb. ne írjatok le, mert moderálás nélkül jelennek meg. Köszönöm!


A legtöbb ember valahogy így kezdi a hordozást (de legalábbis valami ilyesmikép él a fejében róla :) ):

Remélem, hogy ez az oldal segít majd eloszlatni a kétségeket és tévhiteket és kedvet hoz a hordozáshoz.
Remélem hamarosan találkozunk!
Szép napot!
Melus
Posted by Picasa

Miért hordozzunk?

Hordozni jó! Nem csak a léleknek, de a testnek is. Nem csak a babának, de az őt hordozó személynek is. A következőkben megpróbálom összefoglalni, hogy miért?
Amikor a baba megszületik, egy számára szinte teljesen ismeretlen világba csöppen. Persze vannak ismerős zajok, hangok, de ezek sokkal hangosabbak, élesebbek, az őt érő ingerek sokkal erősebbek. Az alkalmazkodási sokk azonban enyhébb, a baba testközelben van, mert az újszülött az összes érzékelő szervét használva érzékeli az őt hordozó személyt (bőrkontaktussal, szaglással (csecsemő már néhány nappal a születése után meg tudja különböztetni az anya illatát mások illatától, így az édesanyja testközele egyetlen hely, amit biztosan felismer), látással (a babák újszülött korukban kb. 20 cm-re látnak élesen, így csak akkor tudják megfelelően érzékelni az őket gondozók arcát, ha azok kézben tartják őket), hallással).
Hordozáskor hasonló pózt vehetnek fel a babák, mint az anyaméhben, így egy  folyamatos átmenetet biztosíthatunk gyermekünknek a születése előtti és születése utáni állapotok között.

A hordozás azonban nem csak a lélekre van jó hatással. Tekintsük át pontonként egyéb pozitív hatásait:
• A terpeszbe húzott, térdben hajlított lábtartás miatt optimálisan fejlődnek a csípői. (erről bővebben a Hordozásra teremtve menüpont alatt)

• A hordozás a teljes mozgásszervrendszerre jótékony hatású: mozgásra ösztökéli a babát, akinek az izomzata, mozgásszervrendszere a hordozás során az anyukával együtt „dolgozik”, még alvás közben is. Így javul a vérellátás, ami segíti a csontok, az izmok és az ízületek fejlődését.

• A hordozás stimulálja a létfenntartó funkciókat (légzés, emésztés, vérkeringés), a szülő „ritmusforrásként” szolgál.

• A szülő segíti a hőszabályozást, hőségben vagy láz esetén a hordozó személy teste hűtheti, hidegben pedig melegítheti a gyermeket.

• Az előző két pontból következően az immunrendszer jobban fejlődik, és a teljes anyagcsere élénkül: a hordozóban való folytonos mozgás ugyanis nemcsak a teljes mozgásszervrendszer fejlődését, hanem az egész anyagcserét segíti. A sokat hordozott gyermekek ritkábban betegek, és a nagyon ritka köztük a hirtelen bölcsőhalál (SIDS).

• Az agyi összeköttetések optimálisan alakulnak: a hordozott gyermek olyan vizuális, tapintási, kinetikus és vesztibuláris (halló- és egyensúlyérző) ingereket kap, amik babakocsiban fekve nem jutnak el hozzá. Ez segíti a szinapszisok kiépülését, több és más idegi kapcsolódás alakul ki. Ezért a hordozott gyermekek egyensúlyérzéke és motorikus készségei általában jobbak, mint a kizárólag fektetett gyerekeké. Mivel agyuk már korán a legkülönfélébb ingerekkel találkozik, és benne így több idegi kapcsolódás épülhet ki.
• A kisagy felelős a mozgások kivitelezéséért, az idegek, az egyensúlyérző szerv és a nagyagy pedig az érzetek kialakításáért. A kettő együttműködik, és így a hordozás gazdag kapcsolatrendszert alakít ki.

• Mivel a hordozás kielégíti a testkontaktus iránti igényt, a bizalom erősödik, ami szükséges az emberekkel és a (szorongáskeltő) helyzetekben való magabiztosabb boldoguláshoz. A hordozás megteremtheti az egészséges személyiségfejlődés alapjait!

• Mivel a közelség és a védettség iránti ősi szükségletek kielégülnek, a kisbaba összességében elégedettebb és kevesebbet sír. Mivel az embergyerek alapvetően hordozott utód, a fektetés a kisbaba természetével ellentétes, és sírást vált ki, mivel a babában félelmet kelt. Ha egyedül hagytak egy hordozott ivadékot, az számára eredetileg a biztos halált jelentette.

• Mivel a gyermek a világot egy biztos kiindulópontról ismeri meg, korábban lehet magabiztos és önálló. Beilleszkedik a mindennapokba – mindig biztonságban, védetten, tudatában van annak, hogy nem hagyják el.
Nem érez semmilyen elhagyatottság-félelmet, ami meggátolná abban, hogy anyjától eltávolodjon: a kezdetektől fogva ismer egy erős kiindulópontot, és meri elhagyni a biztonságos kikötőt. (Néhány gyermek, akinek a közelség iránti igénye nem kellően elégült ki, „elnémul” – későbbi életében agresszív viselkedésformák és függőségek kialakulása lehet a következmény.)

• Ebben az összefüggésben meg kell említeni a jobb szocializációt is. A hordozott gyermek környezetét és embertársait, mint már említettük, egy biztos alapról kiindulva észleli. Az embertársak és a mindennapi élethelyzetek kezelésében közvetlenül részt vesz, érzi, hogyan viszonyul a hordozó személy pl. a hangos zajhoz vagy más emberekhez. És mindezt ráadásul a többi ember szemmagasságában! Ez sokkal egyenrangúbb élethelyzet, mint egy babakocsiban levő gyermeknél.

• Magabiztosság a kezdetektől: a gyermek kinyilváníthatja igényeit és érzéseit, amiket sírás nélkül is azonnal megértenek.

• A szülők többet beszélnek a gyermekhez és gyakrabban simogatják meg – ami további előnyöket jelent a beszédfejlődés szempontjából.


És végül íme egy szemléletes videó, hogy praktikussági szempontból is jó hordozni:

                  


Források:


Manns, A., Schrader, A.  Ins Leben tragen.

Hordozásra teremtve

Ha a hordozás eredetét akarjuk meglelni, sokkal korábbra és messzebbre kell visszanyúlnunk, mint az emberi faj kialakulás és az ember világa. Tudva lévő, hogy az ember az állatvilágból fejlődött ki, így a hordozás gyökereit is ott kell keresnünk. Nézzük hát meg, hogyan is gondozzák utódaikat az állatok!
Utódgondozás szempontjából a biológia két nagyobb csoportot különböztet meg: szakaszosan gondoskodó állatokat, melyek hosszabb-rövidebb időre magukra hagyják kicsinyeiket, hogy pl. élelem után kutassanak, illetve folyamatosan gondoskodó állatokat, amelyeknél legalább az egyik szülő szünet nélkül az utódok mellett tartózkodik.
Egy másik felosztás szerint vannak fészeklakó állatok (pl. énekesmadarak, bizonyos kistestű emlősök), melyek kicsinyeiket egy állandó, védett helyen, fészekben, odúban nevelik, míg azok elég érettek lesznek ahhoz, hogy elhagyják a biztos menedéket. Ezen állatok kicsinyei alig tudnak mozogni,  szemeik és hallójárataik zárva vannak születésükkor. Jellemzően csupaszon jönnek világra és egy biztonságos fészek melegére és védelmére van szükségük a túléléshez.
A következő csoportot a fészekhagyó állatok alkotják (pl. nagytestű növényevő emlősök), melyek szinte folyamatos mozgásban vannak, és legfeljebb az utódok megszületéséig telepednek le, ezért ezeknek az utódoknak olyan éretten kell világra jönniük, hogy rögtön követni tudják szüleiket. Az ő utódaik pszichológiailag és anatómiai tekinteben is különböznek a fészeklakóktól : születésüktől fogva hallanak, látnak és szaglásuk is megfelelően fejlett, testüket szőr fedi. Kezdettől fogva tökéletesen és koordináltan mozognak. Az utódok szorosan követik anyjukat és az anyaállat is fenntartja a szoros kapcsolatot kicsinyével.
Végül vannak a hordozott állatok (pl. erszényesek, főemlősök), akik ugyan éretten jönnek világra, érzékszerveik működőképesek, testüket is szőr borítja, de önmagukat ellátni még képtelenek, így őket a szülők – életmódjukból kifolyólag –saját testükön viszik magukkal mindenhova.
Legszemléletesebb és legismertebb példa a hordozott állatokra a majomgyermek, aki anyjába kapaszkodva fedezi fel a világot újszülött korától kezdve:
                         

 Vizsgáljuk meg kicsit közelebbről ezt a jelenséget, mert logikus magyarázatot ad arra, hogy az ember miért tartozik a hordozott egyedek csoportjába!
A majomkölykök – bár anyjukat születésük után nem tudják követni – karjaikkal és lábaikkal anyjukba kapaszkodva „utaznak” rajta mindenhova. Ezt anatómiai és pszichológiai adottságaik teszik lehetővé számukra: a kissé hajlított lábuk és kezük segítségével biztos fogást találnak anyjuk bundájában. Az első időkben folyamatos és közvetlen testkontaktusban van egymással anya és kölyke, hisz ha ilyenkor a kicsi valamilyen okból elmarad anyjától, életveszélyes helyzetbe kerülhet.
Mivel a majmok, azon belül is legközelebbi rokonaink, az emberszabásúak is a hordozott állatok csoportjába tartoznak, így a törzsfejlődést tekintve nem férhet kétség ahhoz, hogy az első – már az emberi fajhoz tartozó – elődeink is magukkal, magukon hordozták utódaikat. Az első erre vonatkozó leleteket kb. 4,5 millió évvel ezelőttre nyúlik vissza.
De a közvetlen őseink számára is megkerülhetetlen volt – életmódjukból kifolyólag- hogy újszülöttjeiket folyamatosan magukkal vigyék. A vadászó és gyűjtögető életmód azt jelentette, hogy az ősemberek állandóan mozgásban voltak élelem után kutatva és így a gyermekeiket sehol sem hagyhatták magukra, különben azok gyorsan a ragadozó állatok zsákmányává váltak volna. Íg magától értetődő és szükséges volt, hogy a szülők gyermekeiket mindenhová magukkal vigyék, hordozva, hisz csak így tudtak vadászni, gyűjtögetni.
Amikor az ember – kb. 10-12.000 évvel ezelőtt -  fokozatosan letelepedett, válhatott először lehetővé, hogy  utódaikat szüleik egy időre biztonságban hátrahagyhatták.
Bár ekkortól már nem volt döntő fontosságú az anya testközelsége az életben maradás szempontjából, az évmilliók alatt kifejlődött és genetikailag rögzült reflexek nem hunytak ki.
Az embergyermek a főemlős kölykökhöz képest meglehetősen éretlenül születik. Ugyan szeme már nyitva, és az állatvilágban a legnagyobb aggyal rendelkezik, de agya, idegrendszere mégis éretlen, fizikai képességei pedig messze alulmaradnak a többi főemlős kölyökéhez képest. Születése után viszont rövid időn belül hihetetlen fejlődésnek indul, kb. egy éves koráig tehát egyáltalán nem olyan tempóban fejlődik, ahogy azt egy érett utódú főemlőstől várnánk. Ennek a rendhagyó, rövid ideig tartó, intenzív fejlődésnek egy sajátos evolúciós kompromisszum az oka. Ez dióhéjban arról szól, hogy miután az ember kiemelkedően nagy aggyal rendelkezik, arányosan szokatlanul nagy koponyára van szüksége. Azzal viszont, hogy őseink felegyenesedtek, és kétlábon járó élőlényekké váltak, olyan formán alakult át a csípőjük, hogy a szülőcsatornán már nem fért volna át egy érett agyat tartalmazó koponya. Az ember ezért kénytelen idő előtt, éretlenebbül világra hozni gyermekeit. Ez az „idő előtt” R. D. Martin főemlősöket kutató zoológus számításai szerint 12 hónapot jelent, tehát szerinte ha az embernek nem kéne éretlenül megszületnie, 21 hónapot töltene az anyaméhben. Ez a 12 hónap fejlődési tempóját tekintve tehát a méhen belüli fejlődés ritmusát követi, ezt követően pedig már határozottan főemlős módjára cseperedik tovább az embergyerek. 12 hónapig viszont olyannyira védtelen és önállótlan, hogy folyamatos gondoskodásra szorul. Az ember biológiai szempontból nem fészeklakó élőlény, ezért más módon kell megoldania ezt a folyamatos gondoskodást. Ezért választotta távoli rokonaihoz hasonlóan azt, hogy testén hordozza kicsinyeit mindaddig, amíg elég önállóvá válnak, és tette ezt évmilliókon keresztül.
A közel 50 millió éves  hordozáshoz való alkalmazkodást próbálja tehát az ember mégis az utóbbi  1-2 évszázaddal szembeállítani és elnyomni, amikor a gyermekeiket távol a testüktől babakocsiba, kiságyba, külön szobába teszik.
Szerencsére egy újszülött ösztönei még erősen működnek. Amikor egyedül hagyják, valódi halálfélelmet érez és sírni kezd. Azt, hogy ő nincs életveszélyben, még nem érti. A túlélő ösztöne azt diktálja, hogy sírásával magához hívja a gondozóját, aki felveszi és megvédi őt. Tekintsük át, hogy milyen ősi reflexekkel rendelkezik még egy újszülött, amelyek arra utalnak, hogy az ember hordozásra termett:

Az ember viselkedése - a humánetológusok és evolúciós pszichológusok szerint - nem különbözik alapvetően az állatok magatartásától. A mi reakcióinkat is a környezeti hatások és az öröklött tényezők kölcsönhatása alakítja. A csecsemők magatartását megfigyelve könnyebben fedezhetők fel az öröklött elemek. Ezek egyik csoportját reflexeknek hívjuk. A reflexek olyan viselkedési válaszok (reakciók), amelyeket egy meghatározott inger vált ki, és minden esetben hasonló a megjelenésük. Funkciójuk valószínűleg az, hogy segítsék a kisbabát élete első napjaiban, amikor még nem nyílik alkalma arra, hogy a legfontosabb viselkedési reakciókat megtanulhassa.


1. A sírás: A legismertebb, leggyakrabban előforduló és legtovább fennmaradó reflex a sírás. A babának ez az egy kommunikációs eszköze van arra, hogy a külvilággal tudassa, ha valamivel nem elégedett. Ha egy újszülöttet lefektetünk, magára hagyunk, előbb-utóbb sírni kezd, amit mindaddig folytat, míg karunkba nem vesszük, s ki nem elégítjük az igényeit (közelség, éhség, félelem). A hordozott babák kimutathatóan kevesebbet sírnak.

2. Moro reflex (átkaroló reflex): A reflexek közül talán legismertebb a Moro-reflex, amely felfedezőjéről, Ernst Moro gyermekgyógyászról kapta a nevét. Egyike az anyaméhben kialakuló legelső reflexeknek, vészjelző és életmentő szerepe van (nagy jelentősége van az első lélegzetvételben is). Kb. a terhesség 5-9. hetében jelenik meg. A baba ekkor még a tipikus embrió-tartásban gubbaszt. Még nincs izomzata, amivel el tudna futni a veszély elől, tehát minden stresszt okozó benyomásra megmerevedve, egész testével reagál.
A Moro-reflex akkor lép működésbe, amikor a csecsemő úgy hiszi, hogy leesett valahonnan, például, amikor hirtelen hátradől.
Ha megijed vagy a legkisebb dolog is éri, úgy reagál e reflex első fázisában, hogy fejét, karjait és lábait hátracsapja, (amolyan "kisjézus" tartásba) és mély lélegzetet vesz, hogy azután a reflex második fázisában hirtelen összezárja testének középpontján, és egész testét esési helyzetben feszíti meg.
Mivel ez a viselkedés a születés pillanatában is megfigyelhető (és nagyjából két-, legkésőbb 4 hónapos korra - az idegrendszer fejlődésével - el is tűnik), semmi kétség afelől, hogy öröklött magatartási válaszról van szó.
Azoknál az állatoknál, melyek kölykeiket magukon hordozzák, a Moro reflex akadályozza meg, hogy az állatcsemeték leessenek anyjukról. Nem véletlen tehát, hogy a fejlődésbiológusok emiatt úgy tekintik, hogy valaha az ember is hordozott lény volt. 

Az alábbi videón egy neurológiai vizsgálaton váltják ki a reflexet. A babát hanyatt fektetik, kezeit összefogják a mellkasa előtt, ülő helyzetbe húzzák, majd elengedik, mintha hanyatt dőlne:






3. Palmaris (fogó) reflexfogó reflex veleszületett képesség. Ha megérintjük a gyermek tenyerét, ujjacskáival rögtön megmarkolja a miénket. Az ilyen mozgások az első 8 hétben még ösztönösek és akaratlanok. A fogás nagyon erős, akár a saját súlyát is képes megtartani a pici, majd minden előjel nélkül elengedi a szorítást. Általában négyhónapos kor körül szűnik meg a fogóreflex. 
A fogó reflex a mama és a baba közötti kötődést erősíti.
Hermann Imre kimutatta, hogy a csecsemőt mozgató örökletes viselkedési minták az egész fajra jellemzőek, ez a megkapaszkodás ösztöne. Legfontosabb szerve a kéz, cselekvésben való megjelenése pedig a fogó reflex. A normális csecsemők 97%-ánál kimutatható ez a reflex az első 4-5 hónapban. Általában akkor marad abba, amikor a kézmozgatás és a látás összerendeződése el nem éri azt a szintet, hogy a csecsemő valóban képes fogni. Megfigyelések szerint bár ez a csecsemőkor végén kialszik, bizonyos esetekben (fogorvosi szék karfája) újra előjöhet.





Anatómiai bizonyítékok is rendelkezésre állnak, melyek arra utalnak, hogy az ember hordozott lény, erről bővebben az Újszülött hordozása című posztban olvashatsz. Ezen belül a csípőfejlődésnek külön bejegyzést szentelek.



Felhasznált irodalom:


Cole, M. & Cole, S.: Fejlődéslélektan. Osiris, Budapest, 2003.

Fettweis, Ewald: Hüftdysplasie. Sinnvolle Hilfen für Babyhüften

Kirkilinois, Evelin: Bindung stärkt: Emotionale Sicherheit für Ihr Kind - der beste Start ins Leben

Kirkilinois, Evelin: Ein Baby will getragen sein

Manns, Anja; Schrader, Anne Christine: Ins Leben tragen

http://www.olbebaba.hu/
.


Kifelé ne! Miért?

Ha már hordozásra adtuk a fejünket, megtettük az első lépést egy – számunkra és babánk számára is – jó úton. De ez az út korántsem ér itt véget. Sőt! Nagyon könnyen el lehet téveszteni az irányt. Babahordozó eszközökből ugyanis rengeteg áll rendelkezésre, szinte az összes márka, fajta, szín, típus hozzáférhető, rendelhető, megvásárolható. Természetesen mindegyik gyártó, forgalmaz a saját termékét igyekszik eladni, függetlenül attól, hogy azok megfelelnek-e az elvárt (ortopédiailag egészséges tartás, kényelem, stb.) kritériumoknak.

Ebben a bejegyzésben arról olvashatsz, hogy mivel és hogyan NE hordozz! (természetesen a célunk nem az adott termékek negatív színben való feltüntetése, csak szeretnénk rávilágítani azok hiányosságára, adott esetben káros hatásaira)

Az első és legfontosabb dolog, hogy a hordozott baba SOHA NE NÉZZEN KIFELÉ hordozás közben. Sajnos rengeteg így hordozott gyermeket látni az utcán, bevásárlóközpontokban, tévében, reklámokban. Sőt, a kereskedelmi forgalomban kapható kenguruk használati utasításában (de még hordozókendők közt is találhatunk ilyen instrukciót) ez a mód is az ajánlottak közt szerepel.
Hogy miért? Jó a kérdés, indokként általában az szokott szerepelni: „mert a gyerkőc már igényli, hogy lássa a világot”
Itt szeretném elmondani, hogy engem nagyon bánt, amikor lesajnálóan, lekezelően nézünk a kifelé hordozott babák szüleire, mintha gyermekkínzók lennének. Nézzük csak meg közelebbről, mi is történik? A baba nyűglődik befelé fordítva, feszíti magát kifelé. A szülő érzékeli a baba jelzéseit, értelmezi őket, rááadásul jól és megfelelő választ is ad a kérésre: kifelé fordítja a babáját, hogy jobban lásson, tehát kielégíti a kicsi igényét. Azaz a válaszkész gondoskodás jegyében cselekedett. Ami egy nagyon becsülendő dolog. Az, hogy az eszköz nem éppen a legmegfelelőbb, az egy másik kérdés, de azon is könnyen lehet segítni.

De lássuk, hogy ez a hordozási mód miért nem jó valójában?

  1. mert így nem valósul meg a helyes tartás (helyes = popsi alacsonyabban, mint a térdek, gömbölyű hát). A baba lábai lógnak, testsúlya az ülepére terhelődik, ül a hordozóban. A fej megtámasztása is nehézkes, főleg, ha a baba elaludt.
  2. a baba háta természetellenesen egyenes, sőt, olyakor homorú is lesz (pl. ha anyuka hordoz, a keblei homorításra "kényszerítik" a picit) nem a természetes S alakú
  3. ingerrel való túlterhelés: a külvilág zavaró hatásai elől, vagy ha csak egyszerűen elege van mindenből, nem tud hozzánk bújni a baba, kiszolgáltatott helyzetbe kerül (így a stresszt sokszor sírással vezeti le) A legkönnyebben ahhoz lehetne hasonlítani ezt a helyzetet, mintha bennünket kikötnének egy vonat elejére...
  4. hordozó személynek is megterhelő, mert a hordozott súly nem vele együtt mozog, hanem előre húzza a vállat (megfigyelhető, hogy az így hordozott gyerekek szinte himbálóznak a hordozó személyen)
  5. bizonyos súlyhatár felett épp emiatt (is) használhatatlanok
Nem titok, hogy elsősorban az ú.n. kengurukról beszélek, amikor a kifelé hordozásról esik szó. A ma kapható kenguruk egyike sem megfelelő sem a hordozó, sem a hordozott számára. Lábkivágásuk keskeny, így nem kivitelezhető a békatartás. Emiatt a baba teljes súlya a gerincre terhelődik, nem oszlik el a testén. Ugye nem kell ecsetelni, hogy egy önmagát tartani még nem tudó csepp emberke gerincén ez hosszú távon mekkora deformitásokat okozhat? (hangsúly a hosszú távon! Nyilván ha 2 percre kerül a gyermekünk egy ilyen hordozóeszközbe, nagy valószínűséggel semmi kárt nem okozunk vele, de inkább ruházzunk be egy hordozókendőbe, mei taiba, csatos hordozóba! Árban ugyanott vagyunk, viszont sokkal egészségesebb!

És végül, megerősítésképpen egy orvosi ajánlás a témában


Források:

Újszülött hordozása

Nagyon sok jel utal arra, hogy az ember hordozásra termett. Magunkon viseljük ezeket a jeleket a mozgásszervrendszerünkben, a reflexeinkben és az agyunk felépítésében, működésében is. Erről bővebben a "Hordozásra teremtve" című bejegyzésben írtam, most csak érintőlegesen térek ki az ott is elemzett  fontosabb pontokra.

Az újszülött mozgásszervrendszere lényeges különbségeket mutat egy felnőtt emberével összehasonlítva. Az újszülött - a méhen belüli léthez alkalmazkodva - egy fordított C betűt formázó gerinccel születik. A felnőttkorban jellemző S alakú gerinc a különféle mozgásformák elsajátítása során alakul ki.
Az alábbi képen kiválóan nyomon követhetőek a különféle fázisok. Az első fázisban a teljes kifózis (gerinc előre görbülése) látható, így jön világra a kisbaba. A második képen már kialakult a nyaki görbület, ami annak köszönhető, hogy a baba tudja tartani a fejét. A háti szakasz domborulata a mászással párhuzamosan jön létre, míg az utolsó szakaszok - az ágyéki és farokcsonti részeken - az állás és járás elsajátításának következtében alakulnak ki.


Mivel az újszülött még képtelen megtartani saját súlyát, az ehhez szükséges támaszt biztosíthatjuk a hordozókendővel. Kisbabánk csontrendszerének egészséges fejlődése érdekében azonban nem elég csak a gerincoszlopra koncentrálnunk, egy másik nagyon fontos szempontot is figyelembe kell vennünk, mégpedig a csípő és csípőcsontok elhelyezkedését. A kisbabák ún. éretlen csípővel jönnek világra, ez annyit jelent, hogy a medencecsontban lévő ízületi vápa még jóval sekélyebb, a combcsont feje pedig kevésbé hajlított, ezért a két csont találkozása, és „összekapaszkodása” még nem olyan tökéletes, mint a felnőtteknél.
A csípők optimális fejlődését a baba hordozásában nagyban elősegítjük, természetesen csak akkor, ha a hordozás helyesen történik. Az alábbi rajzon megpróbálom bemutatni a helyes lábtartást (ún.  békatartást):


A kép forrása: Présence Bouvier rajza

A baba térdei kb. 120 fokos magasságig legyenek felhúzva (ez kb. a köldökének a magassága), illetve 60-90 fokos szögben terpesztve. Újszülötteknél természetesen a kisebb terpeszre kell törekednünk, hisz a nagy terpesszel túl nagy nyomás nehezedik a csípőlapátokra és csontokra, így többet ártunk, mint használunk, de nagyobb babáknál, gyermekeknék is igyekezzünk a felső határt betartani és ne feszítsük túl a terpeszt.

Amennyiben bizonytalanok vagyunk abban, hogy újszülöttünk számára milyen az ideális tartás, bízzuk magunkat nyugodtan rá! Ugyanis a kisbabák ösztönösen felveszik a számukra ideális békatartást, amint a magasba emeljük őket:

                    


 A képek forrása: www.didymos.de

 Ha tehát magunkhoz öleljük kisbabánkat, ő automatikusan az ideális tartásba helyezkedik.


A kép forrása: http://www.känguru.ch

Nekünk pedig nincs is más dolgunk, mint hogy ezt az ideális tartást a hordozókendő segítségével megtartsuk és támogassuk:



A kép forrása: www.jeportemonbebe.com


Újszülött és csecsemőkorban tehát kiemelt szerepe van a helyes hordozásnak (természetesen később is!), a megfelelő hordozóeszköz és hordozási forma kiválasztásának.
Mint már korábban említettem, az újszülött hordozására a legkiválóbb eszköz a hordozókendő. Két  fajtából választhatunk: dönthetünk a rugalmas illetve a szövött kendő mellett.
Mindkét lehetségről olvashatsz a következő bejegyzésekben.

Mielőtt azonban tovább mennénk, egy nagyon fontos dolgora szeretném felhívni a figyelmet.
Hordozni jó, ám a szülés után, a gyermekágyas anya legfontosabb dolga a pihenés! Az első 6 hétben mindenkit lebeszélnék a maratoni, órákig tartó hordozásról. Még akkor is, ha kisbabánk kis súlyú és fittnek érezzük magunkat. Az elölhordozás nagyon terheli a gát területét, amennyiben ezt a területet korán nagy igénybevételnek tesszük ki (és a kisbaba emelgetése is annak számít!), ez a későbbiekben komoly panaszokat okozhat (vizelettartási problémák pl.).
Így hát, kedves Anyukák, ebben az időszakban adjuk át a hordozást a párunknak, a nagyszülőknek, barátnőknek. Ezzel nem csak nekik okozunk nagy örömet, de a korai kötődést is megfelelően megalapozzuk. Aki pedig a gyermekágyas időszakban sem szeretne lemondani a hordozásról, csak rövid sétákat tegyen a picivel, vagy pedig üldögéljen vele (ha tud) összzebújva.


Felhasznált irodalom:


  • Manns, A./ Schrader, A.C.: „Ins Leben tragen. Entwicklung und Wirkung des Tragens von Kleinstkindern, unter sozialmedizinischen und psychosozialen Aspekten“ (Beiträge zur Ethnomedizin 1, Hg. C.E. Gottschalk-Batschkus und J. Schuler). Berlin, 1995




  • Kirkilionis, Evelin: „Ein Baby will getragen sein. Alles über geeignete Tragehilfen und die Vorteile des Tragens“. München, 2003




  • Fettweis, Ewald: „Hüftdysplasie. Sinnvolle Hilfe für Babyhüften.“ , Stuttgart, 2004





  • http://www.känguru.ch/





  • http://www.ergobaby.eu/





  • http://www.didymos.de/
  • Rugalmas kendő használata

    Ahogy említettem az előző posztban, az újszülött hordozásának legalkalmasabb eszköze a hordozókendő.
    Ezek egyik fajtája a rugalmas kendő.
    Sok szülő nem tud megbarátkozni a szövött kendővel, így inkább a rugalmasok közül választ, mert ezek ránézésre, tapintásra finomabbak, puhábbak, ölelősebbek. Sokkal bátrabban nyúlnak ezekhez az anyagokhoz, mert nem tartanak attól, hogy a "durva" szövés (=szövött kendő) szorítja, megnyomja a kisbabájukat. Valamiért az a - téves - megállapítás is elterjedt, hogy a rugalmas kendőt könnyebben és gyorsabban meg lehet kötni, mint a szövöttet.
    Ebben a bejegyzésben szeretném megosztani a saját és iskolám álláspontját és ajánlását a rugalmas kendőkkel kapcsolatban.

    Vegyük először is sorra a rugalmas kendő ismérveit:

    - anyagukat tekintve általában 100% pamutból kötött kendők, de kaphatóak kevertszálas anyagok is (pamut-elasztán, pamutjersey, pamut-kender, stb.)

    - minden irányba (azaz széltében és hosszában is) rugalmasak, nyúlnak

    - szélességük 55- 70 cm között mozog, hosszúságuk pedig 3,5-5,5 m terjedelmű

    - a hordozásnak súlyhatára van (gyártók szerint 7-9 kg) a tapasztalat ennél kevesebbet mutat, a hagyományos rugalmas kendők maximum 5-6 kg súlyig kényelmesek, ezen felül már lenyúlik az anyag, enged a kötés

    - kizárólag elölhordozásra alkalmasak

    - egyrétegű kötésekhez és hosszú távú hordozáshoz nem ajánlott

    A rugalmas kendők alapanyagukból és készítésük módjaiból adódóan soha nem húzhatóak, köthetőek kellőképpen szorosra. Még akkor is, ha már úgy érezzük, megfelelően feszes a kötésünk, a kendő tud(na) tovább nyúlni. Így soha nem adhat olyan tartást, mint egy szövött kendő.
    Érdekes, hogy ezt a legtöbb gyártó el is ismeri, hiszen a rugalmas kendőt a használati utasításokban általában nem ajánlják alacsony izomtónusú (hipoton) gyermekek számára (ilyenek pl. a koraszülöttek, vagy a Down-szindrómás babák). Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy az egészséges újszülöttek izomtónusa is alacsony, ha elalszanak. Mivel a picik még a nap nagy részét alvással töltik a hordozóban, kiemelten fontos, hogy ebben az elernyedt, ellazult állapotban is megfelelő támasztást adjon a kendő.

    A rugalmas kendők megkötése legalább annyi gondosságot, precizitást és gyakorlást igényel, mint a szövött kendőé. Téves az az elgondolás, hogy ezeket a kendőket könnyen és gyorsan fel lehet kötni, kezdők is könnyebben boldogulnak vele, hisz pont a rugalmasságuk miatt nehezebb megfelelően tartó kötést készíteni.

    Rugalmas kendőkkel csak többrétegű (3 rétegű) kötés ajánlott, iskolánk ajánlása szerint a legalkalmasabb kötésmód a belül (!) zsebes keresztezett kötés, melyet az alábbi videó mutat be:




    A kendőt - a közepét megkeresve - terítsük szét a mellkasunkon, majd a látható módon emeljük át a kendő szárait egymás után az ellentétes vállunkon! Fontos, hogy ne egyszerre keresztezzük a két szárat, mert így a lapockáink közt könnyen összegyűrődik és/vagy megcsavarodik az anyag, ami akadályozza a szorosra húzást, a későbbiekben pedig kényelmetlen lehet.
    Szedjük össze a mellkasunk előtt lévő anyagot, a babát fektessük az egyik vállunkra, majd helyezzük a "zsebbe" úgy, hogy alulról felfelé nyúlva bújtatjuk át rajta a kicsit. Újszülött babák kezei belülre kerüljenek. A baba hátán csak annyi anyagot húzzunk fel, amennyi kb. a füle vonaláig ér, a többi anyagot gondosan a popsi alá tűrjük térdhajlattól térdhajlatig alátámasztva (az optimális békatartásról itt olvashatsz).
    Rugalmas kendőknél különösen fontos, hogy feszesre húzzuk a szárakat, ezért tartsuk el magunktól a kendőszárakat a videón látható módon és sávonként húzzuk meg a kendőt. A meghúzott részeket tegyük át a másik kezünkbe, így azok nem fognak újra kilazulni.
    Ha feszesre húztuk a szárakat, keresztezzük azokat a baba háta mögött, vigyük hátra és vagy csomózzuk meg, vagy hozzuk mégegyszer előre és ott csomózzunk (kendő hosszúságától és a hordozó testalkatától függően). Mindig dupla csomót csináljunk, így is elkerülve a kötés kilazulását!!
    Ezután terítsük szét a szárakat a baba hátán, kezdve az alsóval, ismét térdhajlattól térdhajlatig, gyűrődésmentesen, majd ugyanezt tegyük meg a felső kendőréteggel is!
    Végül igazítsuk be a babát az optimális békapózba.


    Bár az eddig leírtak alapján úgy tűnhet, hogy a rugalmas kendőt nem megfelelő hordozóeszköz, erről szó sincs! Hiba lenne ezt állítani, hiszen nagyon sok olyan helyzet van, amikor igenis ezt a fajta kendőt kell használnunk! Ilyen helyzet például, amikor a babánk feszes izomtónussal rendelkezik, ellenáll a kendőbe kötésnek, feszíti magát (ez általában valamilyen szülési traumára vezethető vissza - pl. a köldökzsinór a nyakára volt tekeredve és a kendő szegése ezt az érzést hívja elő benne, ami ellen tiltakozik).
    A KISS-szindrómával született kicsik hordozására is a rugalmas kendő ajánlott.
    Amennyiben kisbabánk valamilyen műtét után pl. szondával, bármilyen beültetett drénnel, csővel rendelkezik, akkor is jobb választás a rugalmas kendő.
    Akkor is hasznos lehet egy rugalmas kendőt kipróbálni, ha nem vagyunk benne biztosak, hogy a hordozás nekünk való és első próbálkozásra nem akarunk anyagilag beruházni egy szövött kendőbe.

    Rugalmas kendő vásárlásakor a következőket kell figyelembe venni. Ahogy írtuk, ezek a kendők minden irányban nyúlnak, de okosabb olyan típusúakat választani, melyeknek keresztirányban nagyobb a rugalmasságuk, mint hosszanti irányban (ezt érdemes a boltban vásárlás előtt kipróbálni). Ezeket ugyanis könnyebb feszesre húzni és ha használat közben elszakad egy szál, az sem befolyásolja a hordozást, hiszen "csak" egy lyuk keletkezik a helyén, de a szál nem fog felfutni (ez a kendő elkészítésében alkalmazott kötési technika (láncfonalas) következménye).

    Újszülött hordozása szövött kendőben - 1. Kenguru-kötés

    Újszülött hordozásának másik - általunk inkább ajánlott módja - a szövött kendőben való hordozás(ezen belül is a keresztsávoly szövésűekben - ezek ugyanis diagonálisan elasztikusak, mely lehetővé teszi a sávonkénti feszesre húzást; keresztben és hosszában viszont nem azok, így nem lazulnak a megfelelően megkötött kötésfajták).
    A szövött kendők nagy előnye, hogy újszülött kortól a hordozós kor végéig használhatóak súlyhatár nélkül. Szövésükből adódóan alkalmasak olyan kötésfajták kivitelezésére, melyek ideálisak az újszülöttek hordozására (is). Szintén precizitást és odafigyelést igényel a megkötésük, de egy jól megkötött szövött kendőben akár naphosszat testünkön hordozhatjuk kisbabánkat anélkül, hogy a kötés kilazulna, vagy kényelmetlenné válna.

    Az újszülöttek és pár hónapos csecsemők elölhordozására iskolánk az ún.kenguru-kötést tartja a legmegfelelőbbnek. Ezt a kötésmódot - mivel egyrétegű kötséről van szó -csak szövött kendővel szabad kötni, rugalmassal nem. A kenguru-kötés kiválóan tartja a kisbaba fejét, szépen követi a C-betűt formázó gerinc vonalát és optimális szögben tartja a kisbaba lábait. A kenguru-kötésben a baba nem a szülő testéhez van "szorítva", hanem felfelé "húzza" a kendő, így sokkal optimálisabb a csigolyák alátámasztása.
    Másik nagyon nagy előnye, hogy elég hozzá egy viszonylag rövid kendő (3 m körüli, testalkattól függően), így nem kell a hosszú, lelógó kendőszárakkal bíbelődni.


    Miután megkerestük a kendő közepét, azt az egyik kezünkbe fogjuk, a lelógó két szárat pedig átvetjük az azonos oldali vállunkon, ügyelve arra, hogy a szárak netekeredjenek meg. A babát a vállunkra fektetjük, majd alulról átnyúlva a kendőn, áthúzzuk a lábait a kendőn. A baba popsiját gondosan megtámaszjuk, nehogy kicsússzon a kendőből, a háta mögött pedig annyi anyagot húzunk felfelé, ami a füle vonaláig ér. A pospi alatt maradó anyagot gondosan elrendezzük térdhajlattól térdhajlatig.
    Hogy a felső szegés megfelelően feszes legyen, a vállunkon lévő kendőszár alatt átnyúlva húzzuk át a nyakunkhoz közelebb eső szegést és fordítsuk át a kendőt a videón látható módon. Ügyeljünk arra, hogy a hátunk mögött lelógó kendőszár is forduljon át, ne tekeredjen meg! Ugyanezt csinájuk meg a másik oldalon is!
    Nyújtsuk hátra a bal kezünket és húzzuk át az ellentétes oldalon lógó kendőszárat az alsó szegésénél fogva , majd ugyanígy a jobb kezünket hátranyújtva hozzuk előre a másik szárat is. Figyeljünk arra, hogy eközben a szárak ne gyűrődjenek vagy tekeredjenek meg! Ezután nincs más dolgunk, mint mindkét kendőszárat sávonként feszesre húzni és a baba poosija alatt megcsomózni a szárakat! Fontos, hogy ennél a kötésformánál nem keresztezzük sem a baba hátán, sem a lábai alatt a kendő szárait, így nem gyakorolunk felesleges nyomást az érzékeny gerincére és nem kényszerítjük a lábait túlságosan széles terpeszbe sem.
    Ha a vállon lenyúló rész zavar - pl. magasra nyúlásnál -akkor a lelógó részt félbehajtva fel lehet hajtani a vállról. Fontos, hogy nem szabad egyszerűen csak feltűrni az anyagot, mert akkor kilazul a kötés!

    A kötés akkor helyes, ha a baba buksija olyan magasságban van, hogy a saját fejünket picit lehajtva kényelmesen puszit tudjunk nyomni rá. A feszesség akkor megfelelő, ha a baba nyaka és teste akkor sem nyeklik hátra illetve görnyed össze, ha a pici elaludt. Ilyenkor a helyesen felkötött baba a mellkasunkra hajtja a fejét. Testének a miénkkel együtt kell mozognia, ha tőlünk függetlenül teszi azt, akkor nem elég szoros a kötés!

    Ez a kötésfajta nem csak a babák, hanem a hordozó szülő (elsősorban a frissen szült anya) számára is előnyösebb más kötésfajtákkal összehasonlítva. Ennél a kötésnél a hónalj alatt nem vezetünk el szárakat, így nem áll fenn annak a veszélye - mint pl. a keresztezett kötéseknél - hogy elszorítjuk az ott található tejmirigyeket, ami aztán könnyen mellgyulladáshoz vezethet. A frissen vagy császármetszéssel szült édesanyák számára is sokkal kényelmesebb ez a kötésmód, hisz a derékon, derékra nem kötünk kendőt, ami a belső szerveket, méhet, stb. nyomná vagy a császárheg gyógyulását akadályozná.

    Néhány kép helyesen megkötött kenguru kötéssel és egy másik videó:










    




    kangourou devant
    Uploaded by gaelle2017. - Discover videos of people, family and friends.

    Elölhordozás karikás kendővel

    A karikás kendők anyagukat tekintve ugyanazokból a szövetekből készülnek, mint a hordozó kendők, itt is érvényes, hogy hordozásra legalkalmasabb a keresztsávoly szövésű kendő. Előnyük a hosszabb hordozókendőkkel szemben, hogy használat közben nem érnek le a földre (méretük 160-220 cm közt változik), nem kell több méternyi anyag megkötésével boldogulnunk. Használata egyszerű és sokrétű, bár elsősorban rövidtávú csípőhordozásra alkalmas, elöl és háton hordozni is jól lehet benne. Könnyedén állítható a hordozó és a hordozott testméreteihez, így gyakorlatilag együtt "nő" a babánkkal.
    Hátrányuk - mint minden egyvállas hordozóeszköznek - hogy féloldalas terhelést ad, ezért nagyon fontos - mind a baba, mind a hordozó személy szempontjából - hogy mindig váltott oldalon hordozzunk karikás kendőben!
    A karikás kendő egyik végén két darab karikát találhatunk (ajánlásunk szerint mindig eredeti, gyári fém karikákat használjunk, a műanyag ill. hegesztett/ragasztott karikák balesetveszélyesek!), ezeken kell átfűznünk a a kendő másik végét a következő módon:




    1. lépés: ráncoljuk a kendő karika nélküli végét sávonként egyenletesen
    (ez a későbbiekben megakadályozza, hogy a kendősávok keresztezzék egymást a karikákban és megkönnyíti majd a kendő feszesre húzását is)

    2. lépés: bújtassuk át a kendőt mindkét karikán

    3. lépés: az alul lévő karikán bújtassuk vissza

    4. lépés: húzzuk meg a kendőt a karikákon, hogy feszes legyen


    Tévhit, hogy újszülöttet karikás kendőben nem lehet hordozni! Ugyanúgy megfelelő eszköz pici babák hordozására is, mint a szövött kendők, de itt is ugyanúgy ügyelnünk kell a kendő feszességére, a szegések tartására! Az alábbi videók kiválóan bemutatják a karikás kendő használatát elöl, csípőn és háton is (fontos megjegyezni, hogy a háton hordozás karikás kendővel - különösen pici babáké - nem kifejezetten ajánlott, de ha mégis szükséges, akkor kizárólag rövid távon)


    :


    





    A fotókon Rappné Pogány Orsolya Dániel nevű kisfiával: 
     

    Újszülött hordozása szövött kendőben - 2. Elöl zsebes kereszt kötés (szárak terítése nélkül)

    Újszülött kisbabánk hordozásának másik kiváló módja az elöl zsebes keresztkötés. A rugalmas kendő használatánál már bemutattuk ezt a kötésfajtát, szövött kendővel azonban ajánlásunk szerint kiterített szárak nélkül kössük! A rugalmas kendőknél többrétegű kötés tudja csak biztosítani a helyes támaszt, ezért ott mindenképpen szükség van a két kendőszár terítésére is, a szövött kendők azonban már egy rétegben is elegendőek az optimális feszességhez. További okait annak, hogy miért nem ajánljuk a szövött kendők szárainak kiterítését, az alábbi képeken illusztrálom:



    A kiterített szárak következménye, hogy - főleg újszülötteknél - abnormálisan széles terpeszbe kényszerítheti a gyermek lábait (hiszen egy közel 70 centiméteres szövött anyagot kell két plusz rétegben "eldolgozni" a pici babalábak közt).
     A keresztezett szárak feszesre húzott felső szegései nyomást gyakorolnak az érzékeny babagerincre és ezzel kiegyenesedésre, extrém esetben homorításra ösztönzik azt. A képen jól látható, hogy a kendőben lévő újszülött háta szinte egyenes a már jól ismert és ideális fordított C betű helyett.








    Ha azonban a szárakat nem terítjük ki, könnyen elérhetjük az ideális tartást, a baba háta szép domború, terpesze, lábtartása megfelelő, fejét és nyakát a felső szegés megfelelően tartja. Alvás közben édesanyja mellkasára borul.

    Azoknak a szülőknek tehát, akik nem, vagy nehezen boldogulnak a fentebb bemutatott kenguru kötéssel, jó alternatíva lehet ez a kötésfajta.





    Csípőhordozás szövött kendővel

    Csípőhordozás karikás kendővel - szerkesztés alatt

    Batyukötés újszülöttel

    Újszülöttünket kezdettől hordhatjuk háton is, bár erre a kezdő kendőzők nem nagyon vállakoznak. Pedig nagybna megkönnyíti a pl. a többgyermekes édesanyák napjait, hisz egy hátigyerekkel sokkal könnyebb ellátni a nagyobb testvéreket, főzni, játszani, stb. Az alábbi videón egy egyszerű batyukötést láthatunk újszülöttel. Ez a kötés a már látott kenguru-kötés háti változata, ugyanazokkal az előnyökkel, amiket már fentebb részleteztünk.

    Az újszülött hátratétele mindig az ún. becsomagolós módszerrel történjen, ügyeljünk a nyak, fej megfelelő alátámasztására!












    

    A gyermek hátratétele

    Ha gyermekük "kinőtte" az elölhordozós időszakot, vagy bármelyikünk számára már nem kényelmes ez a fajta hordozási mód, ideje betekinteni a hátonhordozás rejtelmeibe. Sokan kételkedve néznek rám, amikor felmerül ez a dolog, tapasztalatom szerint azért, mert több dologtól is félnek.
    Elsőként attól, hogy nem tudják hátukra varázsolni a gyerkőcöt, kiesik, leesik, nem látják, hogy mit csinál, stb. Ilyenkor azt szoktam mondani, gondoljanak vissza az első alkalomra, amikor először tették kendőbe előre a babájukat. Ugyanúgy féltek, ugyanezek a dolgok foglalkoztatták őket, de aztán hamar belejöttek a dologba. A baba hátul sem fog kiesni egy megfelelően megkötött kendőből, nem nekünk kell látni őt, hanem neki kell látni a világot. Mi egy idő után érezni fogjuk, hogy ő épp mit csinál. Kedves történeteim egyike, amikor békésen alvó gyermekemmel a hátamon sétálok és megállítanak az utcán, hogy "Elaludt a baba." Igen, tudom. "De, hát honnan tudnám, nem látok hátra." Érzem. :)

    A gyermek hátratétele kétségkívül gyakorlást igényel, de semmi ördöngősség nincs benne. Ha a hordozó személy tart ettől a lépéstől, azt szoktam javasolni, hogy először játékbabával, plüssmacival gyakoroljon, majd ha már a "kezében van a kötés", akkor próbálja meg segítséggel, ágy fölött. Így semmiképpen sem történhet baj. Először mindig otthon gyakoroljuk be a hátratételt és a kötéseket. Ha már a  négy fal között magabiztosan megy, akkor vállalkozzunk csak arra, hogy az utcán is megpróbáljuk. Tapasztalatom azt mutatja, hogy ilyenkor az anyukák, apukák, bármennyire is rutinosak már otthon, zavarban vannak, azt hiszik, mindenki őket nézni az utcán (ami egyébként így van :) ), és ez némi zavart okoz az elején.

    A gyermek hátratételének több módja is van. Ebben a bejegyzésben kizárólag a kendővel történő hátratétel általunk ajánlott módszereit mutatom be, az egyéb hordozóeszközökkel az azokat leíró posztokban foglalkozom.

    I. Az alábbi videón az ú.n. Santa toss, vagy más néven "becsomagolós" hátratétel látható. Az angol elnevezés onnan ered, hogy a gyerkőcöt úgy dobjuk a hátunkra, mint a Mikulás a puttonyát. 
    Az egyetlen mód, amely újszülött kortól a hordozós kor végéig alkalmazható és ajánlott.
    Nagy előnye, hogy gyakorlatilag már a hátratételkor megvalósul a térdtől-térdig alátámasztás és a béka-póz. Játékossá tehetjük a felvételt úgy, hogy lendítés előtt meghintáztatjuk a picit. Lendítéskor ügyeljünk arra, hogy ne hirtelen mozdulattal tegyük, hanem lassan, egyik kezünk mindig támassza alá a baba hátát. Természetesen, ha újszülöttet vagy csecsemőt teszünk a hátunkra ezzel a módszerrel, a kendőt a földre/ágyra terítsük, a baba kezét pedig kössük a kendőbe. Ezt mutatja be a második videó (további videó újszülött hátratételéhez itt).
    Egyetlen hátránya a csomagolós hátratételnek, hogy nagyobb korban már nem minden gyerkőc tűri el ezt a fajta becsomagolást. 







    A kendőt összeszedjük az egyik kezünkben, a közepénél a combunkra fektetjük. A térdünk felé kihúzunk egy kevés anyagot (újszülöttnél kb. annyit, amennyi a baba füléig ér, csecsemőknél, ha már jól tartja a fejét, akkor a válla fölé érjen ; ha már kiteszi a kezét a kötésből, akkor értelemszerűen annyit, amennyi a hónaljáig ér). a többi anyag, ami a combunk belső feléhez van közelebb, kerül majd a baba popsija alá. Ezt ne húzzuk szét!
    Ültessük a babát a combunkra, igazítsuk el az anyagot a popsija és a térdei alatt. Borítsuk a kendőt a hátára. A felső szegést fogjuk össze az egyik kezünkkel szorosan a baba mellkasa előtt (úgy, mint ahogy a kabátot összefogjuk a nyakunkon, mikor fázunk). Ezután alulról felfelé kezdjük el összeráncolni az egyik kendőszárat (a hüvelykujjunk a kendő belső felénél legyen - hozzánk közel eső oldalon -, a többi ujjunk a kendő külső felénél). Ügyeljünk arra, hogy ráncolás közben feszes "csomagot" kapjunk. Ha végeztünk, fogjuk ebbe a kezünkbe mindkét kendőszárat, a másik kezünkkel pedig végezzük el ugyanezt a ráncolást a másik oldalon is.
    Ezután - mindkét feszesre ráncolt kendőszárat a baba mellkasa előtt kezünkben tartva - hajtsuk a lelógó kendővégeket egy oldalra (ha a babát a bal vállunkra emeljük majd, akkor a jobb kezünk felé essenek a szárak, fordított esetben ellenkezőleg). 
    Azzal a kezünkkel, amelyik oldalon lógnak a kendőszárak, fogjuk át a baba előtt a kendőt, tartsuk szorosan, a babát fordítsuk kifelé a combunkon, másik kezünkkel támasszuk meg a popsija alatt és kezdjük felemelni a vállunk fölé. Ahogy egyre magasabbra emeljük, kövessük a popsit támasztó kezünkkel a mozgását keresztbe a háta mögött és folyamatosan támasszuk. Egészen pici babáknál nagyon fontos, hogy a fejüket is támasszuk megfelelően!
    Ha a baba a vállunkra került, tartsuk erősen a hátát, engedjük el a kendőszárakat és az egyiket emeljük át a fejünk felett (fontos, hogy a babát itt szorosan tartsuk a másik kezünkkel). Ezután a saját mellkasunk előtt újra összefoghatjuk a szárakat egy kézbe, a másik kezünkkel pedig a hátunk mögé nyúlunk. Az elöl lévő kezünkkel lassan eresszük a kendőben lévő babát hátul lefelé, a másik kezünkkel pedig tartsuk meg. ( a videó hátralévő részében egy batyukötés látható, de mivel itt a gyermek hátratétele a központi téma, így a többi részre nem térek ki)



    II. a hátratétel másik módja az ú.n. superman hátratétel, másnéven szabad kendős (lendítős) hátratétel. Az angol elnevezés itt is a hasonlóságon alapul. 
    A baba tulajdonképpen úgy repül a hátunkra, mint ahogy Superman repül :)


     

    A hátratétel lépései:







    1. Állítsuk/ültessük gyermekünket magunkkal szembe, terítsük hátára a kendőt úgy, hogy a kendő közepe a baba gerincvonalánál legyen





    2. Fogjuk meg a gyermek jobb karját a hóna alatt a jobb kezünkkel, bal karját pedig a bal kezünkkel (azaz keresztezzük a kezeinket a mellkasa előtt), úgy, hogy a kendőszárakat is hozzáfogjuk a karjához a hüvelykujjunkkal. Tenyerünk felfelé nézzen!






    3. Emeljük fel a gyermekünket és lendítsük át a vállunk fölött!






    4. Eresszük a babát lassan a hátunkra, dőljünk előre, hogy ránk tudjon simulni





    5. Egyik kezünkkel fogjuk össze a kendőszárakat, a másikkal pedig tartsuk a babát, támasszuk alá a popsiját











    Ugyanez mozgóképen (a kötés egy SHBC - magasított megerősített háti):




    Ezt a hátratételi módot semmiképp ne alkalmazzuk újszülötteknél vagy csecsemőknél, totyogó babáknál is kellő óvatossággal! Soha ne a karjuknál fogva emeljük fel őket, mert nagyon könnyen kiemelhetjük, kimozdíthatjuk a vállizületeket a helyükből. A hónalj és a törzs felső részénél fogva emeljük meg a gyermeket, kiemelten ügyelve itt is arra, hogy az emelés ne hirtelen mozdulat legyen! Segíthet, ha gyermekünk feláll egy székre, ágyra, így nem kell akkorát lendíteni.


    III. Ha idegenkedünk a lendítős hátratételektől, egy harmadik módszerrel a csípőnkre ültetett gyerkőcöt könnyedén hátraforgathatjuk a hátunkra. Előnye, hogy biztonságot ad a hordozó személynek, hogy a gyerkőcöt nem kell magasra emelni, hátra lendíteni, hanem végig tartva, támasztva tudjuk őt.
    Hátránya, hogy a hátraforgatás alatt a saját és a baba ruhái is elfordulnak, megcsavarodnak, valamint nehéz a babát megfelelően magasra tenni, így sokat kell utána korrigálni.





    
    Képek forrása: